Vannak Istennek olyan eszközei, melyeket mi, emberek tudunk és látunk is, olyan eszközök, amelyek Isten országának nyilvánvaló építői, legyen szó szolgálatkész lelkészekről, egyházról, fiatalok között szolgáló emberekről, evangelizátorokról. Ugyanilyen látványos munkákat tudunk mi is felsorolni, mikor a gyülekezetünkre, egyházunkra gondolunk, olyan személyekre, intézményekre, melyeket mi magunk is kedvelünk, munkájukat értékesnek, fontosnak tartjuk. Léteznek továbbá olyan szolgálatkész szervezetek, melyekről talán nem is hallottunk még – Isten azonban látja törekvéseiket és elküldi az Ő Lelkét, hogy emberek életét változtassa és mentse meg, szolgálatba hívja az Ő gyermekeit. Különösen fajsúlyos ez, ha fiatalokról beszélünk, hisz korunkban egyre ritkább, hogy a fiatalok valamilyen közösséghez tartozzanak az osztálytársaikon, baráti köreiken kívül.

Isten ilyen, talán kevésbé ismert, de annál áldottabb eszköze a Református Fiatalok Szövetsége, mely 26 éve tűzte ki zászlajára a fiatalok visszavezetését Istenhez – ez a 26 év megtérésekről, egyházi szolgálatról, misszióról, öröm- és hálakönnyekről, újjászületésekről, megújulásokról és áldott szolgálatról tanúskodik! Hitelességét mutatja, hogy a „fiatalokat a fiatalok által" elv alapján konfirmált fiataljaink Istentől megérintve hívják el barátaikat, rokonaikat a szervezet különféle alkalmaira, ahol sok-sok korunkbeli diák, fiatal felnőtt keresi Istent olykor nagyon vidám, máskor kifejezetten komoly hangulatban. Ezt a felszabadult vidámságot és lelki komolyságot, intimitást keresik református fiataljaink! Ennek szellemiségében került megrendezésre február 20. és 22. között a REFISZ téli konferenciája, mely a Kecskemét melletti Emmaus Házban várta az Istent kereső fiatalokat.

Emmaus maga is fogalommá avanzsálódott, hiszen megépülésekor egyedülállónak, megdöbbentőnek számított, olyan eszköznek, mely elindulása óta hívott megtérésre százakat. A konferencia témája az Isten szerinti párkapcsolat volt, amihez kitűnő lehetőséget nyújtott a helyszín adta elcsendesedés, elvonulás, Istenre és egymásra figyelés. Olyan téma, ami ma a divatos területekhez sorolható, amiről könyvek, cikkek, honlapok százai foglalkoznak, de amelyek sokszor elfeledkeznek arról a személyről, aki minden élethelyzetünkben világos választ ad: Ő Isten, és a konferencián az Ő válaszát kerestük mindannyian.

A főelőadók Fodor Attila és Fodorné Ablonczy Margit dunamelléki kerületi ifjúsági lelkész voltak, akik több előadást, áhítatot tartottak már párkapcsolat, család témakörben, és akik régóta segítői, követői a REFISZ-nek. Fantasztikus élmény, mikor 110 fiatal egyszerre énekli az előadóteremben, hogy „Tegyél engem pecsétnek" – idézve az Énekek Énekének híres igéjét. Erről a pecsétről szólt a hétvége, olyan témákat érintve, mint az egymás tisztelete, önmagunk megalázása Isten előtt, a zavartság – felfedezés – meghódítás hármassága. Az előadók kifejtették, hogy Isten mindannyiunk számára boldogságot készített el, azonban ha önmagunkat 100 százalékosan helyesnek véljük, társunk szükségszerűen csak 0 százalékban lehet értékes – amint engedünk önmagunk tökéletességéből, a másiknak is van esélye értékessé válni. Istennel szemben is hajlamosak vagyunk Ádám és Éva óta arra, hogy mindent jobban tudjunk a Teremtőnél, hogy ne adjunk Istennek esélyt a mi formálásunkra. A hétvége központi igéje a Zsoltárok 144, 12. volt: „Fiaink, legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok..." – ahogy a nők is erős támaszként élnek a férfiak mellett, akik akkor tudnak nagyra nőni, és egészségben vállalni a férfiszerepet, ha ebben ez a „faragott oszlop" a segítségükre van.

A szombati nap többszörösen is fontos volt, hiszen a REFISZ szervezetileg megújult, lelkésze Pogrányi Károly diósdi missziói lelkész lett, elnöke pedig Rácz Gábor, aki egykor titkára is volt a szervezetnek. Búcsúzott szolgálatából Molnár Zoltán Károly, aki 2004 és 2015 között, mint elnök szolgált, továbbá Veres Péter lelkész is átadta státuszát. Túl ezen, az elnökség is újjáalakult, nagy hangsúlyt kapott a teológusok megszólítása, gondolkodásuk megváltoztatása és a fiatalok közötti szolgálat segítése. Vasárnap úrvacsorás istentisztelet keretében hallottuk, hogy Krisztus mellettünk van lélekben életünk mindennapjaiban, ahogy az emmausi tanítványok életében is megjelent – sok ember ugyanakkor fejjel lehajtva sétál az utcán, élő koporsóként kopogja végig az életét. Az újjászületés, a párkapcsolat mind Isten elkészített ajándéka az embernek, hogy életünk valóban teljes és Krisztusban felszabadult legyen! Mindannyian vittünk tehát valamilyen, akár életet formáló üzenetet haza, ismét abban erősödtünk meg, hogy egyházunknak szüksége van megtért fiatalokra, szükség van olyan szervezetekre, amelyek fiataljainkat Istenhez vezetik!

Somogyi Csaba