Az 1869-ben kelt dokumentum a Sínai-hegyi Szent Katalin monostor érsek-apátja és az Orosz Birodalom képviselője közötti egyezményt tartalmazza. A dokumentumban Kallisztratosz érsek az egész monostor nevében újra megerősíti, hogy az Ó-, és Újszövetséget tartalmazó kéziratokat a monostori könyvtárból átadták az orosz császárnak. Az adománylevelet Ignatyjev gróf kapta meg, akivel Kallisztratosz érsek Kairóban találkozott. A monostor a Kódexért 9 ezer rubelt kapott. Sztálin 1933-ben a British Museumnak 100 ezer fontért adta el a Biblia legrégebbi kéziratát. A Kódex Londonba érkezése után egy hónappal a Szent Katalin monostor bejelentette, hogy önmagát tekinti a kézirat törvényes tulajdonosának, amelyet, véleménye szerint, a monostorból csalás útján vittek el. Az elmúlt években a monostor felhagyott a Sínai-kodexért folytatott aktív küzdelemmel, azonban kijelentették, hogy a szerzetesek továbbra is „siratják a veszteséget”. A most megtalált dokumentum azonban a British Museum tulajdonjogát erősíti meg. A Külügyminisztérium levéltárában az Orosz Nemzeti Könyvtár munkatársa, valószínűleg A. V. Zaharova kutathatott. Tanulmányát („A Sínai-kódex megszerzése Oroszország által az oroszországi levéltárak új dokumentumai fényében”) az Orosz Nemzeti Könyvtár honlapján publikálták. A Codex Sinaiticus-t 1840-ben Constantin von Tischendorf német kutató találta meg. A kódex lapjainak egy részét magával vitte Lipcsébe, a többit pedig II. Sándor császár nevében vették meg. Miután Sztálin eladta a British Museumnak a kódexet, az Orosz Nemzeti Könyvtárban csak a kézirat három oldala maradt. A legősibb Biblia-kézirat lapjait őrző mindhárom intézmény részt vett a Kódex digitalizálásában és publikálásában. (lenta.ru – szimandron.hu – 2010-02-21 – dr. békefy – www.reformatus.hu)