Felelősség és tenni akarás. E szavakkal foglalhatnánk össze az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 22. számának üzenetét, mely napjaink egyik legégetőbb társadalmi problémájával, a magyarországi cigányság helyzetével foglalkozik. A téma relevanciája egyértelmű, a megközelítés azonban újszerű: Tóth Károly bevezető soraiban a nemzeti és összeurópai érdekek mellett a keresztény közösségek felelősségére hívja fel a figyelmet.

Hogyan lehetséges a társadalom növekvő feszültségeinek enyhítése, és kinek a feladata ezek megoldása? Mi a békés együttélés kulcsa, és melyek azok a köztudatban élő tévedések és sztereotípiák, melyek akadályozzák a párbeszédet és kapcsolatteremtést cigányok és magyarok közt? Tudományos értekezések, érzelem alapú, szubjektív kijelentések és publicisztikák tömegei tárgyalják ezeket a kérdéseket nap, mint nap, közülük azonban kevés tartalmaz valóban konstruktív gondolatokat.

E kötet azonban ezek közé tartozik. Legfőbb erénye, hogy konkrét irányt jelöl ki egy konkrét közösség, a magukat kereszténynek vallók számára. A kötet szerzői - egy kivételtől eltekintve - maguk is e közösség tagjai, vezetői, így ismerik annak működését, erősségeit és gyengeségeit, tisztában vannak azokkal a feladatokkal, melyek ellátására képes, s azzal a kapacitással, mellyel ehhez rendelkezik. A tanulmányokban közölt útmutatások tehát nem valóságtól elrugaszkodott, utópisztikus képzelgéseken, hanem személyes tapasztalaton, tényleges ismereteken alapulnak.

Ez már önmagában hatalmas érték. Ahogy az az üzenet is, melyet a szerzők egyházi hovatartozásának sokfélesége (református, evangélikus, baptista, pünkösdista, metodista, buddhista) közvetít: a közös cél képes felülírni az ideológiai meggyőződést, s olyan párbeszédet létrehozni, melyben az összefogás és közös gondolkodás, a tapasztalatok cseréje és egymás munkájának segítése valódi megoldások születését teszik lehetővé.

Tartalmát tekintve a kötet sokszínű. Az empírián alapuló esettanulmányok mellett elméleti - teológiai, történeti, nyelvészeti és kulturális ismeretterjesztő - leírások szerepelnek.

Utóbbiak sorát Tóth Károly: Bibliai antropológia című tanulmánya nyitja, mely a teremtéstörténet szimbolikájának értelmezésével teológiai alapokra helyezi az emberi természet sajátosságainak magyarázatát, s a társadalmi problémák megoldásának fontosságát. A magyarországi cigány kultúrák sokszínűségére hívja fel a figyelmet Landauer Attila és Surman László egy-egy tanulmánya. Előbbi (A magyarországi cigányok – népcsoportok és nyelvek) világosan, lényegre törően – bár olykor a laikus érdeklődésén túlmutató részletességgel – mutatja be a magyarországi cigányság alcsoportjainak bonyolult rendszerét, történeti – nyelvészeti szempontrendszer alapján. Utóbbi (A roma vallásosság sajátosságai) könnyedebb hangvételű, ismeretterjesztő jellegű írás, a hivatásos roma művészet (irodalom, zene, képzőművészet) képviselőinek rövid áttekintése után az egyes csoportok vallási gyakorlata, hagyományai kerülnek bemutatásra. Mindkét tanulmány nagyban hozzájárul a közgondolkodásban uralkodó általánosító, sztereotipizáló vélekedések eloszlatásához.

Megrázó élmény Csonka József: A cigány holokauszt című, történeti cikkének olvasása, melyben a szerző az emlékek ápolásának fontosságára és kötelességére hívja fel a figyelmet. Ezzel együtt a hatékony cselekvés érdekében fontos a jelenkori intézkedések ismerete is, ehhez nyújt támpontot Tóth Károly: Az Európai Unió a romákért című írása, mely az európai, közös társadalompolitikai irányelvek, s az üggyel foglalkozó szervezetek működésének részletes leírását adja.

A fentieket kiegészítő, empírián alapuló esettanulmányok konkrét szituációk, integrációs megoldási lehetőségek gyakorlatát mutatják be, különböző társadalmi közegekben. Csuhai József a missziós munka fontosságát, a gyülekezetek bizalmas légkörének megteremtését, a spiritualitás mellett életvezetési tanácsok átadását hangsúlyozza (Az evangelizáció erejével a cigányokért), míg Szuhánszky István (Mit tehetnek a keresztyén egyházak?) az integráció kérdésének emocionális megközelítését szorgalmazza, az ellentmondásos viszony – a szerző kifejező megfogalmazásában „közöttünk élnek, de mégsem velünk”  - feloldásának elősegítésére. Hadházy Antal két tanulmányában (Előítéletesség ellen, Cigányok és bűnözés) a témával kapcsolatos, két leggyakoribb problémakört járja körül: a többségi társadalom hamis általánosításainak veszélyeit, valamint a bűncselekmények elkövetésének - börtönben végzett pasztorációs munkája során leggyakrabban tapasztalt - szociális és gazdasági háttereit.

Pragmatikus megközelítésre és széleskörű tapasztalatra vall Derdák Tibor: Együtt? Külön? – A cigányok gondjainak megoldásáért című írása. Pedagógiai, nevelés-módszertani gondolatai számos, az oktatás területén esetlegesen felmerülő problémára megoldást kínálnak. Bakay Péter kötetzáró munkája bátorító hangvétellel emlékeztet a hit melletti elköteleződés áldozatokkal járó feladataira. „A cigánysághoz való hozzáállásunk egyfajta mércéje kereszténységünknek.”- fogalmazza meg a kötet összefoglaló gondolatát, nyomatékot adva a buzdító szavaknak.

Bár a tudományos igényű, és a populárisabb, alapvetéseket tárgyaló írások egymásmellettisége kissé felborítja a kötet kiegyensúlyozottságát, összességében sokoldalú tájékozódást nyer az olvasó. És ami még fontosabb: hiteles szavakat. Köszönet érte!

Morvay Judit