Kilenc kemény csapás, de a fáraó még mindig nem engedi el a rabszolga népet, hogy imádja Istenét. A tízedik csapásnál a halál angyala Egyiptomban elveszi az elsőszülöttek életét. A zsidó nép csak úgy menekülhet meg az ítélettől, hogy elsőszülöttük helyett egy bárányt áldoznak, melynek vérével megkenik ajtófélfát. Ez jelenti számukra a védelmet, mert a lesújtó kéz elkerüli házukat. Ezután szabadulhatnak Egyiptomból, és erre emlékeznek a zsidók pészah ünnepén, esznek kovásztalan kenyeret, isznak bort a széderestén. Ilyen szédervacsora volt Jézus utolsó vacsorája is, akit, miután egyik tanítványa elárulta őt, keresztre feszítettek és meghalt, de három nap után feltámadt. Erre emlékeznek a keresztyének az úrvacsoránál, és hiszik, hogy Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy Isten előtt ne nekik kelljen bűnhődniük az elkövetett vétkekért.

Innen indult múlt csütörtökön a disputa, amely az úrvacsora és a szédereste hasonlóságain és különbségein túl sokkal kényesebb kérdésekig is eljutott. Miért kell a vér, az áldozat? Különbözik-e egymástól a Tóra, az Ószövetség lesújtó és az Újszövetség szerető Istene – ha épp nem maga ez különbségtétel a legnagyobb tévedés? Egyáltalán milyen az az Örökkévaló, aki áldozatot kíván? – többek között ezekről kérdezte Köves Slomó rabbit és Zsengellér József református teológia-professzort Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a Protestáns Tavasz legutóbbi disputáján.

Születés

„A zsidóság számára a pészah mindennek a kezdete, magának a zsidóságnak is, mert az Egyiptomból való kivonulásnak olyan jelentősége van, mint egy születésnek. Amikor a gyermek megszületik, az csoda. Ugyanúgy születik meg Ábrahám leszármazottaiból, a héber törzsekből a zsidó nép, magával a kivonulással. Ez a szabadság ünnepe, ezt üljük meg a széderestén. A Tóra úgy beszél erről az estéről, mint a szabadság hagyományának továbbadásáról nemzedékről nemzedékre (Mózes második könyve, 13. fejezet, 14. verse), így számunkra ez az oktatás ünnepe is" – magyarázza Köves Slomó.
„Az úrvacsorát nem tudjuk megérteni, ha nem tudjuk, hogy mit jelent a zsidóság számára a pészah" – mondta Zsengellér József. A professzor szerint az úrvacsora a páskaünnep folytatása, teológiai továbbgondolása, amivel lehet, hogy a lelkipásztorok tisztában vannak, a hívek azonban kevésbé.

„Ahogyan az Újszövetségben a négy evangélium ábrázolja az utolsó vacsorának a történetét, emellett ott találjuk Pál apostol írásaiban az utolsó vacsora bemutatását. Nem véletlen, hogy a keresztyén úrvacsorában Pál apostol-féle megfogalmazást használjuk, mert ő megpróbálja teológiailag megfogni ezt a pillanatot, amikor azt mondja, hogy Jézus a mi páskabárányunk (Korintusiakhoz írt első levél 5. fejezete). A korai keresztyén magyarázók Egyiptomra mint a gonoszság és bűn fészkének tekintettek, csak úgy, mint az ószövetségi próféták, akik szintén ítéletes próféciákat mondanak Egyiptom felett. Ezért tekintik a keresztyének Krisztus áldozatát a bűntől való szabadulásnak, erre való emlékezést jelent az úrvacsora, ami így még szorosabban kötődik szimbólumrendszerében a páskavacsorához."

Élet, halál és egy kérdés

De nem csak a zsidónak és a keresztyéneknek vannak egymás felé súlyos kérdései. „Miért kell a vér és milyen isten az, akik örökkévaló létére áldozatot akar?" – kérdezhetik sokan, akik egyik valláshoz sem tartoznak.

A teljes tudósítást elolvashatják a Parókia portálon

Dobó Márti / Parokia.hu