Kétezer-kétszáz asszony és leány, hetven nőszövetségi zászló hirdette, hogy rendkívüli esemény zajlik Debrecenben. A Királyhágómelléki Egyházkerületi Nőszövetsége és a Tiszántúli Egyházkerület húszéves Nőszövetsége tartották együtt konferenciájukat június 22-én. A zsúfolásig megtelt Nagytemplomban és a Kollégium Oratóriumában együtt zengett az ének: Jövel Szentlélek Úristen és Jöjj, mondjunk hálaszót hű szájjal és hű szívvel. Könyörgés Szentlélekért, hálaadás az elvett áldásokért.

Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Példabeszédek Könyve 3. részének első 8 verse alapján hirdette Isten Igéjét. Köszöntötte mindkét nőszövetséget, mint olyan szerveződést, ami azért alakult, hogy az egyház építésén munkálkodjék. A nőszövetség a református egyházban, a gyülekezetekben végzi missziói és diakoniai munkáját. 

Emlékeztetett a tízéves jubileumkor elhangzott Igére (Zsid 12,12). Elmondta, egy nagytiszteletű nemrég úgy beszélt az egyházáról,mintha nem tartozna bele. A nőszövetség nem úgy akar irányt szabni, mint aki kívülről nézi, esetleg bírálja az egyház szolgálatát a világban, mint az idegen a más gyermekét, hanem úgy, mint aki részt vállal a gondban és felelősségben. Húsz év a pusztai vándorlás fele, mondta a püspök.

„Mit adott a nőszövetség a magyar református egyháznak? Mit kapott a nőszövetség a magyar református egyháztól?" - tette fel a kérdést az igehirdető. „Akik itt élünk, örökséget kaptunk. Nem akarunk egymás nélkül bizonyságot tenni, mert egymás nélkül nem vagyunk kicsik vagy nagyok, hanem csonkák" - hangzott a válasza, majd utalt a korábbi, tíz éves jublieumra, s áldást kért a nőszövetségek szolgálatára: „Zászlók, imádságok, összejövetelek azért kellenek, hogy folytassátok, amit tíz évvel ezelőtt is végeztetek. Erősítsétek a lecsüggesztett kezeket, a fáradt térdeket. »A szeretet és hűség ne hagyjon el téged... Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.«" A gyülekezet a 138. zsoltárral magasztalta Istent az elvett jókért.

Ezután a Tiszántúli Nőszövetség és a Királyhágómelléki Nőszövetség elnökei köszöntötték a megjelenteket, azzal a nagy örömmel, hogy ez a találkozás létrejött. Trianon előtt a Partium és Tiszántúl, valamint a mostani Kárpátalja egy egyházkerület volt, erről szólt Dr. Baráth Béla egyetemi docens előadása. Ez a találkozó ezt a hajdani egységet munkálta. Egységben látni a szétszakított részeket, az előadó szerint pont ez szolgálja az egyház egységtörekvéseit, ami nem egyformaságot jelent, hanem az egymáshoz tartozást. A zeneszámok, a közös éneklések és Illyés Gyula A reformáció genfi emlékművénél című vers munkálták azt a törekvést, amit 2009 május 22-én erősített meg a Generális Konvent.

Dr. Pásztor Jánosné a Református Nőszövetség elnöke is köszöntötte a konferenciát, emléklappal megemlékezve az első elnökről, Dr. Bodnár Ákosnéról. Köszönetét fejezte ki a húsz éve munkálkodő vezetők, Dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária elnök, Szécsi Andrásné titkár és Rácz Lászlóné pénztáros hűséges szolgálatáért. A Tiszántúli elnöknő a húsz, tizenöt, öt éve és az idén alakult nőszövetségeknek adott át emléklapot. E sorok írója régiónként szívbéli boldog örömmel üdvözölte a Kárpát-medencei nőszövetségeket. A szép délelőttöt nemzeti imádságunkkal a Himnusszal zárták.

A délután közös énekléssel kezdődött Kurgyis András vezetésével, majd megáltották a nőszövetségi zászlókat. A Csongrádi egyházmegye megajándékozta a jubileumát ünneplő Tiszántúli Nőszövetséget egy nagyon szép hímzett zászlóval. Egyik oldalán A Magyarországi Református Egyház címere, a másikon a Nőszövetség hímzett pecsétje és a jelmondat: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!" (Gal,6,2 ) A tiszántúliak és a királyhágómellékiek új zászlóit Bogya Kis Mária áldotta meg.

A záró istentiszteleten a Zsoltárok Könyve 20. részének első három verse alapján hirdette Isten Igéjét Csűry István, a királyhágómelléki egyházkerület püspöke. „A világ beszűkült közöttünk. Az ínség nem válogathat. A zsoltár felmutat Istenre, aki célt tud mutatni. Kedves Nőszövetség, a megtartatás itt van közöttünk" - mondta, arra bíztatott, ezt úgy munkálják a nőszövetségek, hogy kérik „a segedelmet a Sionról, a Megtartó, Szabadító Istentől, aki támogat bennünket". Vad Zsigmond, a debreceni egyházmegye esperese ágendázott és megható volt a zsúfolt templomban együtt úrvacsorázni a sok gyülekezetből, közelről és távolból összesereglett egy nyelven beszélő és ugyanazt a drága hitet vallók közösségében.

Köszönet mindenkinek, aki részt vállalt ennek a csodálatos ünnepi alkalomnak a megvalósításában. Áldja meg Isten a szeretetben szolgálókat a jövőben is hittel, hűséggel és erővel, hogy életük Jézusról tegyen hitvallást, ahogy megfogalmaztuk: Krisztus a jövő, együtt szolgáljuk Őt!

Szécsi Andrásné