A rendszerváltás után mindent újra kellett építeni: nemzetpolitika akkor még nem létezett – Nagyon sok tabuval kellett szembenézni: a kezdetekkor mind a környező országok, mind a nyugati hatalmak ellenállást mutattak a kisebbségvédelmi kezdeményezések iránt. A volt kommunista országokban a legnagyobb veszélyt a nacionalizmus újjáéledésének lehetősége jelentette a nyugat-európai politikai gondolkodók számára, és nem a kommunista struktúrák továbbélése. Utalt Antall József miniszterelnökre, aki a 90-es választások éjszakáján 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát, botrányt keltve ezzel a kijelentésével, de ezzel le is döntve a határon kívül élő magyarok tabutémáját.

Jogalkotás, alapszerződések, magyar-magyar kapcsolatok

A kilencvenes évek elején indult el a jogalkotási folyamat, a kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogszabályok elfogadása és a magyarországi kisebbségvédelmi intézményrendszer kialakítása. A kisebbségpolitika második időszaka, a szomszédos országokkal kötött alapszerződések időszaka a Horn-kormány idejére esik. Ezekre az alapszerződésekre épültek bizottságok, amelyek munkája eredményes lehet, ha egyértelmű politikai akarat áll mögöttük.

A harmadik szakasz a magyar-magyar együttműködés korszaka, amikor is nyilvánossá vált a politikai igény az együttműködésre. 1996-ban magyar-magyar csúcstalálkozót tartottak, amely ugyancsak nagy nemzetközi felháborodást váltott ki. A második magyar-magyar csúcson nem voltak ott az SZDSZ-es kormányképviselők, de 1999 februárjában megalakult a Magyar Állandó Értekezlet, amelynek már nem volt negatív visszhangja. Az első Orbán-kormány továbblépett, párbeszéd jött létre a határon inneni és túli politikai elit tagjai között.

Megszületett a státusztörvény, amely újabb tabut döntött meg, és olyan gondolkodási folyamatot indított el a nemzetközi kisebbségvédelmi fórumokon, amely sok új eredményt hozott. A Velencei Bizottság ebből kiindulva fogadta el a kind minority fogalmát, amely elismerte, hogy az anyaországnak joga van támogatni határon túli kisebbségeit.

Visszalépés, de a mérföldkövek megmaradtak

A helyettes államtitkár szerint a 2002 után történtek nemzetpolitikai visszalépésnek tekinthetők, de a mérföldkövek, mint a státusztörvény, megmaradtak, ezeket nem merték eltörölni. Maradt azonban két tabu: a kettős állampolgárság és az autonómia. Nem volt akkor nyitott arra a nemzetközi közvélemény, hogy elfogadják ezeket. „Azt a szót, hogy autonómia, ki sem ejtettük, mert nem volt felvállalható, noha beláthatóan ez a megmaradás útja a kisebbségi közösségekben” – fogalmazott Répás Zsuzsanna. Ez a két tabu azóta ledőlt. A kettős állampolgárság bevezetésével kapcsolatos botrányokat Szerbia és Románia elhordozta, így annak magyar megszületését már nem követte nemzetközi felzúdulás.

Az autonómia is tabu volt, de Szerbiában, a Vajdaságban működő autonómia létezik. „Nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségeit, hogy a Vajdaság megválaszthatja saját parlamentjét és kormányát, amely súlyponti döntéseket hozhat, alapíthat intézményeket. Ennek olyan jelentősége van az egész Kárpát-medencére nézve, amelyet talán fel sem tudunk mérni” – nyomatékosította Répás Zsuzsanna, és hozzátette: amiről vita folyhat, ami párbeszéd tárgya, abban lehet előrehaladni. Az államtitkár elismerte, hogy ilyen szempontból a felvidéki magyarság sajátos helyzetben van – az előző, szélsőségesen nacionalista kormánypárt abszurditásig elmenő magyarellenességből nagyon nehéz kijönni. A tavaly nyári kormányváltások párbeszéd-lehetőségeket nyitottak, de még hosszú az út a tárgyalóasztalig.

A magyarokat ne lehessen ne magyarnak tekinteni

A két ledőlt taburól, a kettős állampolgárságról és az autonómiáról Répás Zsuzsanna elmondta: ezek a kisebbségek viszonyát rendezik mind az anyaországban, mind pedig saját országukban. Hangsúlyozta: a kettős állampolgárság nem érinti az egyén viszonyulását az országhoz, ahol él. „Szlovákiában nem érinti a szlovák állammal való viszonyt az állampolgárság. A célunk az volt, hogy a magyarokat ne lehessen ne magyarnak tekinteni az anyaországban” – szögezte le az államtitkár asszony. A határon túli magyar közösségek többségi államhoz való viszonyának megoldása az autonómia. Ahol ez Nyugat-Európában már megvalósult, ott harmonikussá vált a közösségek viszonya.

A kettős állampolgárság az egyes emberek eléréséről, az autonómia pedig a közösségek eléréséről szól. „Az autonómiának sok fajtája van – ha létrehozunk olyan intézményeket, ahol az emberek megélhetik a magyarságukat, legyen az óvoda, kulturális központ, egyetem, vagy éppen egyház, már az autonómiának minősül” – zárta gondolatait Répás Zsuzsanna.

Bagdán Zsuzsanna

Valamennyi írásunk a Generális Konvent temesvári plenáris üléséről:
Véget ért a Generális Konvent idei plenáris ülése
A felvidéki reformátusok is csatlakoztak a Magyar Református Egyházhoz
Isten bennünk és velünk épít – megkezdte plenáris ülését a Konvent
A Generális Konvent temesvári plenáris ülésének zárónyilatkozata
A Kárpát-medencei reformátusság szerves része vagyunk - interjú Csáti Szabó Lajos horvátországi püspökkel
Elnökségi üléssel kezdődött Temesváron a Generális Konvent tanácskozása