„Galilei távcsövétől az evolúciós világkeletkezésig” címmel egy sor izgalmas témával foglalkozik a római Pápai Lateráni Egyetemen zajló nemzetközi tudományos fórum. A résztvevők megvitatják a tudomány, a filozófia és a teológia párbeszédének további lehetőségeit... (Vatikán) - November 30-án kezdődött és december 2-án ér véget a római Pápai Lateráni Egyetemen az a nemzetközi tudományos összejövetel, amelynek címe: „1609-2009. Galilei távcsövétől az evolutív kozmológiáig. A tudomány, a filozófia és a teológia párbeszéde”. A konferenciára az asztronómia nemzetközi éve alkalmából kerül sor, megemlékezve a távcső feltalálásának 400. évfordulójáról. A pápa az összejövetel résztvevőihez intézett üzenetében leírja azokat a csodálatos érzéseket, amelyek Galileo Galileit 400 évvel ezelőtt eltölthették, amikor 1690-ben először irányította távcsövét az ég felé. A Pisában született tudós azt vallotta, hogy a csillagászati távcső feltalálására az isteni kegyelemtől kapott sugallatot. A felfedezés döntő állomást jelentett az emberiség történelmében – mutat rá levelében az egyházfő. A tudomány más irányban fejlődött, mint ahogy azt az ókorban elképzelték. Galilei a világegyetem ismeretlen útjaira lépett, szélesre tárva a kaput a világegyetem egyre nagyobb terei váltak megfigyelhetőkké. Újabb és újabb kérdések merltek fel a kozmoszra vonatkozóan. Az univerzum ma is kérdéseket támaszt, amelyekre a puszta megfigyelés nem ad kielégítő választ. A természettudományok önmagukban nem elegendők erre. Galilei példája az, amely erre a következtetésre késztet – írja a pápa. Az itáliai tudós azt állította, hogy Isten a természet könyvét matematikai nyelvezet formájában írta meg. A matematika pedig az emberi szellem találmánya, hogy megértse a teremtett világot. A világegyetem objektív struktúrája és az emberi alany értelmi struktúrája közötti tökéletes egybeesés arra késztet, hogy tekintetünket az egyetlen teremtő Értelemre vessük, amely ezt a két valóságot összekapcsolja egymással. A világegyetem végtelenségére, kezdetére és végére, valamint megértésére vonatkozó kérdésekre nem lehet pusztán egyetlen, tudományos jellegű választ adni. Aki a kozmoszra tekint, nem állhat meg a szemlélődésnél, hanem tovább kell haladnia, feltéve a kérdést a teremtett világ értelmét és végső elrendeltetését illetően. A pápa annak a reményének ad hangot, hogy megújul a tudományos, filozófiai és teológiai ismeretek közötti párbeszéd: közöttük ugyanis nincs semmiféle konfliktus. Éppen ellenkezőleg: amilyen mértékben képesek arra, hogy párbeszédet folytassanak egymással, olyan mértékben tudnak majd valóban hatékony eredményeket felmutatni korunk embereinek. El kell kerülni azt a kockázatot, amelyet a tudományos vívmányok magukban rejtenek, vagyis azt, hogy az ember csak a tudományban bízzon. Ne feledje el, hogy tekintetét saját magán túlhaladva a felé a transzcendens Lény felé emelje fel, aki a világmindenség Teremtője, és aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta Arculatát, amely maga a Szeretet – írja XVI. Benedek a Pápai Lateráni Egyetemen megrendezett asztronómiai konferencia résztvevőihez. (RV.de – 2009-12-02 – dr. békefy – www.reformatus.hu)