Mi magyarországi látogatásuk célja?

A Magyarországon dolgozó missziós munkatársunk megbízatása lassan véget ér, és egy új munkatársunkat fogjuk a helyére küldeni. Emellett a Magyar Református Egyházzal való partnerségünk miatt. Így mindenek előtt, ökumenikus igazgatóként és a külügyi osztály felelős titkáraként látogatásom célja, hogy minél jobban megértsem  és lássam a területet, hogy ezáltal fel tudjam készíteni az új missziós munkatársunkat a várható körülményekre.  Pozíciómból adódóan úgy vélem, fontos, hogy elsőként lássam és minél jobban megértsem egyházukat, és ezáltal rendelkezzek a szükséges információkkal.

Miért tartja fontosnak a Magyar Református Egyház és a PROK közti partnerség ápolását?

Ha kapcsolataink vannak, akkor nem érezzük magunkat egyedül. Az MRE támogat minket – imádkozik értünk, támogatja a Koreai-félsziget békeszerződésének ügyét és az ottani öko-mozgalmat. Sokat jelent nekünk ez a támogatás, különösen napjaink politikai környezetében. Békemozgalmat szeretnénk kezdeményezni Észak-Koreával, és szenvedésük enyhítésére, élelmet szeretnénk küldeni nekik, de a változó vezetés mellett nagyon nehéz kivitelezni. Mindennek ellenére mi erősen küzdünk az Észak- és Dl-Korea közti kapcsolatok építéséért. A partnerség számunkra egymás ügyeinek támogatását jelenti, továbbá felnevelni a következő generációt. Szükségünk van kapcsolatokra, hogy fiataljaink ne érezzék, hogy „az egyedüli keresztyének vagyunk".  Keresztyéneink sokkal nyitottabbak a társadalom felé és a reformációért tevékenykednek. Fiataljainkat elküldjük a Csillagpontra, és így érezni fogják, "Oh, mi nem vagyunk egyedül". A Magyar Református Egyház szintén aktívan részt vesz a társadalomban és reformot akar. Hasonlóan, mint a roma lelkészségben. Felekezetünk a migráns munkavállalók ügyét karolta fel, és komoly erőfeszítéseket tesz értük. Korábban senki más nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Kemény volt közelíteni a migráns dolgozókkal szembeni előítéletes kormányhoz és társadalomhoz, de a PROK – egyedüliként - az ügy élére állt, és az étkezésre és elhelyezésre alkalmas központokat és menhelyeket biztosított számukra. A Magyar Református Egyház maga is érdeklődik e missziók iránt. Hasonló nézeteket képviselünk ökomenikus munkákban, így a partnerség különösen fontos számunkra. Úgy vélem azonban, hogy anélkül, hogy személyesen is lássuk, tapasztaljuk és érezzük ezt, nehezebb elmélyíteni partnerségünket, így ez a látogatásom fő oka.

Milyen módon érintette az Ön egyházát az Észak- és Dél-Korea közötti feszültség, és milyen lépéseket kíván tenni az ügy rendezése érdekében?

Mikor bevezették a diktatúrát országunkba, az új vezetésnek egyáltalán nem tetszettünk. Lelkészeinket letartóztatták, mire mi tüntetünk az utcákon és ezután természetesen minket is letartóztattak. Most egy hatalmas katonai bázist, haditengerészeti bázist akarnak építeni, de mi tudatában vagyunk annak, hogy mindez milyen következményekkel járna a Koreai-félsziget és egyúttal a Távol-Kelet békéjére nézve is. Más lelkészségek nem szeretnének bevonódni, ezért a PROK szerepet vállalt az ügyben. Ugyanakkor nagy a nyomás a kormány felől, és még ha vannak is kapcsolataink a Koreai Keresztény Szövetséggel és számos lépést is teszünk a kormány felé, de még így nehéz élelmet küldeni. A PROK maga társadalmi és igazságügyi munkán alapszik. A kormány nem szereti, de még mindig szükséges a kritikus hang.

Mennyire nehéz kommunikálniuk az észak-koreaiakkal?

Manapság egyre nehezebb az új vezetés miatt, mivel nagyobb ellenőrzésük van az ország felett és militaristák is. Azelőtt sokkal könnyebb volt felvenni velük a kapcsolatot, találkozni egy-egy projekt miatt, például építeni egy liszt- vagy tészta-gyárat vagy egy napközi otthont, de most tényleg nagyon nehéz.  Ebben az évben ünnepeljük a fegyverszüneti megállapodás 60. évfordulóját, így szeretnénk békeszerződést a két ország között, bár a szomszédos országoknak ez nem tetszene. Ugyanakkor még ezen körülmények ellenére is részt vesz majd a főtitkárunk egy békekonzultáción az Egyesült Államokban, ahol szórólapokat, magazinokat és brossúrákat oszt majd szét, valamint kifejezi saját és a PROK álláspontját a békeszerződésről és támogatásukat kéri.

Említette, hogy nagyon sok tekintetben hasonlít Magyar Református Egyház és az Ön egyháza Koreában. Melyek ezek a hasonlóságok?

Úgy vélem, a Magyar Református Egyház próbálta felkarolni az elszigetelt embereket és kezét nyújtotta azoknak a közösségeknek is, akiknek rajtuk kívül más nem nyújtotta kezét. Ennek része a roma lelkészség, és egyúttal azt is tapasztaltam, hogy próbálja ösztönözni a fiatalokat és próbál érzékeny lenni a következő generáció problémáira, meghallgatni őket és választ nyújtani számukra. Emellett függetlenek próbálnak maradni a politikai befolyásoktól. Törekedtek más lelkészségekkel is felvenni a kapcsolatot, és együttműködni más régiókkal. Ezenkívül pedig más országokkal, és más lelkészségekkel, protestánsokkal, katolikusokkal és ortodoxokkal is jó kapcsolatot ápolni. Érzem, hogy nyitottak a különbözőségekre, csak úgy, mint mi. Egyházunk szintén kialakított vallásos párbeszédet más felekezetekkel, melynek során megosztjuk egymással véleményünket.

Május 6 és 10. között látogatott hazánkba a Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyháznak (PROK), egyházunk partneregyházának külügyi irodavezetője, Dr. Min Hei Cheon lelkész és az egyház pénzügyi irodavezetője, Elder Gho és felesége. A delegáció pár napos budapesti tartózkodása alatt találkozott Dr. Balla Péterrel, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával és Sepsi Enikő dékán asszonnyal, valamint Bölcskei Gusztáv püspökkel. A hivatalos találkozókon kívül meglátogatták egyházunk Salétrom és Hős utcai cigánymissziós programját.

Külügyi Iroda/Amy Lester
Fordítás: Kuzma Csilla