A címadó igehirdetés pedig „szentül provokatív", legalábbis első olvasásra; de második olvasatra, majd az egész kötet, és főleg Márk evangéliuma ismeretében világossá lesz, hogy lényegi üzenetet és teológiai mondanivalót hordoz. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a címadó igehirdetés nem is vasárnapi, hanem csütörtök esti igehirdetés. Farkas József kivétel nélkül minden igehirdetésére alaposan felkészült, amely ajtót nyitott a könyörülő Szentléleknek. Sokunk számára serkentően megszégyenítő ez az odaadó alaposság. Hadd idézzek ebből a címadó igehirdetésből hosszabban, mert nem is kell ennél jobb ajánlás.

„Az első kérdés ez: kicsoda az ember? Nagyon sok vonatkozásban lehet feltenni ezt a kérdést. Én most így vetem fel: kicsoda az ember, eszköz vagy cél? Hogyha Pálra figyelünk, akkor az a válasz adódik, hogy eszköz az ember; - ha Jézusra figyelünk, akkor pedig az, hogy cél az ember. Azt mondja Pál, hogy én Jézus Krisztus rabszolgája vagyok (Filippi 1,1). Ha én rabszolga vagyok az evangélium hirdetésére, akkor én eszköz vagyok. Pál magát eszköznek tekintette az evangélium szolgálatában. Ma Jézusra figyelünk, Tőle egy másfajta hangot hallunk: Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak (János 15,15). Ha Jézus barátja vagyok, akkor a létemnek önmagában is van értelme, méltósága. Nem szabad kijátszani egyiket a másik ellen, de szeretném, ha a gondolatainkban tisztázódnék, hogy legalább annyira cél vagyok, mint amennyire eszköz. Persze másodsorban eszközök is vagyunk, de el kellene jutni minden hívő embernek, amire olyan kevesen mernek eljutni, hogy igenis én cél vagyok. Azt hiszem, érzitek, hogy oda fogunk eljutni, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat (Máté 22,34-40). Ahhoz, hogy az ember a felebarátját szerethesse, ahhoz el kell jutni arra a felismerésre, hogy az én létem önmagában érték. Cél vagyok, Isten akarta, hogy én legyek. Hogy én én legyek. Itt a keresztyének elég sokat hibáztak: én eltaposásra való féreg vagyok, én senki vagyok, bűnös vagyok, ha netalán egy kicsit szolgálok, akkor elviselhető a létem, de különben én senki vagyok. Itt van Isten országának nagy igazsága. A szeretet igazában nem emberi teljesítmény, hanem egy egész világot átölelő Isten-valóság, és először magamat kell belevetnem ebbe az isteni valóságba. Ha valaki önmagát utálja, gyűlöli, eltaposásra való féregnek tekinti, szerethetetlennek tekinti, tud az igazán egy másik embert szeretni? Tehát, az Isten országa szeretet-ügy, úgy, hogy Isten szeretete átöleli az egész világot. Az ember belevetheti magát Isten szeretetébe, megbékél önmagával, elfogadja önmagát: Isten szeretetéből lettem, és igent mondok erre az isteni szeretetre, szeretem magamat, és ezáltal leszek képessé arra, hogy a másik embert is szeressem. Ez, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat, ez feltételezi, mint egy csodálatos hátteret, Isten szeretetét."

A teljes cikk itt olvasható. 

Forrás: refdunantul.hu