Dr. Kováts Dániel és Dr. Kabdebó Lóránt irodalomtörténészek tartanak előadást, majd Csorba Zoltánra emlékeznek egykori diákjai: Papp László és Béky Károly.

Csorba Zoltán (1905–1976)

Csorba Zoltán 1905. január 16-án született Miskolcon. Édesapja vasúti tisztviselő volt, aki igyekezett elősegíteni tehetségesnek ítélt fia iskolázását. A református főgimnáziumba iratta be, ahol az ifjút tanulmányi eredményei kiemelték társai közül. Sorra nyerte az irodalmi pályázatokat, s titkára lett a Kazinczy Ferenc Önképzőkörnek. 1922-ben jeles eredménnyel érettségizett. A Trianont követő évek gazdasági-társadalmi problémái nem kedveztek az értelmiségi pályára készülőknek. Ifjú vallástanárának, későbbi tanártársának, Balázs Győzőnek a hatására és ajánlásával Csorba Zoltán a budapesti teológiára jelentkezett, s ott is kitűnt kiváló képességeivel. Ennek köszönhette, hogy másodéves korában már vallástanári feladattal bízták meg, s hogy az amerikai magyar reformátusok 1924-ben meghívták az Egyesült Államokba, ahol a lelkészi szolgálat mellett tanulmányai folytatására is időt szentelt: 1926-ban baccalaureatusi fokozatot szerzett, a pittsburghi teológiai szemináriumban pedig megkapta a „master of sacred theology” címet. Disszertációjában a fiatalok vallási életének lélektani szempontú vizsgálatával foglalkozott. Hazatérve 1927-ben itthon is befejezte tanulmányait, egy év múlva már egykori iskolájának tanára volt, s ezután is mindvégig kitartott szülővárosa mellett.
Iskolájának azonban nem hittanárként volt rá szüksége, ezért elősegítették bölcsészettudományi tanulmányait. Yolland Artúr professzor tanítványaként végezte el az angol tanári szakot a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1943 januárjában bölcsészdoktorrá avatták.

A Lévay József nevét viselő református gimnáziumot 1948-ban államosították, Mikszáth Kálmán Gimnázium lett a neve. Tanári kara egy ideig még együtt maradt, később azonban az iskolát Állami Földes Ferenc Gimnáziumként összeolvasztották a katolikus Fráter György Gimnáziummal. Csorba Zoltán is itt tanított tovább. Politikai szempontok miatt háttérbe szorították ugyan, de folytathatta irodalomtörténeti publikációs tevékenységét, gyakori előadója volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, s szerepet kapott a miskolci irodalmi folyóiratok (a Kohó, a Borsodi Szemle, a Széphalom) megszervezésében. Egykori tanítványai előrehaladását mindvégig figyelemmel kísérte. Viszonylag korán, 71 éves korában, 1976. július 31-én Budapesten hunyt el. Az időközben újraindult miskolci Lévay József Református Gimnázium legkiválóbb tanáregyéniségei között tartja őt számon, az iskola folyosóján a hálás tanítványok emléktáblát helyeztek el tiszteletére.