Nyelvtudás, családi háttér, pénz és helyismeret híján nehéz a kezdet. Az előítéletek miatt sokszor a folytatás sem könnyebb. A beilleszkedésben és a mindennapok megpróbáltatásainak megoldásában segít a Magyarországi Református Egyház Menekült Missziója.

Az iskolai integrációs, valamint a lakhatási program Európai Uniós pályázatok segítségével nyújt támogatást a Magyarországra menekült külföldi családoknak. A misszió munkatársai egy keresztyén iraki család életén keresztül mutatatták be a sajtó képviselőinek tevékenységüket, eredményeiket. A budapesti, Damjanich utcai gyros-büfében a hattagú család szorgalmasan dolgozik. A szülők Irakban magas pozícióban, diplomás mérnökként keresték kenyerüket, de keresztyén hitük miatt menekülniük kellett. Nálunk „csupán” büfések, de nem bánják, az a fontos, hogy boldoguljanak. A gyerekeik felsőfokú képzésekre, illetve egyetemre járnak. A fiatalok három év alatt jól megtanulták és szívesen beszélik a magyar nyelvet. 

Büszke iraki keresztyének

Amikor arról kérdezem őket, hogy érzik magukat nálunk, a kérdést mintha meg sem hallanák, először mindannyian azt mondják: iraki vagyok! Láthatóan büszkék a nemzetiségükre. Mosolyognak, nem panaszkodnak a világért sem. Csak akkor komorodnak el egy pillanatra, amikor az otthoniakról beszélnek: hiányoznak az iraki barátok, rokonok, „itt nincs senki, csak mi vagyunk”. A legjobb azonban a szabadság, és a biztonság – mondja az egyik lány, aki fogorvosnak tanul. Nem véletlenül emeli ki a biztonságot, Irakban életveszélyben vannak a keresztyének.

Albérlet és gondoskodás

A menekült családok két éven át kapnak segítséget a lakhatási programnak köszönhetően. Ebben az esztendőben 19 millió forintot fordíthat erre a célra a menekült misszió. Ebből a pénzből nem csak az albérleti hozzájárulást fizetik, hanem beszerzik az alapvető háztartási eszközöket is és két szociális munkás foglalkozik folyamatosan a családokkal. A menekültek főként Irakból, Kongóból, Szomáliából, Guineából és Koszovóból érkeztek hozzánk. Nem könnyű albérletet szerezni a menekülteknek – mondja Tóth Gábor szociális munkás. Bár a lakástulajdonosok azt mondják, nem bizalmatlanok, mégis elhangzott már a méltatlankodó mondat: „Semmi gondom a külföldiekkel, de ez mégiscsak egy lakóközösség!” A szakember szerint igenis van bennünk előítélet.

Nehéz a magyar nyelv

A legnagyobb problémát a nyelvtudás hiánya okozza – mondja Kanizsai Dóra a menekültmisszió iskolai programjának koordinátora.
Negyven-ötvenévesen már nehéz egy új nyelvet megtanulni, de a fiatalok sincsenek könnyebb helyzetben, hiszen olyan iskolát kell találni, ahol befogadják a külföldieket akkor is, ha nem  beszélik a nyelvünket. A menekült fiatalok felzárkóztatását két magyar idegen nyelvszakos tanár, egy tanítónő, szociális munkások és önkéntesek segítik. Budapesten a Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola fogadta be a menekült diákokat. Az intézménnyel kiváló kapcsolatot épített ki az egyház.

Tarkább lett az élet

Az iskola második éve foglalkozik menekült diákokkal – mesélte lapunknak Hublik Ildikó szakiskolai igazgatóhelyettes. Az előzetes várakozással ellentétben, egyáltalán nem okozott problémát a menekült fiatalok beilleszkedése, minden gördülékenyen ment. Az igazgatóhelyettes arról beszélt, hogy kizárólag pozitív élményeik vannak. Jót tett az iskola magyar tanulóinak, hogy együtt tanulhatnak az afrikai és ázsiai diákokkal, mivel sokkal nyitottabbak, befogadóbbak lettek. A szülők részéről sem érkezett elutasítás, érdekesnek és izgalmasnak tartják, hogy külföldi diákok is vannak az osztályban. Az iskola egyik alapkoncepciója, hogy toleranciára nevelik a diákokat, így teljesen természetes, hogy a Than Károly Gimnáziumban tanít nigériai tanár és vak tanárnő, és hogy együtt tanulnak a kerekesszékes tanulók az egészségesekkel, a magyarok a külföldiekkel.

Fekete Zsuzsa

(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2010. április 11-i számában.)