Tokaj-Hegyalját legtöbben ízletes borairól ismerik, az ott lakók nagy részének van saját szőlője – Mádon pedig még a református egyházközségnek is: 1,1 hektáron termesztenek furmintot és hárslevelűt, terveik szerint pár éven belül még a muskotály is termőre fordul.

A gyülekezet szőlőit a presbitérium tagjai gondozzák, majd közösen bort készítenek a leszüretelt gyümölcsből és minden év novemberében úrvacsorás istentiszteleten adnak hálát az év terméséért – ahol a kehelyből már az újbort veszik magukhoz.

Az idei hálaadó alkalom azonban más volt, mint a korábbiak: a Református Közéleti és Kulturális Központ, illetve az Agrárminisztérium szervezésében november 18-án, vasárnap az egész ország terményéért szólt a köszönet.

„Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?” – A Hegyi beszédben elhangzott gondolatokkal (Mt 6,25–34) köszöntötte az istentiszteletre érkezőket Tar László, a mádi református gyülekezet lelkipásztora.

Az ünnepi alkalmon Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Az egyházvezető a hála fontosságára hívta fel a figyelmet: „Eső és aszály, egészség és betegség, gazdagság és szegénység… Ez a nagy kitettség az, amiben szükségünk van a magasabb hatalomra – amely nemcsak szakismeret, ügyesség és okosság, hanem a gondviselő Isten áldása.”

„Nekünk a hálaadás azt jelenti, hogy aktív élettel igyekszünk jelét adni annak, hogy meg akarjuk szolgálni az Isten ajándékait” – fogalmazott Fekete Károly.

Erre az évre befejeződött a betakarítás és az őszi vetés, ezért eljött az idő, hogy megálljunk és mindezért köszönetet mondjunk – fogalmazott az ünnepségen Nagy István agrárminiszter. „Ne feledjük: emberé a munka, Istené az áldás. Fontos ezért, hogy a munka után is kérjük Istentől a segítséget és az áldást, hiszen erre nagy szükségünk van ahhoz, hogy a mindennapi kenyér az asztalra kerülhessen” – tette hozzá a miniszter.

A múlt vasárnap központjában valóban a hála ált, melyet a közös úrvacsora még inkább elmélyített. Ennek jelentőségét Fekete Károly foglalta össze: „Hálaadásunk asztala ne csak rólunk és a 2018-as termésről szóljon, hanem arról a kezdetről, ami Krisztusban megjelent és a kezünkbe adatik a kenyér és a bor jelében. Ő az a kimondhatatlan ajándék amire mindnyájunknak szüksége van és akiben lehet majd 2019-es és 2020-as termés is, termés amíg világ a világ.″

Farkas Zsuzsanna, fotó: Szarvas László