A XIII. Zsinat kilencedik ülése Szűcs Endre, a Tiszáninneni Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője, Dédestapolcsány lelkésze áhítatával kezdődött. Igeként Márk evangéliumából olvasta fel (Mk10:35-37; 10:41-45) a Jézushoz kérdéssel forduló két tanítvány, Jakab és János történetét.

Másik és én

A lelkész bevezetőként a balatonszárszói, rendkívüli zsinati tanácskozást említette meg, ahol az aggasztó jelent és a jövendőt átgondolták. Szűcs Endre prédikációjában a szeptemberi ülés után benne maradt hiányérzeteként emelte ki, hogy Szárszón elmaradt az önvizsgálat. Elmaradt annak feltárása, miért lett a református egyház zsugorodó, lemaradó közösség az elmúlt évtizedekben, tette hozzá.

A gondolatmenetet a továbblépés üzenetével folytatta, oly módon, ahogy azt Isten élő lelke ránk bízta. A lendületvételnek feltétele az önvizsgálat és bűnbánat.  Még a legkülönbek is képesek magukból kivetkőzve csalódást okozni, mutatott rá Jakab és János történetére.  Én és a másik kérdése, ez a mi sorrendünk, ami hamis önmegvalósításból, versenyszellemből táplálkozik. Jézus és tanítványainak sorrendje pontosan az ellenkezője, előbb a másik, utána én, nyomatékosította a lelkész.

Ugyanakkor Jézusnak nincs ellenére az sem, hogy a nagyság és elsőség után áhítozunk, csakhogy a tanítvány mástól nagy, mint a többiek. Jézus számára nincs fontosabb, mint ez a világ. Minket is be akar vonni ebbe a másokat, Isten szeretetét kereső egyházba. Tanuljátok meg tőlem, hogy én alázatos és szelídlelkű vagyok, tanuljátok meg tőlem, ahogy én szolgálok, mondja.

Naggyá lenni és elsőnek lenni, ez állt a lelkész következő gondolatának középpontjában.  Nem az én él bennünk, parancsol minket, hanem Krisztus él bennünk, hívta fel rá a figyelmet a főjegyző, majd hangsúlyozta, hogy Jézus szerinti nagyság úton van, az ő szerint lévő nagyság azonosítója az odaadás, az ő szerinte való elsőség parancsa a vinni szó, sorolta Jézus szerint való szolgálat legfontosabb kulcsszavait.

Továbblépés

Mozgásban kell lenni, emelte ki beszédében a lelkész.  Krisztus szolgáiként tudunk csak egymás szolgái lenni. Látnunk, kell, Ő hogyan csinálja, tapasztalatot kell szereznünk belőle. Először oda kell találni hozzá, hogy utána egymáshoz odafordulókká legyünk. Itt a Zsinaton valamennyien az ő szolgálatában állunk, tehát megvan az a helyzeti előnyünk, hogy tanítványai lehetünk. Ennek kell mozgósítania bennünket a másokért való szolgálatra, és az Ő további szolgálatára.

Végül arra tért ki Szűcs Endre, hogy a Zsinat jelenlegi ciklusa a félidejéhez ért, három év van a háta mögött. Van mire visszanézni, van mit megköszönni, de tovább kell lépni a következő mérföldkőre. Kérjük az egymásért való szolgálat feltételét, a Krisztusi lelkület szolgálatát. A már-már elporladó, megroggyanó gyülekezetei felé odaforduló, felkaroló egyház az egyház, zárta gondolatait.

Kováts Anna