A József Attila díjas kárpátaljai költő, a határon túli magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója beszédében kiemelte, hogy ő minden majdnem tökéletes alkotást csodának tekint, legyen az egy Munkácsy festmény, vagy egy József Attila vers. Hangsúlyozta, hogy a magyarok Kárpát-medencei léte is csoda, hiszen annyiszor megtörték, leigázták ezt a népet mégis más nemzetekkel ellentétben fenn tudott maradni. A csodákra pedig mindig szükség van a költő szerint, mert csodák nélkül nincs hit és talán remény sem.

Az ünnepi alkalmon a Kölcsey Társaság először adta át a Kölcsey Társaságért emlékplakettet, amelyet Bölcskei Gusztáv református és Bosák Nándor római katolikus püspök vehetett át. A Társaság a két püspököt a Magyar Kultúra Napi ünnepségen végzett hosszú, éveken át tartó szolgálatáért részesítette az elismerésben.

A református templomban tartott ünnepi ökumenikus istentisztelet kezdetén Bartha Gyula esperes köszöntötte a jelenlévőket, majd Bosák Nándor római katolikus püspök hirdetett igét. Prédikációjában kiemelte, hogy a Himnusz,- amelynek születésére emlékezünk a január 22-ét megelőző vasárnapon, immár 24 éve- Kölcsey Ferenc gondolatait fogalmazza meg, de a versben ma már nemzetünk sorsa, kérdései, vívódásai fogalmazódnak meg. A kultúránk rávilágít emberi és nemzeti értékeinkre, kincsünkre, a múltunkra és felszólít a jövőre is. Értékelnünk kell nemzeti örökségeinket, de meg kell erősítsük magunkban azt is, hogy kultúránknak nem csak részesei, hanem felelősei is vagyunk. Kultúránk megmutatja, mit érünk és kik vagyunk. Önmagunk pedig csak akkor lehetünk Bosák Nándor szerint, ha a külsőségekből, a részletekből a teljesség és a mélység, a tisztaság felé fordulunk. A kultúránk is így fejlődött és fejlődik a mai napig. Hangsúlyozta, hogy Kölcsey Isten szavával kezdte a himnuszt és ez a mondat az igazodási pontot határozza meg és felszólít és vezet bennünket, hogy mindig a tisztuló, és tisztább úton haladjunk. A debrecen-nyíregyházi római katolikus megyés püspök kiemelte, hogy amikor a Magyar Kultúra Napján értékeinkért adunk hálát, akkor erre az útra térésre, ezen az úton maradásra bíztatjuk magunkat és másokat is.

Bosák Nándor után Bölcskei Gusztáv hirdetett igét, aki kiemelte, hogy azért van egy népnek kultúrája, mert szükség van valamire, ami ha a feje tetejére állnak a dolgok, akkor talpra állítsa azt. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy kultúránk nem csak a festményekben, versekben jelenik meg, hanem abban is, ahogyan egymással bánunk, ahogy életünkben sorrendet állítunk. A kultúrára azért is szükség van, hogy ne csúszhasson félre az, akinek több adatott, akinek hatalma van, és ne akarjon Isten parancsához még valamit hozzátenni! Ezt a hibát azonban nemzedékről nemzedékre elkövetjük, pedig Istennek engedelmességre van szüksége és nem áldozatokra. A kultúránk próbatétele volt az is, amikor embereket hurcoltak el, öltek meg származása miatt. Az a kultúra, amelyik lealacsonyít, megaláz, az nem kultúra! Mert a kultúra egymás mellé ültet olyanokat is, akik ellentétesen gondolkodnak és megtanít együtt mondani, együtt érteni dolgokat, és bármi is változzon, meg tudunk maradni Istennek engedelmességgel. Prédikációja végén kiemelte, hogy ez az alkalom arra is mindig emlékeztet bennünket, hogy a kultúra több mint amit politikai határokkal el lehetne választani!

A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten részt vett Gróh Gáspár, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője és Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. Az alkalmon az orgonát Varnus Xavér, a Magyar Köztársaság Nagykeresztjével kitüntetett orgonaművész szólaltatta meg, valamint ünnepi műsort adott a Vox Iuventutis Csokonai- és KOTA-díjas debreceni énekkar Pallagi Etelka Artisjus-díjas karnagy vezetésével.

Az ünnepi alkalom Kölcsey Ferenc sírjának megkoszorúzásával ért véget.

Buzás Borbála. Kép: Barcza János