„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (2Kor 5,20)

Mint minden esztendőben, úgy most, 2011 húsvétján is, a méltóképpen való ünneplés érdekében, meg kell keresnünk közösen a húsvéti örömhír (evangélium) időszerű üzenetét, amelyet jó lenne meghallanunk és befogadnunk, életünket formáló erőként és mint ilyet tovább is adni.

Idei ünneplésünknek külsődleges, de sajátos lehetőséget nyújtó adottsága, hogy a keleti (orthodox) és a nyugati (katolikus, protestáns) keresztyénség egy időben ünnepli a húsvétot, ami az eltérő naptárrendszer miatt nem minden évben van így. A Szentlélek munkájában bízva remélhetjük, hogy a keresztyénség egységesen, százmilliókat megszólítva és bizonyságtételre híva ünnepelheti az egész világon a húsvétot. Hordozzuk különlegesen is imádságainkban azokat a keresztyén közösségeket, amelyek vallási türelmetlenség, politikai erőszak, gazdasági igazságtalanság vagy természeti katasztrófák áldozatai.

Az ünnep arra is alkalmat nyújt, hogy megfogalmazzuk azokat a szempontokat, amelyek a húsvéti evangéliumból  sajátosan magyar református következmények lehetnek – itt és most, magunk és a körülöttünk lévő világ számára.

Egyházunk 2010-ben a reformáció 2017-ben esedékes 500. évfordulójára készülve úgy határozott, hogy hét éven át a megbékélés bibliai és reformátori tanítását állítja középpontba, a kiengesztelődés szent, mert Isten akarata szerinti célját szolgálva.

A fent idézett bibliai ige igazíthat el minket ebben a vállalásunkban, mindenekelőtt azt világossá téve, hogy tisztünk és feladatunk a „követségben járás”, tehát mondanivalónk csak Istentől származhat, úgy, ahogyan az a Bibliában megíratott a számunkra, és amiképpen azt a Szentlélek igaznak nyilvánította bennünk. Így a megbékélésre való felhívás és annak megvalósulása nem általunk, hanem Isten által garantált, felelősségünk és kötelességünk tehát Isten akaratának hiteles közvetítése.

A békéltetés szolgálatát az tudja végezni, aki  maga  megbékélt Istennel, hiszen az egyház, a gyülekezet közösségében csak így hiteles bizonyságtételünk a világ előtt. Az Istentől naponta elkért és megkapott hit ajándéka hitelesíti, hogy csak Krisztusban, az Ő értünk és helyettünk hozott áldozatában van megbékélésre lehetőségünk. Nincs más út és mód, hogy valóban református keresztyénként éljük meg e hitet.

Az évezredek távolából is látható golgothai kereszt és üres sír mindenki számára világossá teheti, hogy a minket saját képére és hasonlatosságára teremtő Isten úgy szeretett és szeret minket, hogy egyszülött Fiát – halálra adva, de a halálból ki is hozva – értünk és helyettünk kiszolgáltatta a bűn pusztító erejének, egyszersmind le is győzvén az ebben az erőben rejlő hatalmat.

Ily módon az Istennel személyesen megbékélt ember Isten akarata szerint alkalmassá válik arra, hogy az emberek közötti békéltetés szolgálatát  az egyház, a gyülekezet közösségében naponta megújulva végezze. Semmiféle e világi hatalom önpusztító és világot pusztító késztetése sem állhat ennek ellen. Ez a mi reménységünk és hitünk, amelyről a Szentlélek bizonyságot tesz bennünk és a világ előtt.

Emberi természetünk szerint, de a csontjainkba rekesztett tűz miatt is, keressük – és jól tesszük, hogy keressük – a konkrét bizonyságtétel alkalmait. Bizonyára ki-ki meg is találja ezeket az alkalmakat, amelyek közül most csak egyet nevezzünk meg közösen: ez év őszén lesz Magyarországon az  esedékes népszámlálás. Tartsuk református hitünkről való bizonyságtételünk kiemelt alkalmának, hogy magunkat reformátusnak vallva, hitünket tehát nem szégyellve, a népszámlálást nem pusztán statisztikai felmérésnek tekintve, veszünk részt abban.

A húsvéti evangéliumot az egész világ keresztyénségével együtt befogadva és hirdetve, a Szentlélek segítségét kérve emeljük fel szívünket Istenhez, Aki nekünk, Vele megbékélteknek a békéltetés szolgálatát adta!

Budapest, 2011. április 12.

Dr. Huszár Pál, főgondnok, a Zsinat világi elnöke    
Dr. Bölcskei Gusztáv, püspök, a Zsinat lelkészi elnöke