– Egyes, egyes, egy-kettő... Melyik a Robi? Ez nem szól! A zongora is adjon egy hangot! Amaz igen halk, nem lehetne rá többet? – sürgölődtek a zenészek a technika körül, amikor sokadmagunkkal a budapest-káposztásmegyeri templomba léptünk. Ahogy a székek megteltek, a zene is kibontakozott: megszólalt az ének, a szintetizátor, a három gitár, a dob és a cintányér, sőt valahol a gyülekezet soraiban még egy csörgő is. „Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad. Hiszen mindent látsz te bennem, hatalmad olyan nagy. Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad, és éneklem, hogy áldott légy, Uram!" – szólt a dal, amelybe a gyülekezet tagjai is bekapcsolódtak, függetlenül attól, hogy a nógrádi Drégelypalánkról, a zempléni Vajdácskáról, a bihari Esztárról vagy éppen a somogyi Büssüről érkeztek-e az Országos Cigánymissziós Találkozóra. A résztvevők tapsoltak, ültükben is járt a lábuk a cigány népzene magával ragadó lendületét idéző megszólalást hallva.

– Az Isten szeretet. Bízzunk ebben a szeretetben! – hangsúlyozta a Jn 15,1–11 alapján elmondott, a találkozót megnyitó igehirdetésében Dani Eszter. A lelkipásztor hozzátette: bár Isten önmagával való szeretetközösségre teremtett minket, a bűn mégis meggátol ennek a szeretetnek a befogadásában. Mint elmondta, a feltétel nélküli szülői szeretet megtapasztalásának a hiánya, legyen az a megélhetési nehézségek, a párkapcsolati vagy az alkoholproblémák miatt, megakadályozhatják az embert Isten szeretetének az elfogadásában. – Pedig az Úr szeretete sokkal mélyebb és biztosabb, mint a szüleink bár igyekezettel teli, mégis emberi gyarlóságoktól terhelt szeretete – szögezte le a Zsinati Missziói Iroda vezetője, aki szerint az isteni szeretet befogadásának gátjai lehetnek a minket ért csalódások, a bennünk élő kisebbségi érzés, amely szerint nem vagyunk elég jók, ezért aligha szerethet minket bárki is, de a bűntudat is, ha azt sugallja, hogy megbocsáthatatlanok a vétkeink. Mert Jézus éppen azért jött, hogy áthidalja ezt a szakadékot. Isten ugyanis nem azért szeret minket, mert megérdemeljük, hanem azért, mert ő formált minket, és már a teremtés előtt terve volt velünk. Éppen ezért folyamatosan adja az ő szeretetét, és szüntelenül várja, hogy visszatérjünk hozzá ebbe a szeretetközösségbe.

– Akitől ilyen szeretetet kapunk, azért akár tűzbe is megyünk. Mindent megteszünk, amit kér. Nem azért, mert ez a parancs vagy ez a törvény, hanem azért, mert a szeretete engedelmességre késztet minket – fejtette ki az igehirdető. Márpedig ha az ő akarata szerint élünk, ha – ahogy az Ige mondja – benne maradunk, akkor gyümölcstermők­ké leszünk, akkor nem a mi gyarló emberi logikánk, nem a nagy egónk és a kis igazságaink fognak irányítani minket a rivalizálás, a viszály és a háborúság felé. – Bízzunk az Úr irántunk való szeretetében! Mert ez a mi nagy lehetőségünk: biztos pont a bizonytalan világban – tette hozzá az igehirdető.

Egyenesen az Úr felé

Az Istenbe vetett bizalom megszületésének és az isteni szeretet elfogadásának nehézségeiről számoltak be bizonyságtételeikben a váci börtön egykori és mai fogvatartottjai, valamint a református cigánymisszió cigány származású munkatársai is. Utóbbiak közül az egyiket, a kárpátaljai Szernyéről érkezett Rácz Gyulát éppen mellőlünk szólították ki. A mosolygós, tiszta tekintetű férfi becsukta kopott, agyonjegyzetelt Bibliáját, és a mikrofonhoz lépett.

Nála a fordulatot egy evangéliumi ihletésű film hozta meg. Egy éjjel a tévé előtt ült, a Jézus életéről szóló alkotást nézte. Az a jelenet érintette meg, amelyben Jézus megölelte és meggyógyította a leprást, akitől mindenki csak undorodva elhúzódott, és akit mások még megérinteni sem mertek a betegségétől félve. Aztán jött a nagypénteki történet, és nem értette, miért feszítik keresztre azt, aki ilyen jó volt az emberekhez. Olthatatlan vágy ébredt benne, hogy mielőbb végére járjon a benne felmerült kérdéseknek, ezért levette a polcról a Bibliát, ám azzal szembesült, hogy nem érti sorait. Még hívő feleségét is felébresztette éjnek évadján a kérdéssel: – Mit akar tőlem ez a Jézus?

Gyula gyerekkorától dadogott, és nemcsak a beszéd, az olvasás is nehezen ment neki. Ám egyre nőtt benne az istenismeret és a Jézusról való bizonyságtétel iránti vágy, ezért a tiszta beszéd és olvasás képességéért imádkozott, amit meg is adott neki az Úr. – Leszoktam a cigiről, felhagytam a cigicsempészettel, nem verekedtem többet, az asszonyt sem csaltam tovább, és a négyéves kisfiamnak sem adtam többé cigit és sört a kezébe – mesélte a férfi, aki a gyermeke ellen elkövetett bűnöket ma már különösen szégyelli. – Nagyon szerettem a fiamat, vittem mindenhova magammal, a kocsmába is, és azzal dicsekedtem, milyen kemény kis fickó, hogy ilyen kicsi létére már iszik és dohányzik. Pedig valójában a halálba vezettem magammal együtt – mondta röstellkedve a ma már négygyermekes, a csemetéiről felelősen gondoskodó, őket iskolába járató családapa. Rácz Gyula, aki most egy szomszédos falu cigány gyülekezetét pásztorolja, végül nyomatékosan hozzátette: – Isten kezében jó helyen vagyunk, ezért ne térjünk se jobbra, se balra, hanem egyenesen menjünk az Úr felé!

Bizalom egymásban

– Ahogy a szőlővessző a szőlőtő nélkül nem hozhat fürtöket, úgy nekünk sincs esélyünk Jézus nélkül arra, hogy áldás legyen az életünkön – figyelmeztetett a Jn 15,9–14 alapján Steinbach József. A dunántúli püspök prédikációjában azokról a gyümölcsökről beszélt, amelyeket csak Krisztusba oltva teremhetünk. Elsőként a krisztusi önfeláldozó szeretetről szólt, hangsúlyozva, hogy óemberként magunkat soroljuk előre, de ha Isten szeretete megérint min­ket, meg­változik a sorrend: az Úr kerül az első helyre, őt követi a másik em­ber, magunk pedig a harmadik helyre szorulunk. – Ahogy a bizonyságtételekből is kiderült, csak ebben a szolgálatban teljesedhet ki az életünk – szögezte le az egyházvezető.

Másodszor a barátság gyümölcséről szólt az igehirdető, aki szerint nem elég, hogy testvérei vagyunk egymásnak, hanem baráttá és bajtárssá is kell lennünk. Mert a barát mellett a bajban is kitartunk, és előtte emberek lehetünk, őszinték lehetünk, előtte letehetjük bűneinket, megvallhatjuk gyengeségeinket. Harmadikként az öröm gyümölcsét említette Steinbach József, aki szerint az Istentől kapott öröm az élethelyzetünktől független, soha el nem múló öröm, mert nem a mindenkori körülményeinkből táplálkozik, hanem Krisztus irántunk megnyilvánuló örökkévaló szeretetéből. A református egyház misszióért felelős püspöke végül az imanap cigány résztvevőihez fordulva elmondta: – Tanulhatunk tőletek, mert ha ti Krisztusban vagytok, akkor igazán ott vagytok, és figyelmeztettek minket arra, hogy milyen veszélyes a langymeleg keresztyénség.

Ima a romákért

A Magyarországi Református Egyház nemcsak találkozóra hívta a cigánymisszió munkatársait és a cigány közösségeket a káposztásmegyeri templomba, hanem az amerikai presbiteriánusok felhívásához csatlakozva az április 8-i nemzetközi roma naphoz kapcsolódó imanapra is. Az imádságokat cigány résztvevők olvasták fel az úrasztalánál. Hálát adtak a romákért és azért is, hogy cigánynak születtek, valamint hogy más testvéreikkel együtt Krisztus útján járhatnak. Felszólaltak a megkülönböztetés, a kirekesztés és az üldöztetés ellen, arra kérve Istent, hogy támasszon irántuk jóindulatot a többségi közösségekben. Imádkoztak a roma asszonyokért és az emberkereskedelem megszűnéséért, továbbá azokért a cigányokért, akik a szenvedélyek és más bűnök rabjai. Szót emeltek a kisebbségi vezetőkért is, hogy ne csak megélni akarjanak népükből, hanem valóban segítsék annak felemelkedését, és könyörögtek az európai országok vezetőiért is, bölcsességet és önzetlen szolgálatkészséget kérve számukra.

Isten bizalma bennünk

– Nem mi választottuk az Urat, ő választott minket – hangsúlyozta a Jn 15,15–17 alapján elmondott, a missziói napot lezáró prédikációjában Tóth József. Leszögezte: nem a mi érdemünk, hogy keresztyének vagyunk, hanem Isten döntött mellettünk, ő keresett meg és ő küldött el minket a szolgálatra. – Ha ezt hittel belátjuk, akkor eltölt min­ket a nyugalom, a békesség, és az életünk minden megpróbáltatásával aggodalom nélkül, bátran nézünk szembe – fejtegette a bihari Gáborján és Szentpéterszeg magyar gyülekezeteinek cigány származású lelkipásztora, aki szerint ha magunkra hagyatkozunk, összetörünk, viszont ha Jézusra, ő meggyógyít és felemel, erős szívűvé tesz és szolgálatra küld minket. – Nélküle széthulló homokszemek volnánk a parti fövenyen, Krisztus viszont megkeres és összeszed minket, és mésszel összekeverve habarcsot készít, majd erős falat épít belőlünk – magyarázta az igehirdető, arra kérve a találkozó résztvevőit, hogy bár sokszor nehéz és fájdalmas az Úr útja, mégis úgy térjenek haza, hogy tudják: ő maga küldi híveit valakihez, egy árva lélekhez, akinek szüksége van az ő csodálatos, feltétel nélküli szeretetére.

Az állam elismeri az egyházi erőfeszítést. A cigánymissziós találkozó résztvevőit levélben köszöntötte Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, aki elismerően szólt az egyházaknak a társadalmi felzárkózás ügyében tett erőfeszítéseiről. Hangsúlyozta: ha a hazai vagy európai uniós forrásokból megvalósuló programok mögött helyi közösségek állnak, a sikeres gyakorlatok hosszabb távú működése is biztosítható. Az államtitkári levél kifejtette továbbá, hogy az újonnan felmerülő társadalmi problémák megnevezését és országos üggyé tételét is nemegyszer az egyházak kezdeményezik. Kitért továbbá arra is, hogy a cigányság körében elvégzett munka mellett a többségi társadalom ügy iránti érzékenységét is növelni kell, aminek érdekében az egyházak is komoly erőfeszítéseket tesznek.

Részletek a cigány gyerekek jó iskolai előmeneteléért elmondott imádságból. „Istenünk, ma azokért a gyermekekért könyörgünk, akik sosem láttak családjukban olvasni vagy írni valakit, ezért annak nincs értelme előttük; akik senkit sem láttak munkába menni és nem hallottak a munkáról szeretettel beszélni; akiknek a szülei analfabéták, és nem értik, miért fontos az iskola; akiket iskola helyett kéregetni küldenek az utcára; akiknek iskola helyett testvéreikről kell gondoskodniuk; akiket az iskolában megaláztak, butának neveztek és kigúnyoltak származásuk miatt; akik szégyenkeznek azért, mert szegénységük miatt nincs rendes ruhájuk és cipőjük; akiknek nincs mit enniük, miközben körülöttük mindenki más ebédel; akiknek idősebb testvére elvégezte az iskolát és szakmát tanult, hazatérve azonban azt mondta, hogy nincs értelme tanulni, mert származása miatt nem kap munkát; akik olyan kis házban élnek együtt, hogy nincs helyük, ahol házi feladatot írjanak; akik kilátástalanságukban úgy gondolják, hogy a bűn útja hozhat felemelkedést. Kérünk, adj szabadulást az indulatoktól és a bűntől! Adj jóindulatot, türelmet és békességet! Adj szolgalmat és kitartást a tanulásban! Adj erőt, bölcsességet és alázatot a becsületes munkához!”

Kiss Sándor
Fotó: Vargosz
Megjelent a Reformátusok Lapjában