Az ajándékozás ötlete Tolnai János, ötödéves teológushallgatótól származik, aki – mint kiderült – maga is félárva, így mélyen átérzi a hányattatott sorsú gyermekek helyzetét. Személyesen keresett fel ismerős lelkipásztorokat, majd társaival arra szentelték a hétvégéket, hogy erdélyi gyülekezetekben igeszolgálatokat végezzenek.

Nem volt olyan gyülekezet, ahol ne fogadták volna szívesen a kezdeményezést, vagy ahol azt kérdezték volna, hogy miért pont Kárpátalja, hiszen Erdélyben is vannak árvák. Amikor kiderült, hogy miről van szó, ki-ki a maga módján segített is. Így adomány és perselypénz formájában megkapták azt a bizonyos összeget, amit a beregszászi árvák számára gyűjtöttek. Majd a gyermekek adatai megtudva, személyre szólóvá tették az ajándékok listáját. Mindenki korosztályának megfelelően azt kapta, amire szüksége volt.

"Két-három óra kárpátaljai tartózkodás után eldöntöttem magamban, hogy megérte az egész fáradozás – fogalmazott Tolnai János, mert bár mindez csekély kárpótlás ahhoz képest, amin ők keresztülmentek, a mosoly, melyet az arcukon láttunk, minden fáradságot feledtetett."

A teológushallgató arról is beszélt, hogy bár ez volt az első jótékonysági akciójuk, de bizonnyal nem az utolsó. Mert, ahogy vallják, szükség van ilyen ünnepi alkalmakra ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek rá: Isten tényleg segít rajtunk. És bár mesébe illőnek tűnhet, mégis mindenki lehet angyal a maga helyén és módján.

"A teológusok tehát már most terveket szőnek arról, hogyan folytathatnák az elkezdett szolgálatot az elcsatolt területeken élő magyarok között. Kárpátalján otthon érezték magukat, ami – tette hozzá Tolnai János – természetes református magyarok között."

forrás: reformatus.com.ua