Bővülő kelet-nyugati párbeszéd

A Vesztfáliai Egyház villigsti konferenciaközpontja adott otthont november 6. és 8. között a jubileumi találkozónak, amin az evangélikus, református, metodista, ortodox és ókatolikus képviselőkből álló, Grzegorz Giemza főtitkár vezette népes lengyel ökumenikus delegáció mellett az olaszországi Valdens Egyház küldöttje és az MRE képviselői is részt vettek. A tíz éve kibővített kétoldalú együttműködés lengyel és német házigazdái két éve úgy döntöttek, hogy a menekültügy kapcsán megkezdett párbeszédet és tapasztalatcserét idén is folytatják, és bibliai, teológiai, történelmi, szociológiai és gyakorlati szempontból tekintik át azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amit az Európai Unión belüli migráció, a gazdasági bevándorlás és a menekültek befogadása jelent az egyházak identitása és szolgálata számára.

A tanácskozáson sokrétű eszmecsere folyt, aminek a tematikus áhítatok és a teológiai reflexió éppúgy része volt, mint az egyes országok menekültek és bevándorlók befogadásával kapcsolatos politikai és társadalmi helyzetének bemutatása, a politikai kommunikáció és szabályozás kölcsönös ismertetése. A magyarországi fejleményekről, az aktuális szabályozásról és közhangulatról, valamint az MRE menekültek között végzett sokrétű munkájáról Kanizsai Dóra, a Szeretetszolgálati Iroda menekültintegrációért felelős munkatársa és Ódor Balázs külügyi irodavezető számolt be a nemzetközi csapatnak. A lengyel helyzetről többek között Marek Izdebski református püspök tájékoztatta a partnereket.

A konzultációt a vendéglátó egyház zsinatának Európa Bizottsága készítette elő Ulrich Möller külkapcsolatokért felelős egyházi főtanácsos vezetésével, valamint a Misszió, ökumené és globális felelőségvállalás előmozdítására létrehozott intézet (MÖWe) koordinációjával, egy fogadáson pedig az egyházvezetéssel is találkoztak a résztvevők. A szimpózium egyik konkrét eredményeként a delegáltak úgy döntöttek, hogy mérlegelve a varsói ökumenikus tanács javaslatát egy európai uniós projekt keretében mélyítik el a meglévő együttműködést és tapasztalatcserét a migráció témakörében. A javaslat szerint a kétéves program a kelet- és nyugat-európai egyházak párbeszédét és konkrét tapasztalatcseréjét szolgálná a migráció kapcsán, illetve a menekültek közötti szolgálatban.

Migráció és Szentírás

Jan-Dirk Döhling ószövetségi professzor, teológiai referens a bibliai kijelentés fényében értékelte a migráció jelenségét. Referátumában rámutatott arra, hogy a vándorlás, úton lét, migráció alapvetően határozza meg a bibliai kijelentést az „Éden kertjétől egészen az új Jeruzsálemig”. Mindkét szövetség tele van „migrációs szövegekkel”, de az emberek és Isten úton létét, a kijelentés dinamikus jellegét különösen a „nyugati, európai” hagyomány értette meg kevéssé, azt nem ragadta meg konkrétságában, hanem „elspiritualizálta”. „A Biblia a migráció és migránsok könyve – az államvallássá tett keresztyénség ezzel szemben a birodalmi gondolat jegyében statikussá merevedett” – fogalmazott Döhling. Ez a belső ellentmondás oda vezetett, hogy a migráció negatív értékeléssel párosult. A szellemi és lelki értelemben „letelepedetté” vált keresztyénségnek saját identitása és hitele érdekében újból fel kell fedeznie a vándorlás motívumát. Hiszen Izrael a menekülés, deportálás, fogság és vándorlás tapasztalatát „istenélményként” élték meg. Az idegenek joga így vált a mózesi törvények központi elemévé, sőt kritériumává, fogalmazott a teológus, aki egyben annak a harmincfős szakértői bizottságnak is tagja volt az elmúlt két évben, amelyik a Vesztfáliai Egyház hétvégén kezdődő zsinati ülésének fő előterjesztését készítette elő a migráció és az egyház missziója kapcsán.

Migráció és egyházi közösség

Az egyelőre nem publikus előterjesztést Ulrich Möller, az egyház külügyi és ökumenikus kapcsolatokért felelős vezetője mutatta be a résztvevőknek. A zsinati dokumentum a migráció komplex valóságát dolgozza fel, különös tekintettel annak az egyház közösségére gyakorolt hatására. A dokumentum nem egyházi állásfoglalás, hanem interaktív, mélyebb párbeszédre indító forrásanyag, ami teológiai, szociológiai, történelmi szempontokra éppúgy reflektál, mint a politikai válaszokra. A dokumentum figyelembe veszi a társadalom valamennyi rétegének és csoportjának reakcióját, félelmeit és kérdéseit. Egy interaktív internetes felületen így arra is lehetőség lesz, hogy az egyház gyülekezetei különböző szemszögből, sajátos tapasztalatok figyelembe vételével reagáljanak az anyagra és észrevételeikkel, visszajelzéseikkel vegyenek részt abban a széleskörű párbeszédben, amelynek eredményeit a jövő évi zsinat tekinti majd át.  

Az előterjesztés nem egy újabb egyházi állásfoglalásra tett javaslat, hanem bibliai és rendszeres teológiai reflexiót, szociáletikai iránymutatást, Németország migrációs történetének feltárását, és gyakorlati útmutatást, jógyakorlatokat kínál a gyülekezetek számára. A migráció egyházi és társadalmi következményeiről, az interkulturális párbeszéd kultúrájáról és az egyházi menedék jogintézményéről éppúgy szó esik benne, mint az egyház állásfoglalásairól és a régóta halogatott bevándorlási törvény szorgalmazásáról, amelyik differenciáltan szabályozná nem csupán a menedékjog és menekültügyi eljárás részleteit, hanem a bevándorlás valamennyi formáját.

Migrációs társadalom

A német társadalmat történelmi távlatokban is meghatározta a migráció. Már az 1700-as években jelentős volt az amerikai kivándorlás, 1816 és 1914 között pedig 6 millió német állampolgár vándorolt ki Észak-Amerikába, ami a második világháborúban még inkább felerősödött. Az 50-es évektől megváltozott a folyamat és egyre több külföldi munkaerőre volt szükség Németországban. Ugyanebben az időszakban folyamatosan érkeztek menekültek Vesztfáliába is. Mindez három fontos kihívással szembesítette az egyházat: az interkulturális nyitással, a vallásközi párbeszéd és nyilvános állásfoglalás szükségességével. A német társadalom, amelynek mintegy ötöde migrációs háttérből jön, ma sokkal színesebb, mint az egyházi közösség. A migrációs hátterű lelkészek és egyházi munkatársak jelenléte az egyház döntéshozó testületeiben azért is aktuális kérdés Vesztfáliában, mert az egyház közösségének 20 százaléka rendelkezik ilyen háttérrel – felük ugyan „kései kivándorló” Oroszországból, de az egyháztagok tizede így is eltérő nyelvi és kulturális közegből származik. Az eltérő nyelvű és nemzetiségi hátterű gyülekezetek nemzetközi konventet alkotnak az egyházon belül és nemzetközi gyülekezetek alakulnak a tartományban. Az egyház alkalmaz munkatársakat, akik az adott idegennyelvű közösségben – így például irániak között perzsául – lelkigondozói szolgálatot végeznek. Bár a bevándorlók túlnyomó többsége még mindig keresztyén, a muszlim közösség egyre láthatóbb. A másod- és harmadgenerációs németországi török közösség tagjainak például jogos elvárása, hogy vallásukat nyilvánosan megélhessék. A láthatóvá váló mecsetek építése kapcsán az egyház sok alkalommal közvetít a muszlim közösség és a helyi lakosság között, akik gyanakvással és elutasítással fogadják a mecsetek megnyitását. A misszió és evangelizáció értelmezése az elmúlt évtizedek ökumenikus teológiai eszmecseréjének köszönhetően a korábbinál mélyebb, alaposabb és egyben nyitottabb lett az egyházakban. A keresztyén tanúságtétel része a vallásszabadság és kölcsönös tisztelet aktív képviselete.  „Aki istentiszteleti helyet épít az országban, az megérkezett. Ez az integráció világos jele” – fogalmazott Anette Muhr-Nelson lelkésznő, a MÖWe vezetője.

Nemzetközi gyülekezet – egy példatörténet

A tanácskozás résztvevői a „terepen” ismerkedhettek meg a Vesztfáliai Egyház jövőbe mutató kezdeményezésével, amelyet 2020-ig kiemelten támogat az országos egyház. Dortmund északi részén, ahol az átlagosnál mintegy háromszor több „migrációs hátterű” ember él és ezzel arányuk a teljes lakosság több mint felét teszi ki, egy úgynevezett „nemzetközi gyülekezetet” indítottak útjára a helyi gyülekezet közösségére építve. A migrációs háttér tág fogalom, és mindenki beletartozik, aki maga, vagy szülei nem Németországban születtek: legyenek azok Oroszországból „hazatelepült” németek, európai munkavállalók, gazdasági bevándorlók vagy éppen menekültek.

A „közösen egyháznak lenni” elnevezésű kezdeményezés lényege nem csupán az, hogy az észak-dortmundi Lídia gyülekezet otthont adjon más, migrációs hátterű, például koreai, tamil vagy éppen afrikai gyülekezeteknek, hanem azokat egy közösséggé formálja istentiszteletein és egyéb programjain. Ezen túlmenően a négyfős lelkészi csapat, önkéntesekkel kiegészülve törekszik arra, hogy a korábban kikötői és ipari létesítmények uralta új lakóövezetben élő 62 nemzetiségi hátterű lakosságot, köztük a magyarokat, egy közösséggé formálja, otthonukban felkeresse, hét óvodájában és három központjában felkínált nyilvános programjaiba bevonja és számukra is lelki otthont kínáljon.

„Protestáns keresztyénekként kulturális sokszínűségünkkel fontos szereplői vagyunk ennek a városrésznek. Nyitottak vagyunk a világra és minden ember érdekel minket, aki közösségünket gazdagíthatja, és arra szüksége van… A célunk, hogy az itt élő migránsok különböző élettörténetükkel és kegyességi hátterükkel látható tagjaivá váljanak közösségünknek” – olvasható az átláthatóságot felújított templomában építészetileg is kifejezésre juttató gyülekezet küldetésnyilatkozatában. A gyülekezet otthonaként szolgáló templom külső falait és belső tereit üvegfelületek uralják, így a környéken lakók valóban betekintést nyerhetnek a gyülekezet életébe és munkájába. 

Külügyi Iroda