A felelet előtt engedjenek meg egy kis történetet. Egy katona parancsot kap: vigyen el egy sürgős levelet a parancsnokságra. Egy erdőn kell átmennie, térképen megjelölt úton. Egy folyón kell átkelnie, ott várja egy csónak. Mikor eléri az erdő szélét, kész ebéd várja, megpihenhet. Estére megérkezik, ott adja át a levelet. A katona ismeri a térképet, de megállapítja, hogy tud ő egy alkalmasabb utat, azon indul el. Elér a folyóhoz, bosszankodik, nincs ott a megígért csónak. Átvergődik rajta, eléri az erdő szélét, nincs ott az ebéd. Holt éhesen, fáradtan, reggelre ér el a parancsnokságra, de a levél későn érkezett, emiatt halálra ítélik. Ő pedig átkozza azt, aki konkrét utasítással küldte, hogy miatta kerül az akasztófára.

Ez történik ma a világban. Isten paradicsomkertnek teremtette a Földet. Urává, élvezőjévé és gondozójává tette az embert. Pontos útmutatást, használati utasítást adott, hogyan kell abban élni, hogy mindenki boldog és eredményes legyen. Nem tréfából adta, a Föld úgy van berendezve, hogy másképpen nem lehet benne eredményesnek és boldognak lenni, csak a megadott utasítás szerint. Még senki nem mondta, hogy az – egymás önzetlen szolgálata, az emberi észnek, a tudománynak a közösség, minden közösség felemelkedésére való közös felhasználása – nem volna megvalósítható és eredményes. Másképpen – az is meg van írva – a gyönyörű föld csak tövist és bogáncsot fog teremni. Az ember csak azért is más utat választott. Nagyszerű ötletekkel nagyszerű eredményeket ért el. Civilizációt alkotott, hogy kényelmessé tegye az életet, azóta mindenki rohan, mint az őrült, még pihenni sincs ideje. Remek szerszámokat gyárt, arra használja, hogy egymást kizsákmányolja vele. Kezébe kapta az anyag titkát, minden jót megtehetne vele, de tömegpusztító fegyvereket gyárt belőle. És így tovább. Pedig minden lehetősége megvan arra, hogy például a természet minden szélsőséges megnyilvánulásán közös erővel úrrá legyen.

1970-ben a világ leghitelesebb tudósai (a Római Klub) világosan kiszámították, hogy 2020-ig bekövetkezik az egyetemes krízis mind természeti, mind társadalmi téren. Azt is megmondták, hogy ha minden nemzet kormányai mindent megtesznek az elhárítására, talán áthidalható lesz. Ezt nem vallásos hit, babonás próféciák vagy hasonlók alapján mondták, hanem az első nagyhatású számítógépek segítségével döbbentek rá saját maguk legnagyobb meglepetésére. Érdekes, hogy gyakorlati, senki által meg nem cáfolt tanácsaik pontosan abba az irányba vezettek, amit Istennek ettől teljesen független törvénye ír elő. Azóta senki semmit nem tett ebben az irányban, sőt a pénz hajszolása miatt minden téren éppen az ellenkezője történt. Közeledik a megadott dátum, sorra következnek be az ember által előidézett, előre látott tragédiák. Ez még csak az eleje, a vastagja még ezután következik, és nincs ma a világon egyetlen tudós sem, aki mást mondana.

Ha feltételezzük, mint a feltett kérdésben történik, hogy létezik egy világteremtő és a világ folyását irányító Isten, akkor azt is természetesen kell feltételeznünk, hogy nem fogja másképpen irányítani a világ folyását, mint a saját törvényei szerint. Ha előírta a helyes és eredményes magatartást, azt is hozzátéve, hogy mi lesz az eredménye az ellenkező magatartásnak, akkor igazán nem lehet hibáztatni, amikor mindaz bekövetkezik.

Térjünk át a teológia nyelvére. Isten az embert szabaddá és felelőssé teremtette. Az ember méltósága az, hogy dönthet: követi Isten kijelentett irányítását, mely egyénként és közösségében boldoggá teheti, vagy más utat választ, amely nyomorba és pusztulásba juttatja.
Szó szerint: "Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is." A XIX század második felében Európa elérte a keresztyén jogállam legszebb eredményeit. Nem tetszett. Elirigyelték egymás eredményeit, megvalósították a legaljasabb háborút, a legerkölcstelenebb békét, a leggátlástalanabb pusztító civilizációt. Ennek borzalmas, és a jövőben még sokkal borzalmasabb eredményeiért akarják most azt az Istent hibáztatni, aki mindezt világosan megtiltotta?

Nem tetszik a mai embernek az, hogy az egyén nem más, mint szerves tagja a társadalomnak, azzal áll vagy bukik. Senki sem menekülhet el társadalma sorsa elől. Isten hagyja és hagyni fogja, hogy az ember büntesse meg önmagát értelmetlenségéért, függetlenül attól, hogy mi erről a véleménye azoknak, akik következetesen fütyültek és fütyülnek utasításaira. De eközben is gondoskodni fog azokról, akik követik irányítását. Talán ők lesznek az a mentőcsapat, mely az egyetemes pusztulás után az emberiségnek talán csak egy kisebb megmaradt részét át fogja menteni egy egyszerűbb és ésszerűbb társadalomba.

Varga László

Marosvásárhely