Mező Arnold tizenkét éve lelkipásztora Szinpetrinek és még három közeli községnek: Aggteleknek, Jósvafőnek és Tornakápolnának. Utóbbi az ország második legkisebb faluja, ahol összesen nyolcan élnek, a református egyházközség választói névjegyzékében pedig heten szerepelnek. A helyi közösség a nem túl biztató statisztikák ellenére úgy döntött: felújítja templomát, hogy reményt és jövőt adjon a helyieknek. „Egy gyülekezetet nem a létszáma teszi gyülekezetté! Itt minden vasárnap van istentisztelet, és ha az Úr mindenható kegyelme megtartotta ezt a templomot az elmúlt kétszáz évben, akkor a mi a felelősségünk, hogy a jövőben is megadjuk ennek lehetőségét" – fogalmazott a lelkipásztor.

Mező Arnold a templom felújításáért tartott hálaadó istentiszteleten hangsúlyozta, hogy nem maguknak és nem a maguk erejéből valósították meg a beruházást. A műemlék épület felújításában a magyar állam és az Európai Unió pályázata, valamint a település önkormányzata voltak segítségükre: az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap közel 28 millió forinttal, a falu a hiányzó három millió forintos önrésszel és a templomhoz vezető betonút kiépítésével járult hozzá a kivitelezéshez. Megújult a torony és a tetőszerkezet, újravakolták és lefestették a falakat, megoldották a vízelvezetést, kicserélték a nyílászárókat, korszerűsítették az elektromos hálózatot és felújították a több mint kétszáz éves bejárati ajtót.

Tornakápolna Eiffel-tornya
A tornai karszt ékszerdoboza a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis zsákfalu, Tornakápolna református temploma, ahová a helyiek Önt is szeretettel látják, ha egy vasárnap arrafelé kirándul – írtuk a maroknyi gyülekezetről idén márciusban.

A Tornakápolnai Református Egyházközség a 19. század elején építette műemlék református templomát. Berendezései – a festett kazettás mennyezet, a szószékkorona és a padok – a korábbi fatemplomból származnak. Az 1802-ben elkészült, ma is látható templom az építést követően egy félig fából készült toronnyal és egy Kárpátalján öntött haranggal is bővült.

Az épületet már többször renoválták, de a mostani beruházás minden eddiginél nagyobb meglepetést okozott a gyülekezet számára, az engedélyekre várva ugyanis kiderült, hogy az épület északi oldala egy magántulajdonban lévő telken fekszik. Mező Arnold elmondta: példa nélküli összefogást tapasztalatok a felújítás során. Sokan sokféleképpen segítettek, például az a német házaspár, amely végül a gyülekezetnek adományozta az említett területet, de egy építőipari cég és magánemberek is a kezdeményezés mellé álltak. „Ez a templom mindannyiunké és elsősorban Isten nevének dicsőségét szolgálja!"

Ezt Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökhelyettese is aláhúzta. Azt mondta, hogy a tornakápolnai egyházközség kis létszáma ellenére fontos tagja a tiszáninneni gyülekezetek családjának, és hogy a közösség Isten segítségével újíthatta fel hajlékát. „A templom nem egyszerűen egy épület, hanem otthon azok számára, akik őt szeretik. Isten háza, ahol köszönetet mondhatunk és dícsérhetjük az ő nevét!" Az igehirdető arról is beszélt, hogy a kicsiknek és a keveseknek kiemelten nagy szükségük van valakire, akikre támaszkodhatnak, és akiben megbízhatnak. Ez a valaki pedig Isten, aki nem számokban gondolkodik, hanem életekben. „Mert én, az Úr, a te Istened erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" (Ézs 41,13)

Elköltözött az egyház?

Az elvándorlás miatt megállíthatatlannak tűnik a kiöregedő falvak elnéptelenedése Északkelet-Magyarországon. Lelkészeink igyekeznek hűségesen helyt állni ebben a nehéz szolgálatban is. Ha kíváncsi a részletekre, olvassa el erről szóló cikkeinket.

Az ünnepségen fellépett Szegedi Csaba operaénekes és Farkas Antónia gitárművész.

Szöveg és képek: Kojsza Péter 

Forrás: tirek.hu