December 4-étől református könyvtár őrzi Narancsik Imre emlékét, aki 1937 és ’44 között a Nagymuzsalyi Református Gyülekezet lelkipásztoraként volt a II. világháborút megelőző idők jelentős alakja, mígnem a szovjethatalom életfogytig tartó büntetésre ítélte. A könyvtár megnyitóján Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a Prédikátor könyve 12. részének 9-től 14-ig terjedő szakaszát olvasta. Üzenetet hordoz az, hogy ebben a községben egy valamikor elhurcolt, mártírhalált halt lelkipásztorról könyvtárat neveztek el, mondta. Ez rehabilitálása az elhurcoltnak, jogorvoslása annak, amit évtizedeken keresztül jogosnak hirdettek. Ma látjuk, hogy minden tett, minden titkolt dolog – akár jó, akár rossz – megítéltetik. Narancsik Imre emlékére múltat, jelent és jövőt építő könyvtár jött létre. Mert a könyvnek is küldetése van a világban: hogy leleplezze a hazugsgot, nevelje, művelje a jelent úgy, hogy az ember méltósággal éljen, Istennek tetsző módon, embertársai javára. Az istentiszteletet az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Gyermekstúdiójának erre az alkalomra készült megkapó összeállítása követte Vidnyánszky Józsefné felkészítésében. A könyvtár létrejöttéhez jelentősen hozzájárult a Szigetszentmiklósi Ifjúsági Szervezet gyűjtése, melyet Magyarország-szerte meghirdettek. Volt, aki egész élete sorn gyűjtött házi könyvtárát ajánlotta fel erre a célra. Így tudtak több ezer könyvet elhozni Kárpátaljára. Nincs szebb dolog a világon, mint saját anyanyelvünkön tanulni, olvasni, köszöntötte a nagymuzsalyiakat Tóth Benő, a szervezet elnöke. Éppen ezért hiszem, hogy önök nagy lépést tettek a kárpátaljai fiatalok érdekében. Ugyanis mindent elvehetnek tőlünk, de tudásunkat nem. Ez a mi legnagyobb nemzeti kincsünk, mondta. Estók István, helyi lelkipásztor arrl szólt, ki volt valójában Narancsik Imre, mivel érdemelte ki a mártíromságot és ezzel együtt a község tiszteletét. Narancsik Imre Felvidéken született 1904-ben. Kimagasló egyénisége akkor mutatkozott meg, amikor a leginkább szükség volt olyan emberekre, akik irányt tudtak mutatni. Hiszen a II. világháború megpróbáltatásai, s az azzal járó szenvedések között ő végig megmaradt nagymuzsalyi lelkésznek. 1937-től szolgált a gyülekezetben, de ez időre már a Losonci teológiának előadó professzora is. Nemcsak teológiai tanár, gyülekezeti lelkipásztor volt, de szociológiai kutatásokat is végzett és egyháztörténettel is foglalkozott. Továbbá mindent megtett annak érdekében, hogy a kor értelmiségét összefogja. Így volt állandó előadója és tagja az ún. Széchényi-körnek, amely nemcsak a komáromi, prágai, de a magyarországi és az akkori kárpátaljai értelmiséget is tömörítette. Keresték a közös pontokat reformátusok, katolikusok, görögök és rómaiak egyaránt. Baráti kapcsolatot ápolt számos kimagasló egyéniséggel, levelezésben állt magyar, szlovák, rutén politikusokkal. Olyan központi személyiség volt, aki habár maga sosem politizált, mégis nyomott hagyott a kor szellemiségén. Köszönhetően talán annak is, hogy társszerkesztője lett több újságnak. Ezek közül az egyik a Baráti szó volt, mely a világháborút megelőző években kifejezetten a református értelmiséget kívánta megszólítani, megerősíteni. A felszabadító szovjet hadsereg az elsők között őt is letartóztatta politikai vádak alapján, először öt év fegyházra, végül pedig életfogytiglanra ítélték. Nem érte meg a szabadulást, és egyes beszámolók szerint még a megérkezést sem. Már Ungváron vallatás közben többször megverték, és a seblázba halt bele, mielőtt megérkezett volna az ítéletet letölteni Irkuckba. Méltatlanul szenvedett, mégis emelt fővel vállalta ezt. Lett volna választása akr Felvidék, akár Nyugat felé menekülni – mint tették, és teszik ezt nagyon sokan jobb életkörülményeket keresve –, ő mégsem tette meg. Megmaradt reformátusnak, megmaradt magyarnak utolsó percig. Mi ezt a szellemi örökséget próbáljuk továbbvinni, mindenki számára elérhetővé tenni, megerősíteni közösségünk nemzeti öntudatát, és elősegíteni annak fejlődését szellemi és lelki téren egyaránt, fogalmazott a lelkipásztor. Az áldozat meghozza a gyümölcsét. Életeket el lehet venni, de meg nem történtté tenni azokat lehetetlen. A könyvtár átadása előtt a falu kicsinyei szavalatokkal köszöntötték a vendégeket. Majd a muzsalyiak immár hivatalosan is birtokba vehették a közel 7500 kötetes, számítógépparkkal is rendelkező könyvtárat. Soós Katalin