„Nagyon nehezen vállaltam a jelölést, mindig arról beszélek, hogy fiatalítani kellene és ezért szerettem volna félreállni. De végül többen kértek a folytatásra és sem előttük, sem pedig Isten előtt nem tehettem meg, hogy azt mondom, nem érdekel a Nőszövetség sorsa” – idézi fel P. Tóthné Szakács Zita. Az elnökasszonyt az elmúlt évek megerősítették abban, hogy az igei vezetés a legfontosabb, ennek mentén fejlődhet a szervezet. Mint mondja, felelősséget érez, hogy azon az úton maradjanak, amin jelenleg is járnak, és ne mozduljanak el egy világi vagy rosszul értelmezett feminista irányba: „Félreértés ne essék, a feminizmus kezdeti eszméi jók voltak, de manapság már abba az irányba tart, hogy néhányan egy férfiak nélküli világot látnának jónak. Mi azt valljuk, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, ezért ketten együtt, egymást segítve szolgálhatunk.”

A szervezet tagjainak fontos, hogy a gyülekezetek presbitériumai legyenek az egyház jó gazdái, nőszövetségei pedig a jó gazdasszonyai. „Nemcsak párbeszédet folytatunk a férfitársadalommal, hanem valódi együttéléssel és együttmunkálkodással képviseljük Isten ügyét” – hangsúlyozza P. Tóthné Szakács Zita. A lelkipásztor azt is fontosnak tartja, hogy a Nőszövetségben mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb helyet, ezáltal is formálódhat a szervezet. „Volt olyan időszak, amikor rossz irányba kereste útját a szövetség, ezért hálás vagyok elődömnek, Pásztor Jánosnénak, hogy visszaterelte a közösséget a bibliai alapokra” – teszi hozzá.

Az ige mellett

P. Tóthné Szakács Zita számára életforma a Nőszövetség tagjának lenni:amellett, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének és az országos szervezetnek is elnöke, otthonában, a móri gyülekezetben nőszövetségi tagként segíti a munkát. „Nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől: itt megtapasztaltam a megértést, a különböző döntések mögötti motivációt és azt, hogy sokan, sokat imádkoztak értem” – idézi fel. Mint mondja, teljesen más egy kerületi és egy országos szervezetet vezetni, de minden feladatát igyekszik a kapott talentumok alapján elvégezni. „Sokat számít, hogy kiváló munkatársaim vannak, akik segítenek és inspirálnak, hála nekik, szélesebb körben is meg lehet hallani és érteni, mire van szükség területi nőszövetségeinkben” – hangsúlyozza a lelkipásztor.

Az április 27-itisztújítás eredményeképp a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke P. Tóthné Szakács Zita nyugalmazott lelkipásztor, alelnökei Svébisné Juhász Márta, a kecskeméti református SION-házak igazgatója és Földesiné Kántor Mária hernádnémeti lelkész, titkára pedig Gilicze Andrásné szentes-felsőpárti lelkész. A Felügyelőbizottság elnöke Maruczánné Ragány Julianna, tagjai Lambert Győzőné, a Pozsonyi úti egyházközség nőszövetségének vezetője, valamint Takács Tamásné nyugdíjas lelkész lettek.

A következő öt évre pedig a választott úton maradást és a fejlődést tűzi ki célul: „A legfontosabb, hogy minden nőszövetségben az ige mellett gyűljenek össze, mert ha Isten kikerül a középpontból, akkor alkalmaink nem lesznek mások, mint hímzőszakkörök vagy kirándulóklubok.” A Nőszövetség belmissziói kiscsoportként határozza meg magát, ami csak addig maradhat fent, ameddig „Isten akaratát képviseli, nem pedig sajátját.” Az elnökasszony szerint ezért fontos, hogy a helyi szövetségek szervezzenek bibliaórákat, ahol lehetőség van kérdezni és beszélgetni, de ugyanígy elengedhetetlennek tartja a vezetőképzést is – melynek májusi alkalmán például „Isten pénzügyei” címmel tart majd szakmai előadást egy házaspár.

A cél, hogy az egyházmegyékben minden évben szervezzenek legalább egy konferenciát a szervezet tagjai – de nem csupán a tagoknak, hanem missziós szemlélettel, minden érdeklődőnek. Az egyházmegyéket a továbbiakban is a kerületi vezetők fogják össze, hogy továbbképzésekkel, bibliatanulmányozással és előadásokkal segítsék a munkát. „Azt szeretném, hogy a Nőszövetség tagjai ne csak gyűjtögetők legyenek, hanem továbbadjuk a tudásunkat, és amikor arra kerül a sor, bizonyságot tudjunk tenni.” P.Tóthné Szakács Zita szerint a bizonyságtétel alatt sokszor azt értjük, hogy beszélünk hitünkről, de „oda kell eljutnunk, hogy életünk minden perce Isten ügyét munkálja és az Ő tanítása és uralma alatt éljünk. Ha ez sikerül, akkor a Nőszövetség jó úton jár,ami nem csak a következő öt évre szól.”

Szöveg és fotó: Farkas Zsuzsanna