Három évvel ezelőtt, amikor egyetemet kellett választanom, egyértelmű volt számomra, hogy a Károli Gáspár Református Egyetemre jelentkezem osztatlan tanári képzésre. Keresztény családban nőttem fel, egyházi iskolákba jártam, ezért olyan helyen szerettem volna tanárnak tovább tanulni, ahol keresztényi értékeket kaphatok. Az ismerőseim – akik ide jártak – rengeteg jót meséltek a Károliról és reméltem, hogy az egyetemista éveimet én is egy jó hangulatú, családias légkörben tölthetem el.

Már egészen kiskorom óta tanár szerettem volna lenni, csodáltam a pedagógusaimat. Itt megtanultam, hogy a tanítás mögött kemény és lelkiismeretes munka áll, ha jól akarjuk csinálni. A pedagógiai tantárgyak szinte azonnal a kedvenceim lettek. Érdekesek, érdekes oktatókkal, akik tényleg arra szeretnének megtanítani bennünket, hogyan legyünk gyakorlatban is jó tanárok, nem csak elméletben. Rengeteget tanultam arról, hogy mit miért tesz egy gyermek, mi az érdeklődése, milyen új módszerekkel lehet felkelteni a figyelmét.

Gimnáziumban a magyar volt a kedvenc tantárgyam, jó voltam belőle, de a Károlin jöttem rá, hogy az, amit irodalom órán tanítanak, az csak a jéghegy csúcsa. Magyar szakon olyan írókat szerettem meg, akiket soha nem gondoltam volna, és olyan műveket olvashattam, amikről még csak nem is hallottam, pedig izgalmas és érdekes olvasmányok. Megbarátkoztam a mondatelemzéssel is. Így, hogy már értem is, mit miért elemzünk, nem is tűnik olyan nagy mumusnak, mint gimnáziumban.

Amit talán a legjobban szeretek itt, azok a kis létszámú órák. Kevesen vagyunk egy-egy órán, így mindenkinek van lehetősége kibontakozni, mindenki elmondhatja a véleményét. A szaktársaimat is sokkal jobban ismerem ezáltal. Nemcsak köszönünk egymásnak, hanem valóban beszélgetünk is. Szeretem, hogy a tanáraim számára nemcsak egy arc vagyok a tömegből, egy neptun-kód, hanem tudják a nevemet is, tudják, hogy miben vagyok jó, mik a gyengeségeim egy adott tantárgyból, mi az, amit fejlesztenem kell. Rengeteg pozitív megerősítést kapok tőlük. Ha bármi problémám van egy tárgy felvételekor, esetleg nem tudok rendszeresen bejárni, segítőkészek, próbálnak megoldást találni mindenre.

Ha valaki egy olyan közegre vágyik, ahol a tanárai ismerik, megbecsülik a munkáját, igyekeznek segíteni, hogy fejlődhessen, annak bátran ajánlom a Károlit. Én nem bántam meg a döntésemet, új barátokat szereztem, gazdagíthatom a tudásomat, új dolgokat próbálhatok ki. Valójában itt találtam meg önmagam, azt a területet, amiben tényleg, igazán jó vagyok. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki valami többet is szeretne kapni a tanuláson kívül, aki jól akarja magát érezni, keresztény közegben, remek tanárokkal és diákokkal körülvéve.

Hegyi Laura

A felvételi időszak végéhez közeledve a református felsőoktatásban tanuló diákokat kértük meg, hogy meséljenek arról, miért szeretik intézményüket. A szerző harmadik évfolyamos tanár szakos hallgatója a Károli Gáspár Református Egyetemnek.