Szellemi és erkölcsi igazodási pont

A miniszterelnök köszöntőjét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, református lelkipásztor tolmácsolta Szabó István püspöknek. Orbán Viktor levelében úgy fogalmazott: „A kezdetben mindig van valami varázslatos, a folytatásban viszont benne van a lehetősége, hogy kiteljesítsük mindazt, amit elkezdtünk. Püspök úr tudósként és főpásztorként nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi protestáns világban is tekintélyt szerzett a református egyháznak és Magyarországnak. A mai irányvesztett világban szükség van azokra a szellemi és erkölcsi igazodási pontokra, amelyet számunkra az egyház és annak vezetői közvetíthetnek. Ahhoz, hogy mind morális, mind gazdasági értelemben megnyerjük a 21. századot, ezt az irányt szellemi párbeszédében, a jó célokért együttműködve kell megtalálnunk. Kívánom, hogy a magyar református emberek javára és Isten dicsőségére a tudós ember bölcsességével és az Isten kegyelmében bízó egyházkormányzó lelkületével folytassa tovább megkezdett munkáját! Soli Deo Gloria!" - zárul Orbán Viktor levele.

Nem mondhatja meg

A kormányban az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős Balog Zoltán beszédében hangsúlyozta: „az állam, a kormány nem írhatja elő, nem várhatja el és nem mondhatja meg, hogy mi az egyház dolga. Aki ezt megmondhatja, feljebb van, mint a kormány. Megköszönjük, ha úgy érezzük, hogy a magyar alaptörvény értelmében kimondott együttműködés a közösségi célok érdekében megvalósul" - tette hozzá.

A miniszter szólt arról is, hogy az elmúlt négy évben számos területen szélesedett az állam és az egyház együttműködése. „Az egyházi iskolákba járó gyerekek, valamint az egyházi oktatási intézmények száma az elmúlt négy évben majdnem megduplázódott. A szociális rendszer fenntartásának több mint harminc százalékát az egyházak végzik."

A miniszter szerint „a szociális területen már átlátható, világos és tisztességes a szabályozás, a köznevelés területe azonban nehezebb ügy, mert ott voltak a legnagyobb változások". A miniszter az állam feladatának nevezte, hogy ha az egyház „belép a közszolgálati térre", úgy alakítsák a szabályrendszert, hogy „az egyház szolgálatát ne akadályozza, hanem segítse".
Balog Zoltán hozzátette: „A református egyházat mindig a közéletben való részvétel jellemezte. Magyarország jövője anélkül a történelmi, kulturális és hitbeli örökség nélkül, ami az elmúlt öt évszázadban minket (reformátusokat) jellemzett, nemcsak szegényebb lesz a jövő, hanem sikertelen is. Ha a püspöki szolgálat a mérce felmutatásában jól működik, akkor a részvétel erősödni fog."

Szabó István püspököt a Magyarországi Református Egyházkerület püspökei - Fekete Károly, Csomós József és Steinbach József - mellett Huszár Pál, a zsinat világi elnöke, valamint a határon túli egyházak képviseletében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is köszöntötte.

Lejöttem Budapestre

"Elfogadva és teljesítve kéréseteket, imádkozunk értetek azért, hogy mi, akik talán most még lejöttünk Budapestre, hat év múlva már feljöjjünk ide, mert itt van valami olyan, ami máshol nincs" – kezdte köszöntőjét Csomós József. A Tiszáninneni Egyházkerület püspöke szerint Budapesten egy enyhe szellő is továbbviszi azt a hírt, amit hiába kiabálnának Kelet-Magyarország hegyein: hogy van vidék, van egy fél ország, amiről lassan elfeledkeznek, vannak értékek, amelyek sokkal inkább tetten érhetők a kis közösségekben. Csomós József a harminchetedik zsoltár szavaival buzdította a megalakult egyházkerületi közgyűlést: „Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé."

Reménységgel sáfárkodni

Steinbach József dunántúli püspök köszöntőjében összefoglalta, mit vár az élő Isten az Ige egyházától. "Először is azt, hogy hűséges sáfárok legyünk abban a szolgálatban, amit ő ránk bízott: Isten Igéjére figyelve, annak mentén tájékozódva követni a mi Urunkat, Jézus Krisztust, és hitelesen hirdetni, élni az evangéliumot, ráhagyatkozva az élő Istenre, hiszen nem az emberi erőlködés ad eredményt, hanem az Igére ráhagyatkozás ad áldást. A ráhagyatkozás mellett a reménység fontosságáról beszélt Steinbach József, mondván: „így tudunk magunkról kifelé jót mondva, mégis őszintén beszélni egymás között problémáinkról, így merünk fontos elvi-teológiai kérdéseket is tematizálni, amelyekkel kapcsolatban hitvallást vár tőlünk a világ".

Készséggel és örömmel

Az újonnan beiktatott tiszántúli püspök köszöntőjében kiemelte: készséggel és örömmel szeretne fordulni a dunamelléki kerület felé. "Lehet, hogy csoda kell ahhoz, hogy úgy tudjunk elindulni, hogy nemcsak imádkozunk egymásért, hanem kart karba öltve tudunk menni előre a Krisztus ügyéért; bennem békességóhajtás van és csodavárás" – jelentette ki Fekete Károly, és hozzátette. A 2Tim 1,7 alapján elmondta: az erő, szeretet és józanság lelke csak együtt építenek, külön-külön megbonthatók, sőt, megbomlást okozhatnak. – Ahol e három együtt van, ott a józanság erejéből szerető Szentlélek útját tudjuk járni. Legyen ő a mi vezetőnk, akkor biztos, hogy egyfelé tartunk, együttmaradunk, örömmel és készséggel tudjuk járni ezt az utat – zárta gondolatait.

Felelősség a válságban

A határon túli egyházkerületek nevében Kató Béla erdélyi püspök köszöntötte a megalakult közgyűlést. A püspök üdvözölte, hogy az alakuló egyházkerületben generációk egymásba kapaszkodva viszik tovább, amit elődeiktől örököltek, és kiemelte: nagy feladatunk mindannyiunknak, hogy megtaláljuk a válaszokat az egyéni életeket sújtó különféle válságokra. Ebben a munkában jó, hogy megoszthatjuk egymással Krisztustól kapott tapasztalatainkat. – Kívánom, hogy folytassuk a megkezdett egységet, és hozzunk érte áldozatot – mondta Kató Béla, és hozzátette: reméli, hogy még az ő idejükben leomlanak azok a politikai és lelki falak, amelyek elválasztják egymástól az embereket.

Van okunk örülni

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: Örüljetek!" – idézte a filippibeliekhez írt levelet Huszár Pál. A zsinat világi elnöke szerint van miért örülnünk, hálát adnunk. Mint mondta, az újabb ciklus számos kihívást rejt, amelyekben ott van a jól végzett munka feletti öröm lehetősége, ezt az örömöt kívánta a dunamelléki egyházkerületnek. Huszár Pál ezután köszönetet mondott az őrhelyükről most távozó szolgálattevőknek, és Isten áldását kérte az újonnan szolgálatba lépőkre, mondván: a szolgálat terhet jelent, de öröm lesz az elvégzett munkán – a növekedést pedig Isten adja.

Indokolhatatlan önbíráskodás

Szabó István püspöki jelentésében elmondta, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése nagyrészt megváltozott, a száztagú testület felerészben újonnan választott képviselőkből áll. A püspök megköszönte az egyházi választáson induló jelölteknek, hogy „méltósággal és keresztyéni testvériességgel viselték a jelöltséggel járó terheket és feszültségeket, különösen, amikor többes jelölések voltak egy-egy tisztségre". Minden munkának alá kell rendelni az evangélium hirdetését, az arra való felkészítést, az abban való megállást és megerősítést - hívta fel a figyelmet az egyházvezető.

„Isten az evangéliumban mondja ki teljesen önmagát. A reménység kegyelme ez ma is, amikor őrült dzsihádizmus és cinikus blaszfémizmus között őrlődik a gyökereitől elszakadt világ, amikor indokolhatatlan önbíráskodások és elfogadhatatlan méltóság-taposások között tántorog a magát szabadnak gondoló ember, amikor révült önhittség és pusztító kétségbeesés örvénye ránt alá."

Az egység ereje

Folytatni kell a megkezdett gyülekezetépítést és az egyház egységének munkálását az egységes magyar református egyházban és egymás terheinek hordozásában - hangsúlyozta a püspök. „Mindig többet kaptunk a testvéri közösségből, mint a fenségeskedő vagy finnyás elkülönülésből. Az egység, és csak az egység ereje nyithatja meg számunkra a jövőt, amit éppen a megosztás démona rejt el előlünk." Hozzátette, hogy meg kell óvni a közösségeket, hogy az egyházi szolgálat „önkényeskedéssé, klerikális pózolássá, hatalmaskodássá, rövidlátó egyházpolitikai játékká váljon".

Az egyházvezető imádságra kérte a közgyűlést: „folytatni az egyház papi szolgálatát, közbenjárásunkat elesettekért, üldözött keresztyénekért, nincstelenkért, megfáradtakért, jó és igaz ügyekért, elűzve a fáradtság, restség, a mellőzöttség-érzet, közömbösség és közönyösség démonait".

Az egyházkerület közgyűlésén elbúcsúztatták a leköszönő Peterdi Dániel lelkészi főjegyzőt, valamint Varga László főigazgatót. A közgyűlés előtt letette az esküt Simonfi Sándor lelkészi főjegyző, valamint az egyházkerület újonnan megválasztott tisztségviselői.

Fekete Zsuzsa, fotó: Füle Tamás
Forrás: Parókia Sajtószolgálat