Kertész Adrienn a sárospataki teológián hallott először a Kőrösi Csoma Sándor-programról, egy osztálytársa utazott a diaszpórába: „Mivel mindig vágytam arra, hogy világot lássak és új, másfajta közegben is tapasztalatokat szerezzek, amiket ráadásul aztán az itthon végzett szolgálataim során hasznosíthatok, úgy gondoltam, hogy egy ilyen lehetőséget kár lenne kihagynom.”

Az Amerikai Egyesült Államokba érkezve két nagy különbséget vett észre Magyarországhoz képest: „Az itt élők életszemlélete eltér a hazaitól, s ezt máris egy olyan értékes tapasztalatként éltem meg, amit csak akkor ismerhet meg az ember, ha ellátogat egy másik, idegen világba. A másik nagy különbség a távolságok átértékelésében mutatkozott meg, például amikor fél napig utaztam egy szomszédos gyülekezetbe, hogy ott szolgálhassak.”

2017-ben, amikor első alkalommal nyerte el a pályázatot, még nem hirdettek külön egyházi ösztöndíjat, de fogadószervezete, a Kálvin Zsinat Egyházkerület már ekkor is lelkészt várt, így került a fiatal tiszáninneni lelkésznő a pennsylvaniai Ligonierbe, amit az amerikai magyar reformátusok egyik lelki központjaként tartanak számon.

A ligonieri magyar közösség jelentős történelmi múltra tekint vissza. Például a ma Bethlen Közösség néven ismert idősek otthona 1921-ben alapult meg, akkor még gyermekotthonként – meséli Adrienn. „Története egy bányarobbanásra vezethető vissza, a legalább 239 áldozat többsége magyar volt. Az ő árván maradt gyermekeiknek alapították meg az amerikai magyar reformátusok az árvaházat. A gyermekek felnevelése után az intézmény az új igények szerint változtatta meg szolgálatát: egy világszínvonalú idősotthonná alakult át.” Mára a Bethlen Közösség egy sokoldalú intézményrendszerré nőtte ki magát: archívuma és múzeuma az amerikai magyar egyházak levéltári, könyvtári és tárgyi hagyatékait őrzi.

Fogadószervezeténél olyan közösségre talált, amit második családjának tekint: „Nagyon megszerettem az itt élő magyarokat. Ligonierben, ahol időm nagy részét töltöm, egy olyan szeretetteljes légkörre, lelki békességre és példaértékűen segítőkész közösségre találtam, akikkel öröm az időtöltés és minden szolgálat.” Ez volt az egyik oka, hogy újra megpályázta – immár az egyházi – ösztöndíjat. A másik pedig, hogy elsősorban lelkészi szolgálatai voltak már az első évben is, így – mint mondja – megadatott neki, hogy a hivatását gyakorolhatja az általa látogatott amerikai magyar közösségekben.

Munkája, mint általában egy Kőrösi-ösztöndíjasnak, nagyon sokrétű: legfőbb feladatai közé tehát a különféle lelkészi szolgálatok tartoznak, például istentiszteletek, bibliaórák tartása angol és magyar nyelven, lelkigondozás, időslátogatás. „A lelkészi szolgálatokat általában Ligonierben végzem, de szolgálattevőként eljutottam már számos más magyar református gyülekezetbe a Kálvin Zsinat Egyházkerületen belül és azon kívül is, többek között clevelandi magyar református gyülekezetekbe, Walton Hillsbe, Lorainbe, Fairport Harborba, a pennsylvaniai Beaver Fallsba és Duquesnebe, valamint a New Jerseyben található New Brunsvickba.”

Lelkészi szolgálatain kívül rendszerező munkát is végez a Bethlen Közösség archívumában és múzeumában, ahol alkalmanként kiállításokat is szervez. „Ezen kívül magyar nyelvet tanítok, feladatom a nemzeti ünnepeink megszervezése és lebonyolítása, részt veszek a magyar népi szokásokhoz és ünnepekhez kötődő programokban, valamint gyakran jelennek meg írásaim az amerikai magyarság különböző kiadványaiban” – teszi hozzá. Lehetősége volt belekóstolni a pályázatírásba és több önkéntes programban, adománygyűjtésben is részt vett, s további különféle magyar rendezvényekre és eseményekre is ellátogatott Kanadától egészen Floridáig: a kétkezi munkától és kézműveskedéstől kezdve a közös sütésen és főzésen át számtalan magyar közösségi programon vett részt.

Tapasztalatból tudja, hogy az itt élő magyarság számára nagyon fontos a népi hagyományok, szokások, identitás és hit közös megélése. A program ösztöndíjasait különösképpen számon tartják, munkánkról sokan tudnak és szeretik is figyelemmel kísérni tevékenységünket. Ahová csak ellátogattam, a magyar közösségek mindig nagy örömmel, érdeklődéssel és szeretettel fogadtak. Itt tartózkodására nem csupán szolgálatként tekint, hanem olyan gesztusként is, ami kifejezi azt, hogy a diaszpórában élő magyarok is számon vannak tartva, figyelmet fordítanak rájuk az anyaországbeliek, és ahogyan az lehetséges, segítik és támogatják őket.

„Két nagyon szép évet tölthettem el itt, amire mindig emlékezni fogok és mindig nagyon hálás leszek azért a sok jóságért és kedvességért, amit megtapasztalhattam ettől a magyar közösségtől” – mondja Adrienn, aki az ösztöndíja letelte után szeretne hazatérni, szolgálatba állni és kamatoztatni a megszerzett tapasztalatokat. Másoknak azt üzeni: „nemcsak, hogy érdemes megpályázni az egyházi ösztöndíjat, hanem az a véleményem, hogy ez a program olyan hatalmas lehetőség, amivel mindenkinek érdemes élnie, aki csak teheti”.

Feke György, portréfotó: Vékony Dorottya

Ismerjék meg a Kőrösi Csoma Sándor-programot: református önkéntesek jelenleg is egyházi ösztöndíjasként vesz részt a diaszpórában élő magyar közösségeket támogató programban. Bemutatjuk szolgálatukat és az őket befogadó közösségeket:

• Némethné Scherman Piroska: Magyarként idegenben, egy közösségben

• Ráksi Lajos: Megtalálni a hangot

• Adamek Norbert és Adamekné Németh Zsófia: ösztöndíj, ami kimozdít a hétköznapokból

• Svantner Gergő: a feladatunk újra meggyújtani a lángot

Részletek: korosiprogram.hu