Mária nemcsak a katolikusoké, – bár sokan ezt így gondolják. A keleti ikonábrázolásokon ő soha nincs egyedül, mindig a kis Jézust tartja. Az isteni Gyermek a földi édesanya karján és kezében van. Azáltal, hogy az Ige testté lett, belépett az emberi történelembe, egy emberi családba, ahol nevelkednie, formálódnia kellett, amiről az evangélium is beszámol: „A gyermek növekedett és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta." (Lk 2,40)Mária az egyetlen a földi halandók közül, aki a Messiást hozhatta a világra, és életének eseményei az angyali üdvözlettől elhangzott alázatos igenjétől egészen a Jézus keresztje mellett kitartó hűségéig, végigjárták a Megváltóval az emberi élet útját.

Mindenki fontos volt, aki Jézusnak valamilyen szolgálatot tett, de közülük is kiemelkedik Mária, akit maga az Újszövetség dicsér, amikor Erzsébet ajkára adja e szavakat: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki." (Lk 1,45) A gyermekét tartó Mária alakjából a példaképekből élő hívő ember láthatja, hogy Isten lehajolt az emberekhez, és a Megváltó születésében egészen közel került hozzánk. Édesanyától született, családban nevelkedett, a szeretet légkörében élt.

Már Kr. u. 100 körül a római Priscilla-katakombában is megtaláljuk ezt az ábrázolást, mely az első hívőket és minket is arra tanít, hogy mi is ugyanezt a jóságos gondoskodást nyújtsuk egymásnak, hogy általunk is foghatóvá váljon a szeretet Istenének a jelenléte.

Ma sokszor nem tudjuk, hogy mit kellene tennünk, ezért nagyon bátorító számunkra, hogy Máriától tanulhatjuk meg a döntés képességét, s azt, hogy Istenre bízzuk magunkat. Isten családjában, az egyházban az életadó forrás Isten szeretete. A hit mellett ezt mutatta fel Mária, amikor mérték nélkül szeretett, és örömmel hordozta méhében és karján is a Messiást.

Isten, a mennyei Atya gondosan előkészítette Fia eljövetelét, amelyben különleges helyet szánt a názáreti Máriának, akit a kegyelem teljességével halmozott el. Mária Krisztust adta a világnak, és már akkor megtanulta felismerni Jézus hangját, amikor őt a méhében hordozta. Az Efezusi Zsinat (Kr. u. 431) őt nemcsak Jézus édesanyjának, hanem theotokosznak, vagyis Isten anyjának vallotta, mert akit ő fogant mint embert a Szentlélektől – és aki valóban test szerint az ő Fia lett –, nem más, mint az Atya örök Fia, a Szentháromság második személye. Ez a méltóság emeli ki őt a többi ember közül, mely tény azonban végtelen alázatra tanította. Ezt ő maga megvallotta, először az angyalnak: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lk 1,38) És ugyanezt vallja meg a Magnificatban: „Az Úr rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára." (Lk 1,48) Mária így szabad hittel és engedelmességgel az egyház példaképe lett.

A hit tekintete Isten abszolút kezdeményezését teszi nyilvánvalóvá a megtestesülésben, ezért Mária anyai feladata semmiképpen sem homályosítja el és nem is csökkenti Krisztusnak egyetlen közvetítői szerepét.

Kránitz Mihály, kép: Vargosz

A szerző római katolikus teológus, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet vezetője. A fotó a budapesti Kálvin téri református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten szimbolikusan átadott lelki ajándékokat ábrázolja. A római katolikusok egy Máriát és Jézust ábrázoló ikont ajándékoztak a többi egyháznak, mely az engedelmességet szimbolizálja.