„Felnőttként kerültem kapcsolatba az egyházzal és Istennel – ez kronológiai sorrend –, ez változtatta meg az életem: Ő megértette velem, hogy hiába érzem jól magam a helyemen, más az utam” – foglalja össze Schanda Anikó, mi az az alap, amire az életét építi. Eddig a felismerésig azonban számára is hosszú út vezetett: már kisiskolásként is a humán tantárgyak érdekelték inkább, és bár sokáig úgy tervezte, hogy tanár lesz, a gimnáziumban mégis a politológiai tanulmányok mellett döntött – legalábbis először.

A sokszínűség megerősít

„A családom nem kimondottan politizáló család, így végül az az egyetemen ismertem meg igazán azt a szakot, amit választottam és a hozzá tartozó világot is. Megszerettem a politikát, mint az emberi létforma egyik fontos részét” – emlékszik vissza. Schanda Anikó visszanézve nem bánja, hogy családi körben nem volt jellemző téma a politika, „így tiszta lappal indulhattam az egyetemen, nyitott lehettem a sokféle megnyilvánulásra és véleményre”. Ennek is köszönhető, hogy a mai napig fontosnak tartja figyelembe venni az eltérő álláspontokat.

„Van egy szilárd politikai értékrendem, és ez szerves része az életemnek. Örülnék, ha mindenki annyira tájékozott lehetne, hogy saját, tényeken alapuló véleményt tudna formálni – magyarázza. – A politika ma egy nagyon szélsőséges téma, de azokkal is jót szoktam beszélgetni, akik más meggyőződést képviselnek, és nem zárom ki, hogy az ő szavaikban is van igazság.” Ugyanakkor hozzáteszi: vannak olyan kérdések, melyekben egyértelműnek és szilárdnak kell maradni – ilyen a keresztyénség, vagy úgy is mondhatjuk, a keresztény civilizáció témája is. „Az egyházon belül közéleti szerepvállalással, a közéletben pedig keresztyén lelkülettel érdemes jelen lenni – a kettő együtt fontos. Szükség van olyan emberekre, akik nem félnek a vallási közösség tagjaiként politikával kapcsolatos véleményt formálni” – fogalmaz a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke.

Mint mondja, a keresztyénség nem tudja nem meghatározni egy politikai párt mozgását, hiszen ha az a párt többnyire keresztyén emberekből áll, egyértelmű az álláspontjuk az élettel, viselkedési normákkal, értékkel, gazdasággal, kultúrával és oktatatással kapcsolatos kérdésekben – a politika pedig pont ezekről szól. „Ettől függetlenül a tőlem eltérő álláspontot képviselő ember is lehet számomra hiteles keresztény.. Keresztényként tudjuk: nem véletlen, hogy különböző felekezetek vannak, és az sem, hogy az evangéliumokat is négyféle tapasztalaton keresztül olvashatjuk” – emlékeztet Schanda Anikó.

Istennel a középpontban

Még egyetemi évei alatt került a Honvédelmi Minisztériumba, ahol Hende Csaba miniszter mellett ismerhette meg a katonaság világát – később sajtó-, majd kabinetfőnök lett. „Pozitív tapasztalat volt a honvédségnél töltött idő, és bár női vezetőnek lenni az egyenruhások között kezdetben nem volt könnyű, minden munkatársam udvarias és tisztelettudó volt – idézi fel. – Ebben a szubkultúrában nem jellemző, hogy egy fiatal lány vezető szerepet töltsön be, de a nőkre a honvédségnél is szükség van – ahogy minden hivatásban.”

Schanda Anikó hangsúlyozza azt is, hogy a katonaságnál nagyon erős a bajtársiasság, maga a szervezeti logika is erre épül, ami családias légkört hoz magával. „Elkötelezettje lettem ennek a területnek, ezért nehéz döntés volt, amikor másfelé indultam. Azonban mindig segítő foglalkozást képzeltem magamnak, így örömmel mondtam igent Balog Zoltán lelkész-miniszternek, és mentem az Emberi Erőforrások Minisztériumába, ahol együtt vannak a szívemhez közel álló humán területek” – foglalja össze, mi vezette más munkahelyre.

Mint mondja, ekkor már megváltozott értékrenddel, Istennel a középpontban próbálta meghozni döntéseit. „Előtte is voltak fontos határélményeim a kereszténységgel kapcsolatban, de a Cursillo nevű lelki mozgalom egyik alkalma hozott valódi változást az életembe, és később egy ottani szolgálatomon keresztül láttatta meg velem Isten  azt is, hogyan lehetnék a helyemen: hogy a szolgálat nemcsak egy szelete lehetne a mindennapoknak, hanem a hivatásom is” – vallja a KRSZH elnöke, aki azt is hozzáteszi: jól tudja, hogy ehhez nem kell lelkipásztornak vagy hittantanárnak lenni, a saját területén mindenki tudja szolgálni Isten ügyét, de őt ez nem hagyta nyugodni.

„A Cursilloval kezdődött bennem a változás, akkor láttam meg, hogy mindig Isten felé tartottam. Ugyanakkor évekkel később, amikor már éreztem, hogy erősen vonz valami (vagy Valaki) a teológia felé, voltak dilemmáim – emlékszik vissza. – Erős volt bennem a vágy, de azt is tudom, hogy a felnőttként megtérők sokszor túl hirtelen és radikálisan belevetik magukat a hívő életbe, miközben a Szentírás is azt mondja, mindenki maradjon meg a saját hivatásában.” Ezeket átgondolva, hosszú hónapok önvizsgálatával hozta meg végül azt a döntést, hogy útja következő állomása a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának lelkészi teológia szaka.

„Akkor még nem volt családom, tartottam tőle, hogy ha harminc éves fejjel térek vissza az iskolapadba, az leszűkíti a lehetőségeimet. De az Úr csodásan működik, és amikor meghoztam a döntésemet a váltásról, megismerkedtem a férjemmel – pontosabban jelentősen megváltozott az addigi munkakapcsolatunk –, és hamar éreztem, hogy Isten rendelt minket egymás mellé” – teszi hozzá. Hogy az Úrnak van humora, az is mutatja, hogy férje katolikus vallású, ami akadálya a felszentelt lelkipásztori szolgálatnak. Schanda Anikó mégis hangsúlyozza: nem kérdés számára, hogy elhívása az Úrtól van, még akkor sem, ha nem biztos, hogy később lelkészént is szolgálhat. „Az évfolyamunk jó közösség, ha csak miattuk tudnám, hogy a helyemen vagyok, az is elég lenne, ráadásul egy csodálatos kislány édesanyjaként, a férjem által mindenben támogatott feleségként, Istenhez visszatért bárányként egy ideje nem ismerem az elégedetlenség érzését. Tudom, hogy bízhatok benne, végül midig minden a helyére kerül.”

A legjobb döntés

Továbbra is szívügyének érezte az oktatást és a roma felzárkóztatás ügyét, a református egyháznál pedig éppen nem volt felelőse a cigány szakkollégiumoknak, így Schanda Anikó örömmel vállalta el a RefoRom és a Wáli István Református Cigány Szakkollégium fenntartói képviseletét, majd a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöki tisztségét „Ezt az egyetem mellett is tudtam, tudom végezni, és hálás vagyok, hogy egy ilyen ügyet képviselhetek” – folytatja. A mára nyolc tagú KRSZH2011 óta működik, négy intézmény részvételével hozta létre a kormányzat és a történelmi keresztény egyházak püspökei. A cél 2019-re sem változott, továbbra is szeretnék összehangolni a roma szakkollégiumok működését és lehetőséget biztosítani a diákok találkozására. „Szeretnénk, hogy megismerkedjenek és olyan felelős cigány értelmiségiek kerüljenek ki az iskolapadból, akik egymásra is számíthatnak” – mondja a jelenlegi elnök, aki a koordinációt, az információáramlást és az intézmények egymás közötti kommunikációját segíti.

Ezt a szolgálatot annyira szívügyének érzi, hogy kislánya érkezésével sem szerette volna magukra hagyni az intézményeket, így olykor Johannával érkezik a megbeszélésekre és programokra, de ennek a résztvevők csak örülnek. „Megváltoztatott az anyaság. Sok szempontból keménynek tartottak (én is magamat), de a kislányunk meglágyított, türelmesebb lettem és lassultam is, bár még van hova formálódni – vallja be Schanda Anikó. – Sok gyermeket tervezünk és remélem, sikerül olyanná válnom, hogy Krisztus arcát tudjam sugározni a gyermekeim és mások felé – a nehéz helyzetekben is.” Hiába indult hát az ismeretlen felé az immár harmadéves teológushallgató, nem bánja, hogy már nem ő az életének irányítója: „Sokáig én voltam az életem ura, de ez gyökeresen megváltozott, amikor először ki tudtam mondani, hogy nem én döntök. Magamtól racionálisan döntöttem volna, az Urat követve azonban életem első irracionális döntését nem én hoztam, és ez volt a legjobb, ami történhetett.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Asszonyi Eszter