Hiába a politikai korrektség nyelvezete, ettől szűk proletárotthonunk még nem alakul át jól fizető idegenforgalmi és wellness múzeummá. Ki tudja, mennyi fölös bankot vonszolunk magunkkal? A tettre való készség hiányzik a tömegekből. De nem csak a kisemberekből. TAMÁSKA PÉTER történész Magyarország a 21. század elejére beásta magát egyfelől a jobb-, másfelől a baloldal lövészárkába. A jobboldal lövészárkába szorult a nemzet veszélyeztetettségét felmutató sérelmi politika, a baloldaléba a nagytőke és a piac demokráciateremtő erejének meglehetősen torz kultusza. Akkor globalista eszméi egyben azt hozták magukkal, hogy a parlamenten kívüli megújhodás lehetőségé t mindkét fél kizárta. A horogkereszt, majd a sarló és kalapács brutális kísérletei után az utca nem tűnik bizalomkeltőnek. A képviselők azért politizálnak, hogy az ordasnak mondott eszmék ne érvényesüljenek, ám a közbizalom letéteményeseiként nem sokat tettek egy új világ alapjainak lerakásához, s bőven maradt idejük, hogy magánügyeiket intézhessék. Észre sem vették, hogy erkölcsileg porrá őrlődnek a botrányok, a bizottsági huzavonák és a korrupció sűrűjében. Mit akar a baloldal? Azt, hogy a jobboldal, amely győztesként ítélkezhet fölötte, felelőtlen legyen, és ne zárassa be a hosszú, a Rákosi Mátyásénál is hosszabb rossz uralom közbűntényes politikusait. S mit akar az utca embere? Azt, hogy egyenes út vezessen a városházáról és a parlamenttől a fegyházba, jusson a munkásőrség sorsára az MSZP, és szűnjön meg az a mindent eltakarni akaró kommunikáció, amely szinte tort ül azóta, hogy a KISZ-es ifjú gazdagok megpuccsolták a Medgyessy képviselte régi pártoligarchiát. Sokan sírják vissza a kádári gazdasági rendőrséget, s csak a valóságot nem látók számára okozhatnak meglepetést Bölcskei Gusztáv református püspök szavai, hogy felmérések alapján a 15 és 19 év közötti fiatalok szemében jobb lehetett a rendszerváltás előtti világ, mint a mai. Ahogy van az NSZK-ban NDK kultusz - aminek jeleként új Trabi jelent meg a frankfurti autóvásáron -, Romániában Ceausescu-kultusz - a Nyugat politikai korrektsége a nacionalizmus eme formáját még elviseli, a zsidófaló Antonescu tábornokét már nem -, így állhat az orosz történelmi toplistán harmadik helyen Sztálin, a generalisszimusz. A mindenki karácsonyfája alatt pedig nálunk ötmillió szegény fog érzelmesen egy érzelmet nem ismerő demokráciában a kádári idők langymelegéről nosztalgiázni. Hogy a szocialisták a nyugati határszélen hihetetlen rosszul vizsgáztak az időközi választáson, mit sem von le e nosztalgia veszélyes voltából, még ha nem is értek egyet Pelle Jánossal, aki a Népszabadság hasábjain arról beszél, hogy jobb lett volna a baloldalnak egy előre hozott választás már Gyurcsány lemondásakor. S persze catoi konok ismétlésként - a Fidesznek címezve - a derék írástudó megbélyegzi "a Jobbik cinikus politikai trükkjeit", amelyekkel "veszélybe sodorja a magyar demokráciát". Tehát Karthágót és a Jobbikot meg kell semmisíteni. A bűnügyek elhalnak a bírói pulpitus deszkáin, amikor a közvélemény elé tárják őket. A bűnösök esetleg kapnak egy kevés leülni valót, s börtöncelebként, a média által sztárolva újrakezdik az életüket, miközben a 2006-os, a kádári időket is felülmúló jubileumi tömegverés után csak az unióhoz való tartozás akadályozta meg a hatalmat abban, hogy burkolt formában visszaállítsa a rendőrállamot. A nagy brókerek előszobáiban sűrűn tűnnek föl a politikai KRESZ szabályait ismerő (és áthágó) értelmiségi guruk, hogy a fényűzés jogáért kinyújtsák tenyerüket. Néha hátba támadják a tőkét, hogy azt a látszatot keltsék, meg tudják tanítani móresre. Aztán, mint Bolgár György, áttérnek a lényegre, hogy "a Fidesz folyamatosan fúrja a külföldi tőkét, kurucosan ellenük igyekszik hangolni a magyar választót", s míg Dávid Ibolya kultúrájából kiesett országról papol, a derék Bolgár szerint "a baloldal által megerősített szociális háló még a példátlan világválság szorítását is túlélte-" Burleszk ez, nemcsak a chaplini, de még a vonneguti, németes lelkületű fekete humor is felvillan benne. Az átkínlódott húsz esztendő nem járt elég csalódással? Ezt a csalódást tetézheti az, ha - mint Antall idején a nagytakarítás - elmarad a hatalmi elit köztörvényes bűnöket elkövetett tagjainak bírói felelősségre vonása. Kíméletlenül kirótták ránk a Szovjetunió oldalán a puskalövés nélkül elvesztett harmadik világháborúért járó jóvátételi összegeket, beszélni ott fenn erről sem illik. Pedig az államadósságok botránya az egész világon felér a pápai búcsúcédulák botrányával, amivel szemben Luther 1517. évi 95 tételével megkezdődött az újkor, és győzött a protestáns munkaerkölcs a hatalmi túlsúlyon alapuló oktalan pápai sarc fölött. Rákérdez majd az új kormány az államadósságok mikéntjére, nem félve a testvéri nagykövetek azonnali intervenciójától? Hiába a politikai korrektség nyelvezete, ettől szűk proletárotthonunk még n em alakul át jól fizető idegenforgalmi és wellness múzeummá. Ki tudja, mennyi fölös bankot vonszolunk magunkkal? A tettre való készség hiányzik a tömegekből. De nem csak a kisemberekből. Fehérváry István, a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke szeptemberi közgyűlésükön nem véletlenül mondta, hogy az a két ellenzéki párt, amely magasan eredményesebbnek mutatkozott, mint a szocialisták és a velük a házastársi viszonyt bontani látszó SZDSZ, "az a két párt ahelyett, hogy egymásnak nyújtana kezet", s békésen megegyezne egymással Augiász istállójának kitakarításában, vacillál. A Fideszről és a Jobbikról van szó, s arról a veszélyről, amelyet a lakosság szegénysége és elégületlensége előidézhet. A kevesek jólétét erős elvi alapok védik. Egykor Rómában a plebejus katonák és a városi köznép felvonultak a Mons Sacerre (Szenthegy), mondván, a városban ne m lelik hazájukat, nincs biztos földjük, nincs közös istenük a gazdagokkal. 035k a gyomor, ők minden. A szenátus, a képviselőház követe, Menenius Agrippa híres példázata a gyomor, a többi szolgáló testrész és uralkodójuk, a fej egymásrautaltságáról fegyvercsörgetés közepette gyzi meg őket arról, hogy a versengő osztályoknak közös érdekeik is lehetnek. Például az, hogy a gyomor ugyan életben tartja a fejet, ám nélküle a gyomrot semmi sem ösztönözné, hogy táplálékhoz jusson. A nép ekkor kapta saját köréből szószólóul a két t ribunust, akiknek személye sérthetetlen volt, s szavukkal megakaszthatták a szenátus határozatait. Hová vonul majd a köznép nálunk, ha nem lesz elszámoltatás? Mi lesz a fejjel és mi a gyomorral? És lesz-e magyar Agrippa? Megjelent a Magyar Hírlap november 28-i számában