Április 4-én, pénteken délelőtt indultunk a debreceni repülőtérről tizenöten a London Luton repülőtér felé. Utunk problémamentesen zajlott, néhányan először repültünk, számunkra különleges élmény volt. Délután megérkeztünk Londonba, ahol a csomagok lepakolása után városnézésre indultunk.

A szombati nap is városnézéssel telt, délelőtt még együtt volt a csoport, délután két-három fős csapatokban fedeztük fel a várost. Útközben, pénteken és szombaton egyaránt, sokat beszélgettünk, szóba kerültek gyülekezetünk dolgai is, tapasztalatokat cseréltünk, ha már végre volt időnk ilyen megbeszélésekre. Szombat este ismét az egész csapattal ültünk be egy kávézóba, hogy megbeszéljük a nap élményeit.

Vasárnap reggel néhányan a Westminster Apátság reggel nyolc órai istentiszteletén vettünk részt. Ez hagyományőrző, régies nyelvezetű, egyszerűnek mondható alkalom volt. Külön odafigyeltek arra, hogy az első sorokba tereljenek minket, mert kevesen voltunk (körülbelül harmincan vettek részt az alkalmon) és így kiszűrték azokat, akik csak turistaként ingyen szerették volna megnézni az Apátság belterét. Sok imádsággal teli, mély, lelki alkalom volt, megfelelő kezdés a továbbiakhoz.

A csapat többi tagjával az All Souls templom előtt találkoztunk. Itt néhány tag a gyermekistentiszteleten vett részt, ahol sok ötletet gyűjtöttek – a korosztályok közötti különbségek áthidalása és a játékok milyensége mindig érdekes kérdés marad. Legtöbben a családi istentisztelet „felnőtt" részén maradtunk. A zenei stílus inkább szimfonikus volt, könnyen tanulható dallamokkal, nem túl nehéz, de témába illő szöveggel. A prédikáció előtt különböző emberek mondtak köszöntőt, imádságot, hirdetést. A köszöntő során az előadónő kérdéseket tett fel, amikre bárki válaszolhatott, sőt, egy rövid beszélgetésre is sor került a szomszédainkkal: a téma Jézus kérdése volt, „Hát ti kinek mondotok engem?" (Mk. 8, 29), amihez a prédikáció is szorosan kapcsolódott. A prédikáció „ámenje" után rövid imával és énekkel véget is ért az istentisztelet, ezután mindenkit vártak teára, kávéra, beszélgetésre. Körülbelül fél óra múlva megkértek, hogy hagyjuk el a termet, mert készülődnek a következő alkalomra – ez mindenütt jellemző volt a napunk során.

Közös ebéd után a Hillsong London kora délutáni alkalmára mentünk. Már maga a helyszín is formabontó: abban a színházban tartják, ahol a Queen nevű rock-zenekarra emlékező színdarabot is rendszeresen előadják, ezért kívül egy óriási Freddie Mercury szobor fogadott minket. Bent rengeteg ember nyüzsgött, végül az emeleten foglaltunk helyett. Kezdés előtt szöveg nélküli videót láttunk az óriási vetítővásznon, valamint háttérzene szólt. Aztán bejött a színpadra a dobos és egy gitáros, elkezdték a háttérzenét játszani. Szinte észre se vettük, utána robbanásszerűen jöttek be az énekesek, a másik gitáros és a billentyűs és elkezdték a dicsőítést. Mindenki egy lendülettel pattant fel a székéből. Több ének után, hasonlóan az All Souls-hoz, hirdetések következtek (itt videókkal tarkítva), valamint a hét folyamán begyűjtött imatémákat sorolták fel különböző személyek. Végig volt zenei kíséret, egyedül a prédikáció alatt nem. A prédikáció után további énekekkel dicsérhettük Istent és megtérésre hívás is volt, amire többen jelentkeztek a teremben (ezernél is többen voltak jelen, főleg fiatalok, harminc év alattiak).

A Hillsongtól átutaztunk a Holy Trinity Brompton (HTB) délutáni alkalmára. Itt főleg egyetemisták és végzős középiskolások voltak. Az épület egy XIX. századi templom, belülről viszont színes fények, vastag, puha szőnyeg és sok párna fogadott. Bár félrepakolva székeket is láttunk, erre az alkalomra csak párnák voltak letéve a földre. Ami még meglepő volt, hogy a színpad középen volt, a gyülekezet pedig körbeülte. Hogy mindenki mindent lásson, rengeteg kivetítő volt a teremben, amin élő közvetítés volt a színpadról. Kezdés előtt fél órás dicsőítés volt, majd különösebb megszakítás nélkül elkezdődött az alkalom, folytatódtak az énekek. A hirdetések itt is rövid, lényegre törő videóban voltak, „htb news" címmel. Röviddel az istentisztelet után átsétáltunk az HTB főépületébe, ahol a könyvesboltot látogattuk meg. Ebből a gyülekezetből indult az Alpha kurzus, melyet Szegeden a mi gyülekezetünk is meg szokott szervezni, így tanulságos kiadványokat nézhettünk és vehettünk meg.

A vasárnapot közös vacsorával zártuk, ahol megosztottuk egymással napi élményeinket. Mindenki elmondta, hogy mi az, ami tetszett neki a meglátogatott gyülekezetekben, mi az, amit szívesen látna a sajátunkban, és mi az, amit semmiképp sem kellene átvennünk. A véleményekről jegyzetek készültek és a következő félévtervező alkalmunkon vitatjuk meg pontról pontra, hogy milyen változásokat vezetünk be az új félévben.

A hétfői nap már a hazautazásról szólt, két csoportban jöttünk vissza, így már kevesebb alkalom volt beszélgetésre.

Összességében mindannyian élményekkel, tapasztalatokkal telve érkeztünk haza. Öröm volt ennyi keresztény fiatalt látni és elképzelni, hogy mi is tehetünk a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet és a Magyarországi Református Egyház növekedéséért azáltal, hogy egyre több egyetemistával ismertetjük meg az evangéliumot; mindezt vonzó, fiatalos hangon, mégis megmaradva a Sola Scriptura elvénél.

Szatmári Zsófia