„Megalkotta Isten a különböző fajtájú földi állatokat, a különböző fajta barmokat, meg a föld mindenféle fajta csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó" – olvasható Mózes első könyvében (1,25), a teremtéstörténetben. „Mi tehát állatközelben élünk. Sok bennünk a közös vonás" – állítja Szombathy Gyula Állatok a Bibliában című, 2012-ben a Kálvin Kiadónál megjelent könyvében. Való igaz, a Szentírás hemzseg az állatok jelenlététől, és nemcsak az Ószövetségben oly gyakori Istenáldozatként olvashatunk róluk, hanem számos emberi tulajdonság szimbólumaként is felbukkannak.

Milyen állatok szerepelnek a Szentírásban? Többek között kecske, szarvasmarha, ló, bivaly, öszvér, kutya, disznó, nyúl, szarvas, őz, farkas, teve, medve, elefánt, oroszlán, szamár, bárány, fecske, veréb, galamb, holló, fogoly, sas, daru, strucc, skorpió, kígyó, krokodil, hal, sáska, pók, moly, méh.

Az egyik egyházatya igehirdetésében igen sokra értékelte annak a szamárnak a szerepét, aki virágvasárnap Jézust bevitte Jeruzsálembe – olvasható Szombathy Gyula említett könyvében. „De boldog lehetett az a szamár, mely Jézus urunkat hordozta a hátán – mondta, majd így vitte tovább a gondolatot: Testvérem! Légy te is szamár!" Az erős és szívósság jelképeként ismert állatot nem csak virágvasárnapról ismerjük. A Bibliát kevésbé ismerő emberek is gyakran emlegetik Bálám szamarát, aki előbb ismerte fel az Úr figyelmeztetését, mint gazdája. A szamár nem akart továbbmenni, mert egy angyal kivont karddal állt elébe, akit gazdája, Bálám – pedig igéző képességgel rendelkezett – észre sem vett.

A szelíd, igénytelen, védelemre szoruló bárány az egyik leggyakoribb négylábú a Bibliában. Áldozati állatként tisztelték, a zsidó ünnepekkor belőle készült a családi lakoma. Isten népét a juhnyáj jelképezi, amelynek az Úr a pásztora. A jó pásztor egyenként és név szerint ismeri a juhait (Jn 10,3), ha kell, még életét is adja értük, hogy megvédje őket. Az Újszövetség megújította a bárány-képet: Jézus Krisztus egy személyben főpap, aki bemutatta az áldozatot és Isten báránya, aki a világ bűnéért áldozta magát. Mivel – idézi Szombathy a Heidelbergi Kátét (12) – „Isten igazsága azt kívánta, hogy ugyanaz az emberi természet tegyen eleget a bűnért, amelyik azt elkövette". A végítéletnél pedig Isten Báránya fogja felnyitni a lepecsételt könyvet, és ő lesz az, aki elválasztja a juhokat a kecskéktől.

A szamár és a bárány mellett kevésbé jó színben tűnik fel a kígyó, aki bár valóságos állat, szellemi hatalom is. Csupa negatív tulajdonsággal bír: hazugság, alattomosság, ravaszság jellemzi, de – sajnos – eléggé okos is. A Paradicsom kísértésbe vivő állatából a Szentírás második felére megmarad az intelligenciája: „Legyetek okosak, mint a kígyók" – kéri Jézus (Mt 10,16). Azért az Ószövetségben sem mindig rossz a sátáni lény. Mózes rézkígyót tűzött egy póznára, és akit a vándorláskor megmart az igazi kígyó, a rézváltozatra feltekintve, megúszhatta a szörnyű véget (4Móz 21,6-8).

Nem különösképpen karakteres élőlény, mégis hangsúlyosan jelképes állat a Bibliában igen gyakran szereplő hal. Jónást egy nagy hal nyeli el, a tanítványok közül pedig többen voltak halászok. Jézus csodát tesz a hallal, többször is halat fogni küldi hitetlenkedő tanítványait, akik mindig teli hálóval érnek partot. A halászat szimbólum is, Jézus nemcsak halat, hanem embereket is fog: az evangélium hirdetése emberhalászatot jelent. Az újszövetségi bibliai görög nyelven a hal „ikhthüsz", azaz e szó betűiből: „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó." Az ókeresztyének titkos jele volt ezért a hal, mellyel egymásnak veszély nélkül adhatták tudtára, miben hisznek.

A manapság nem túl divatos galamb képe az emberi érzések kifejezésére szolgált a Bibliában. Az ószövetségi királyok betegségeikben, szenvedéseinkben igen sűrűn „nyögnek, mint a galambok". Először az özönvíz kapcsán került elő a neve, Noé őt küldi ki vízszintet mérni. Olajággal a csőrében ez a szárnyas ma is a béke jelképe. A galamb volt az Ószövetség egyetlen tiszta madara, ezért őt fel is lehetett áldozni. E tiszta állatból lett az Újszövetségben pünkösdkor a Szentlélek szimbóluma. Jézus amúgy a galambot szelídnek látta és embereit így buzdította: „Legyetek szelídek, mint a galambok!" (Mt 10,16).

A Szentírás talán legmeglepőbb állata a sárkány, hiszen a mű nem igazán hemzseg mesebeli lényektől. Általában szörnyszerűnek néz ki, és egyértelmű, hogy sátáni hatalom, aki Isten ellen támad. Ilyen szörnyek jelennek meg Ézsaiásnál (nála repülnek) és Jeremiásnál, utóbbi nevével a legutóbbi korok sci-fijeit is megihlette: Nabukodonozor. A sárkány a legnagyobb porondot a Jelenések könyvében kapta, Isten angyalai azonban leteperik. Ezer esztendőre megkötözik, de aztán biztos, ami biztos, mégis inkább egy tüzes tóba vetik.

Szarvasok, galambok, kígyók, lovak, bárányok, sasok és halak népesítik be a vatikáni Szent Péter bazilikát. A sekrestye ajtaján egy márvány denevér figyel, a bronzkapun látható Angyali üdvözlet jelenetén pedig egy macska leselkedik. Összesen 64 állatfaj fedezhető fel, még olyan is, amely nem terv szerint készült: amikor Lorenzo Bernini olasz barokk építész és szobrász a főoltár oszlopait kiöntötte, két gyík beleesett a forró bronzba, így azok a mai napig őrzik az állatok formáját. A Gloria TV kisfilmet forgatott a Szent Péter bazilika állatdíszítéseiről, mely itt megtekinthető (angolul). 

Virágvasárnapi flashmob a fővárosban. A húsvét nem egyenlő a csokinyuszival és a festett tojással – erre akarták felhívni a járókelők figyelmét annak a villámcsődületnek a résztvevői, amely a virágvasárnapi történetet jelenítette meg április 10-én Budapest belvárosában. „Jézus példáját és tanítását követve mindenki képes a csodákra saját életében és környezetében" – állt a szamárháton vonuló Jézust kísérő apostolok által osztogatott szórólapokon. A megmozdulást kezdeményező Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Pest-Budai Dalárda remélik, hogy a következő években megismételt felvonulásnak egyre több résztvevője lesz.

reformatus.hu
A festmények William Blake (1757-1827) angol író, festő Biblia-illusztrációi.