Más ez az esztendő Erdélyben a reformáció 500. évfordulója miatt?

Ez különös alkalom arra, hogy számba vegyük, mi történt velünk, sőt az ünnep egyúttal missziós alkalom is. Megvizsgáljuk, mit tettünk jól, miben hibáztunk, és megfogalmazunk újabb célokat. Erdélyben a legkisebb szórványban is történik valami az ünnepi évben.

Melyek ezek az új célok? Korábban sokszor szomorúságát fejezte ki amiatt, hogy Erdélyben asszimilálódnak a magyar családok, és fogy a magyarság.

A régi világ nagysága és keretei ma már nem léteznek, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennénk sokan. Új várakat, új sáncokat kell építenünk, hogy megvédjük magunkat. Az újrateremtődés a legfőbb célunk Erdélyben. Az a kérdés, képesek vagyunk-e úgy megújulni, hogy megmaradjuk. Nagyon vigyázunk arra, hogy ne egy lepusztult világ képét mutassuk a világnak és a fiataloknak, ezért építjük, fejlesztjük az intézményeinket, hiszen az erdélyi magyarok az iskolákban, óvodákban, intézményeinkben élnek, itt vannak otthon, itt vannak biztonságban. Románia nem arról híres, hogy toleráns lenne a kisebbségekkel szemben, így az erdélyiek a munkahelyen, az utcán, a városokban már nem élhetik meg igazán a magyarságukat. Szeretnénk, ha minden egyes megszületett, megkeresztelt keresztyén védelmet kaphatna a református egyházban és intézményeiben. Ezért is vagyunk hálásak, hogy a magyar kormány támogatja az óvodai és bölcsődei programunkat.  Ez a legérzékenyebb kor a kisgyerekek életében, hiszen három éves kor után válik el, hogy tud-e magyar intézménybe kerülni a gyerek. Egy román óvodában, iskolában a magyar gyerek mindig azt érzi, hogy ő megtűrt, kicsi. Hiába tanulja meg tökéletesen a román nyelvet, egy idő után asszimilálódnia kell, ha nem akarja, hogy állandó hátratételt szenvedjen.

A csökkenő reformátusságnak mennyire erősek a nemzeti alapjai?

A református egyházban a magyar ember a saját kultúráját éli meg, a saját anyanyelvét hallja, ide húzódik vissza. Az asszimiláció azzal kezdődik, ha megszűnnek a magyar iskolák, ez a magyarság végét jelenti. Vagyis a magyar anyanyelvi oktatás nem alku kérdése, hanem létkérdés.

Mennyire tartják a kapcsolatot a szintén kisebbségben élő magyarsággal, akár Délvidéken vagy a Felvidéken? A Generális Konvent pénteki elnökségi ülésén erről is szó esett.

Az Európai Unió egyik nagy ajándéka számunkra, hogy szabad átjárást biztosít egymás között. Sokat találkozunk: egyházmegyék, testületek, teológiák. Ugyan nagy a Kárpát-medence, néha ezer kilométert kell utazni egyik helyről a másikra, de ezt felvállaljuk egymásért és Isten ügyéért. Sajnos a kárpátaljai testvéreknél annyi nyomorúság és baj van, hogy a mostani ülésére nem tudtak eljönni, ezúttal éppen az ukrán nyelvtörvénnyel sújtják őket. Örömet ad viszont, hogy számos közös tervünk van.

Tárgyaltak az október 31-i reformációi megemlékezésről is. A központi ünnepség Budapesten lesz.

A reformációt az erdélyi reformátusok itthon ünneplik. A budapestieknek és a közelben élőknek kell megtölteni a Papp László Sportarénát. Mi, egyházi vezetők ott leszünk, jelképezve az egységet, de az nem életszerű, hogy a hívek Székelyföldről Budapestre utazzanak, az itthoni, erdélyi templomok pedig üresek legyenek. A tévén keresztül is követhetik az ünnepet majd az érdeklődők. Nekünk fontos ez az ünnep, hiszen rólunk és nekünk szól. Meg kell mutatnunk, hogy erős, alkotó, hálás közösség vagyunk, hiszen 20 generáción keresztül kipróbált egyház vagyunk.

A Generális Konvent Elnökségének pénteki kolozsvári ülését követő vacsorán részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is, aki a szombati hálaadó istentisztelet után ünnepi beszédet mond a felújított Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet átadásán.

Fekete Zsuzsa, fotó: Kiss Gábor