Két nappal azután, hogy Christian Wulff korábbi elnök botrányai miatt lemondott, 2012. február 19-én a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszocialista Unió (CDU/CSU), a Kereszténydemokrata Unió (FDP), az Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) és a Szövetség’90/Zöldek (Bündnis90/Die Grünen) megállapodott abban, hogy Gauckot jelölik a Német Szövetségi Köztársaság tizenegyedik szövetségi elnökévé. 2010-ben az idén 72 éves lelkipásztor éppen Wulff-fal szemben maradt alul, mikor a Németország Szociáldemokrata Pártja és a Szövetség’90/Zöldek jelöltje volt a szövetségi elnöki tisztségre.

A párton kívüli Gauckot nyolcvanszázalékos támogatottsággal választotta meg a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) Németország szövetségi elnökévé. Ez egybevág a legutóbbi, múlt héten megjelent közvélemény-kutatási adatokkal, amelyek szerint a nyolcvankét milliós országban a lakosság nyolcvan százaléka tartja hiteles, megbízható személyiségnek a hetvenkét éves egykori polgárjogi harcost.

Szabadságharcos a Gauck-hatóság élén

Az egykori rostocki lelkész érdekes szereplője a német közéletnek: abszolút köztisztelet övezi, meg nem veti, de elhatárolja magát a megszokott pártpolitikától, és saját meghatározása szerint baloldali liberális konzervatív nézeteket vall.

Az 1940. január 21-én született Gauck életútja magán viseli a huszadik század viharait. Édesapja a második világháborúban hajóskapitány volt, angol hadifogságban töltött egy évet, a család Balti-tenger parti házát pedig a Vörös Hadsereg vette el. Hazatérése után Gauck apja munkásként dolgozott az egyik rostocki hajógyárban, de csak 1951-ig, amikor hamis vádak alapján kémkedésért 25 évre elítélték és elhurcolták. Évekig nem tudtak az apáról, kérelmeket írtak, majd sikerült levélben felvenni a kapcsolatot a Szibériába internált családfővel, aki csak 1955-ben tért haza.

Mindezek az élmények, hatások oda vezettek, hogy a felnövő Gauck nem volt hajlandó belépni a kommunista ifjúsági szervezetekbe. Később úgy emlékezett vissza, jól megalapozott antikommunizmussal nőtt fel, de soha nem gondolt arra, hogy elhagyja az NDK-t.

Tanulmányi lehetőségei azonban meglehetősen korlátozottak voltak, arra esélye sem volt, hogy terveit megvalósítva újságíró legyen. Mivel bölcsész nem lehetett, a kommunista ideológiától menedéket nyújtó teológiát választotta. Lelkésznek azonban egyáltalán nem készült, csak segédlelkészi éve alatt döntötte el, hogy a lelkipásztori hivatást választja. Először Lüssowban, majd 1971-től Rostockban szolgált.

Gauck fokozatosan vált a rendszerrel szembeni ellenállás egyik szereplőjévé, amihez elsősorban prédikációi járultak hozzá. Az NDK titkosrendőrsége, a Stasi 1983-tól megfigyelte a lelkészt, 1985-ben pedig megpróbálták beszervezni Gauckot. Amikor 1989-ben bekövetkezett az NDK-ban is a fordulat, szinte logikus volt, hogy közéleti szerepet vállaljon. Hamarosan az ellenzéki Új Fórum tagja, szóvivője lett, majd a Szövetség’90 képviselőjeként bejutott az NDK újjáformált törvényhozásába.

Politikusi szerepvállalása azonban nem tartott sokáig, mert 90 nyarán Helmut Kohl kancellár kérésére a Stasi iratait kezelő szövetségi hivatal elnöke lett. Két cikluson át, a maximális tíz éven keresztül töltötte be ezt a tisztet és lett a rendszerváltás utáni Németország egyik megbecsült közszereplője. Olyannyira, hogy az általa vezetett hivatal közkeletű neve Gauck-hatóság lett az évek alatt. Mint ismert, a kommunista múlttal szembeni számadás terén a németek más utat jártak be, mint Magyarország, a Stasi aktáit megnyitották, az elmúlt rendszerben fontos szerepet játszók nem tölthetnek be hasonlóan súlyos pozíciókat a demokratikus keretek között.

Gauck 2000-ben távozott posztjáról, de közéletileg aktív maradt, azóta egy alapítványt hozott létre, amelynek szintén a múlttal való szembenézés formálása a feladata. Közíróként, tévészereplőként is megjelent az években, gyakran megy felolvasókörutakra, ahol 2009-es, Tél a nyárban – tavasz az őszben (Winter im Sommer – Frühling im Herbst) című önéletrajzi könyvéből olvas fel.

Lelkészként az idegekre fog menni

A megválasztott szövetségi elnök köszönőbeszédében megemlítette, hogy éppen huszonkét éve, 1990. március 18-án volt az első szabad választás Németországban, amikor a „kelet-németek végre megérkeztek hazájukba”. Az ARD TV-nek pedig fő programként a szociális állam továbbépítését nevezte meg.

A Német Protestáns Egyház, az EKD Tanácsának elnöke, Nikolaus Schneider gratulációjában hangsúlyozta: a szövetségi elnöktől azt várja, hogy fontos és erőteljes impulzust adjon a német belpolitikai és nyilvános társadalmi párbeszédnek. Nem egyszerű időszakban veszi át Gauck az elnöki teendőket – tette hozzá, utalva Wulff kudarcára.

A Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Robert Zollitsch érsek azt tartotta fontosnak, hogy Gauck személyében a maximális hitelesség lép a politikai színtérre, aki a szabadságért és a polgári felelősségért kíván dolgozni. Peter Sloterdijk német filozófus a Focus hetilapnak adott interjúban annak a véleményének adott hangot, hogy Joachim Gauck – akkor még szövetségi elnökjelölt – „lelkészi identitásával sok embernek igencsak hamar az idegeire fog menni”. Ezzel ellentétben Dirk Kurbjuweit német politikai újságíró a Spiegel című lapban így fogalmazott: az NDK-beli protestáns parókiákról érkező emberek meglehetősen eredményesek a politikában. „Az NDK-s parókiákon, lelkészlakokban olyan embertípus nőtt fel, amelyik ideális a szövetségi demokrácia szempontjából: intelligens, képzett, választékosan beszélő, értelmes, keresi a konszenzust és nagyon szereti a szabadságot” – véli Kurbjuweit, hozzátéve, hogy az ország nyugati felében nem voltak ilyen „káderképzők”.

Evangélikus csúcskormányzás

Joachim Gauck megválasztása is mutatja, hogy a német egyházak jelentős befolyással bírnak a német politikára – véli Friedrich Wilhelm Graf teológiaprofesszor. Joachim Gauck és Angela Merkel kancellár személyében azonban evangélikus csúcskormányzás jön létre, ráadásul a keletnémet protestantizmus is erősebben előtérbe kerül – mondta Graf. Az állam élén álló két protestáns vezető azonban meglehetősen különbözik egymástól, hangsúlyozta Graf. Gauck érzékeny és „barokk életmódú”, értékeli a szabad társadalom előnyeit, és élvezi az életet. Angela Merkel azonban a baloldali protestantizmusból származik, apja szabad akaratából ment lelkészként az NDK-ba, hogy egy jobb világot alkothasson.

Gaucknak négy gyermeke van, közülük hárman még az NDK összeomlása előtt nyugatra távoztak. A lelkipásztor már húsz éve nem él feleségével, Hansival, de azóta sem váltak el, évek óta Daniela Schadt, nürnbergi újságírónő az élettársa. A szövetségi elnök – aki 1999-ben hazánkban megkapta a Nagy Imre-plakettet – hivatali esküjét ünnepélyes keretek között pénteken teszi le.

A Német Evangélikus Egyház (EKD) tanácsa örült az újonnan megválasztott elnök, Joachim Gauck első nyilvános beszédének – így köszöntötte az államfőt Nikolaus Schneider, az EKD tanácsának elnöke gratulációjában. Az EKD tanácsa Gauck munkáját ezzel a fohásszal kíséri: „Isten áldása vezesse és kísérje Önt, ma és élete minden egyes napján." Joachim Gauck „egy finoman szólva sem egyszerű időszakban" vette át hivatalát, jegyzi meg a hivatalos köszöntés. Gauck élettörténetével, a demokrácia és szabadság iránti elköteleződésével sok embert elért és meggyőzött. Ugyanakkor hatalmasak az elvárások és a remények, melyek rá nehezednek. „Remélem, hogy Önt és élettársát Daniela Schadtot ezek az elvárások nem megterhelik, hanem bátorítást adnak Önöknek." Schneider így folytatta: „Bízzanak Isten szavaiban a nehéz idők és megrázkódtatások idején is, ezt mondja nekünk a mai tanítás: ’Az Istennek erős fundamentoma megáll, melynek pecséte ez: tudja az Úr, kik az övéi.’ (2. Tim 2:19)”.

reformatus.hu, fotók: Kleine Zeitung, Berliner Morgenpost