A lektorált Theologiai Szemle tekintélye

A tekintély kérdése nagyon összetett, s újabb és újabb kérdéseket vet fel. Primér tartalma és szemantikai gyökere világos. Amire rá sem néznek, annak nincs tekintélye, amire tekintettel vannak, amit egyéb döntéseknél és cselekedeteknél figyelembe vesznek, annak van.

A nehéz kérdések ott kezdődnek, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi a forrás, hogyan lehet azt megszerezni vagy elveszíteni, megtartani, növelni, vagy akár rombolni. Ezek között is vannak könnyebb, vagy/és nehezebb kérdések. Például viszonylag egyszerű az eset, ha a tekintély valamiféle objektív, vagy szubjektív feltételre épül, és ezek megszűnésével természetesen elvész a tekintély is. De mi van akkor, ha az említett feltételek nem szűnnek meg, a tekintély pedig ennek ellenére fakul, majd elvész, vagy fordítva. A lehetséges összes matematikai variációt nem gondoljuk végig, ehelyett csak a P. Tillich nevéhez fűződő protestáns princípium idevonatkozó tanítására hivatkozom, amely szerint a tanok, személyek és intézmények tekintélye is a relatív keretek között tartandók, egyébként a bálványimádás kísértésébe esünk. Így van ez a Hitvallásainkkal, amelyeknek a tekintélyét a Szentírásból való igazolhatóságuk és a hitvallók konszenzusa adja. Ez a tekintély, sőt maga a hitvallás is csak addig érvényes, ameddig a Szentírás alapján, meggyőző módon bizonyítottan más tanítás nem válik ismertté és elfogadottá.

A fentiek elfogadásával műveljük a teológiát általában és így szolgáljuk a Theologiai Szemlét konkrétan. A Theologiai Szemle ennek megfelelően az igazság keresésének az alázatos szolgája és nem az igazság kinyilatkoztatásának eszköze. Ennek jegyében reméljük, hogy a Theologiai Szemlének tekintélye van a teológia és a szellemtudományok művelői között és egyáltalán a szellem és kultúra világa iránt érzékenyek között. Tekintélye van egyebek mellett azért is, mert 1925 óta szolgálja a teológiai tudományosságot, az ökumenikus törekvéseket és az interdiszciplináris nyitottságot.

S most egy újabb elemnek örvendezhetünk, amely növeli e szakfolyóirat tekintélyét. Nevezetesen annak, hogy lapunk a Magyar Tudományos Művek Tárában, mint lektorált folyóirat nyer regisztrálást szeptember 14. óta. Ez önmagában is sokatmondó. Praktikusan pedig azt jelenti, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások – amelyeket természetesen lektori véleményezés után közlünk – a szerzőknek kreditpontokat szereznek tudományos előmenetelükhöz. Lapunknak ettől az új „tekintélyétől" azt reméljük, hogy új vonzóerőt jelent fiatal tudósok számára arra, hogy munkáikat a Szemlében publikálják. S ezzel a „tekintélyszerzésnek" egy új tulajdonságát, a kölcsönösséget is megjelenítik.

Bóna Zoltán

Forrás: kalvinkiado.hu