Augusztus 5-én este, (budapesti idő szerint már éjfél után, 0:15-kor) a Maracanã stadionban nyitják meg ünnepélyes keretek között a közel három hetes, augusztus 21-ig tartó sportrendezvényt. Az olimpiai láng a megnyitó csúcspontjaként lobban majd fel, ezt megelőzően a Megváltó Krisztus-szoborhoz illetve a Cukorsüveg-hegyre is felviszik az Olümpiában meggyújtott és 30 ezer kilométeren át őrzött lángot.

A megmérettetések négy helyszínen játszódnak a városon belül: a Deodoro olimpiai park mellett Maracanã stadion körül, a Copacabana tengerparton és Barra városrészben. A városon kívül Brazíliaváros, Belo Horizonte, Salvador és São Paolo ad otthont a labdarúgás eseményeinek. Az olimpia logója három, brazil nemzeti színekben összefonódó alakot jelenít meg Rio de Janiero ikonikus Cukorsüveg-hegyét szimbolizálva. Macskára emlékeztető kabalafigurája Vinicius de Moraes zenészről kapta nevét. 

„Gyorsabban. Magasabbra. Erősebben.”

„Az antik olimpiai ünnepségek az emberiség történetének legértékesebb tradícióihoz tartoznak, melyek a mítoszok világából és a görögség társadalmi, politikai viszonyaiból (vallás, temetési és avatási szertartások, poliszok közötti versengések stb.) nőttek ki” – derül ki Takács Ferenc történeti összefoglalójából, melyet a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján olvashatnak. Az ókori játékokat Kr. e. 776 és Kr. u. 396 között négyévente rendezték meg Zeusz isten tiszteletére.

A XIX. században a görögök kísérleteztek dicső múltjuk felelevenítésének serkentésére olimpiák rendezésével, kevés sikerrel. Az antik olimpiai szentély ásatásai, amelyeket Ernst Curtius végzett 1875-től 1881-ig, felhívták a figyelmet az olimpiákra, és új lendületet adtak az ősi versenyjátékok felújításának.

1894-ben, jórészt Pierre de Coubertin báró anyagi áldozatának és kitartó szervező munkájának hála, megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A francia nemes az angol gentleman-sportmozgalom híve lett, mely egyformán nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok keresztyén hitre nevelésére és kondíciójára. Megszervezte az első modernkori, 1896-os athéni olimpiát, sokat harcolt az ötkarikás játékok elismertségéért, megszerkesztette az olimpiai versenyek egységes szabályzatát. Emlékirataiban azt írta: „a szellem és az izom régen különvált frigyét” szerette volna feléleszteni.

Az eseménysorozatot egészen 1920-ig csak nyáron rendezték meg, az első téli olimpiát 1924-ben Franciaország Chamonix nevű városa szervezhette. 1960-tól, Ludwig Guttman kezdeményezésére, a mozgássérültek számára is rendeznek az olimpiához hasonló világversenyt. Az idei paralimpiai játékokat 2016. szeptember 7. és 18. között tartják Rio de Janeiroban.

Hittel a játékokon

A reformátorok a középkori keresztyénség teológiai felfogásával szemben pártolták a testedzést, a mozgás az elmúlt öt évszázadban szerves része lett a protestáns oktatásnak. A protestáns testnevelés évszázadairól, valamint a magyar református kollégiumokban 1840 és 1952 között virágzó sportkultúráról korábbi cikkünkben olvashatnak.  

Nem csoda hát, hogy az első modernkori olimpiai játékokon is több hívő keresztyén versenyzett. A Tűzszekerek című filmnek hála sokan ismerik Eric Liddell történetét. A skót misszionárius kitűnő atléta és rögbijátékos volt, részt vett az 1924-es párizsi olimpián. Hivatalosan a 100 méteres futószámra osztották be, amelynek időpontja vasárnapra esett, ő azonban nem volt hajlandó az Úr napján részt venni a versenyen. A vasárnapi futam helyett egy másik napon, a 400 méteres számban vett részt, és első helyen végzett, megdöntve mind az olimpiai, mind pedig a világrekordot.

Ugyanezen az olimpián részt vett Kóczán Mór református lelkipásztor is, aki tizenkét évvel korábban, az 1912-es stokholmi olimpián gerelyhajításban bronzérmet szerzett. A két világháború között Csehszlovákiába szakadt Csilizradvány lelkipásztora volt, a lakosságcsere során Magyarországra, a jugoszláv határhoz költöztették, nyugdíjas éveit is a szolgálat és a sport szeretete jellemezte.

Az olimpia azóta a profi sportolók küzdőtere lett, de közülük is sokan vállalt, vállalják hitüket küldöldön és hazánkban egyaránt. Csonka Zsófia sportlövő, a pécsi református gyülekezet tagja részt vett az athéni, majd a pekingi olimpián, pontszerző lett Londonban, s idén is a magyar csapat tagja. Az olimpikonnal korábban a Reformátusok Lapja készített interjút.

Az ötkarikás játékokon az egyházak és a keresztyén szervezetek is aktívan részt vesznek: rendszerint lelkigondozók is kísérik és segítik a sportolókat. A brit Biblia Társaság pedig több ezer, kifejezetten sportolóknak gyártott Bibliát adományoz a 2012-es londoni olimpia és a paraolimpia résztvevőinek, az angliai keresztyén közösségek pedig missziós programokat szerveztek az olimpiai láng útját követve.

A magyar csapat

Az idei játékokon 64 nemzet mérheti össze tudását, a rendezők több, mint 10 000 olimpikont várnak Brazíliába. Magyarországot 20 sportágban összesen 158 sportoló képviseli többek között az asztalitenisz, cselgáncs, evezés, sportlövészet, tenisz, torna, vívás, úszás, vívás, vízilabda, vitorlázás, ökölvívás, birkózás, atlétika, kajak-kenu, tollaslabda, öttusa és triatlon versenyszámaiban.

A magyar csapat búcsúztatása. Fotó: Vargosz

Az első magyar versenyzők július 30-án érkeztek meg az olimpiai faluba, melyet követően meg is kezdték a versenyhelyszínek feltérképezését, közülük többen már az első edzésen is túl vannak. A magyar csapat ünnepélyes fogadására augusztus 4-én délután került sor. Ekkor csendült fel először nemzeti imádságunknak a MÁV Szimfonikus Zenekar által elkészített 90 másodperces zenekari változata, melyet az olimpiai eseményeken játszanak majd.

Az ókori Görögországból elinduló olimpiai játékokat atlétikai és vallási ünnepként rendezték és élték meg az emberek. Azóta természetesen számos szempontból más aspektusba került a négyévente megrendezett játék, számunkra, keresztyének számára elválaszthatatlanul összefonódik hitünkkel, azzal az Isteni gondviseléssel, mely lehetővé teszi jelenlétünket, felkészülésünket és részvételünket a játékokon, azzal a gondviseléssel, mely egyaránt a győzteseké és társaiké, edzőké és szurkolóké, a sportolók mögött álló családoké, támogatóké, az egy emberként szurkoló nemzeteké. Ne csak teli tüdővel drukkoljunk játékosainknak, hanem csendes imádságainkban is gondoljunk rájuk! Valóban éljük át az ötkarikás játékok szenvedélyét, lélekben is!

Reformatus.hu

Összeállította: Szoták Orsolya, fotó: Sereg Krisztián, bbc.com, Vargosz