A Facebook személyes világunk virtuális kivetülése. Az, ami vagy, annak egyfajta leképződése a virtuális valóságban. Ha nincsen Facebook-profilod, nem is létezel, legalábbis a virtuális közeg számára ismeretlen maradsz. Ha van Facebook-profilod, de soha semmilyen életjelet nem adsz magadról, akkor ugyan létezel, de nem élsz. Amit üzen a profilképed, amit üzennek az általad megosztott videók, állapot-frissítések és weboldalak, azzal azonosítanak. A Facebook – egy világ a világban. Ha ezt a közösségi oldalt országként tartanánk számon, akkor minden bizonnyal a világ talán legnagyobb országa lenne. Az, hogy van Facebook-profilod, legalább annyira természetes, mint az, hogy van mobiltelefonod. Akinek nincsen, azt leginkább antiszociálisnak tekintik a társadalom fiatal tagjai. Akár számolunk vele, akár nem, a Facebook az információátadás olyan eszközévé nőtte ki magát, aminek a lehetőségeit hiba nem használni.

Éppen ezért néhány alapvető íratlan szabályra szeretném felhívni a figyelmet, amit nem hagyhatunk figyelme kívül, ha belevágunk az amúgy igen izgalmas és magával ragadó virtuális valóságba a Facebook segítségével. Ha lelkész vagy, legyél fent Facebookon, de ne kövesd el a következő hibákat.

1. A profilképed, vagy annak hiánya üzenetet hordoz. Ha nem teszel ki magadról profilképet, akkor azt üzened az ismerőseidnek, hogy te arctalanként akarsz jelen lenni, úgy, hogy rólad ne tudjanak meg semmit, de te kihasználhasd a Facebook által adott információszerzési lehetőségeket. Ha van profilképed, azzal is üzensz: így gondoljatok rám. Ne tegyél ki magadról olyan profilképet, amin palástban vagy, gyereket keresztelsz, vagy temetsz, vagy csak egyszerűen pózolsz a sövény előtt. Egy építési munkás sem olyan képet tesz fel magáról, amin munkaruhában van, koszosan és ápolatlanul. Ahogyan az orvos, az urológus és a halottkém sem egy vizsgálat kellős közepén készült képpel azonosítja magát. De a pornószínészek sem meztelenül figyelnek rád a profilképükről. Nem az vagy, ami a munkád, legalábbis az emberek nem a munkádra kíváncsiak, hanem arra, hogy te ki vagy. Ez független attól, hogy a lelkészi munka élethivatás-e vagy sem. Az, hogy ki vagy te lelkészként, az abból táplálkozik, hogy ki vagy te emberként.

2. Ha lelkész vagy és fent vagy Facebookon, valószínűleg sok ismerősöd lesz. Bejelölnek, bejelölöd őket. Ismerőseid között lehetnek szép számmal olyanok, akik általában használnak trágár szavakat. Ez az ő stílusuk. Főleg fiatalokra jellemző. Annak a fiatalnak lehet, hogy ötször annyi ismerőse van, mint neked. Nem várhatod el tőle, hogy csak azért, mert neked nem tetszik, ahogyan kifejezi magát, úgy viselkedjen, mint egy gyóntatófülkében. Ha nem tetszik neked, ahogyan kommunikál és jelzed neki, akkor vagy töröl az ismerősei közül, vagy két kattintással megoldja, hogy te egyetlen egy további megosztását se lásd (Facebook-beállítások: egyéni). Fogadd el, hogy a Facebook egy olyan világ, ahol az emberek szeretnek őszinték lenni, és úgy kifejezni magukat, ahogyan az leginkább összhangban van a saját egyéniségükkel. Ez az elv az, ami lehetővé teszi, hogy te igeverseket vagy keresztyén üzeneteket oszthass meg, ami bizonyára zavarhatná azokat, akik nem keresztyének, de a tolerancia jegyében elfogadják, hogy neked ez fontos, ez vagy te, ebben hiszel. Ne vidd át az erkölcsi felsőbbrendűséget a virtuális világba, mert hamar azon kapod magad, hogy nem történik semmi az üzenőfaladon, mert mindenki kitiltott a virtuális intimszférájából.

3. Nem tanácsos elárasztani az üzenőfalat igeversekkel. Ne gondold, hogy az jó stratégia, hogy bár napi öt percet töltesz Facebookon, de az alatt az öt perc alatt megosztasz tíz igeverset. Ezt a virtuális térben úgy hívják, hogy spam. Nem akarom idézni a vonatkozó jézusi gondolatot a hegyi beszédből, de tudom, hogy tudod, melyikre gondolok. Ne célozgass senkire sem. Ne ossz meg kompromittáló információkat, amelyekben valamelyik ismerősöd magára ismerhet, vagy esetleg sokan ráismerhetnek az általad megosztott szövegben a célszemélyre. Ez teljesen azonos azzal, amit csak úgy hívunk: „kiprédikálás”. Ne szégyeníts meg senkit, és ha megtetted, ne csodálkozz, ha utána harag lesz belőle és bizalmatlanság. Akit megszégyenítesz a Facebookon, az egy hús-vér ember, akivel holnapután lehet, hogy beszélgetned kell majd.

4. Legyen összhang abban, ami vagy a virtuális és a nem virtuális világban. Erősítsd a két világban a meglévő kapcsolataidat, és szerezz újakat. Erre nagyon jó a Facebook. Ha kegyes és komoly embernek mutatod magad a valóságban, de bulizós, laza képeket töltesz fel magadról Facebookra és szabadon kommunikálsz a téged nem lelkészként ismerő barátaiddal, akkor könnyen megeshet, hogy képmutatónak neveznek, mert vagy a valóságban hazudsz, vagy a Facebookon. Ez fordítva is igaz. Légy az, ami egyébként is vagy, nem kell szerepet játszanod.

A bejegyzés nem kötelezi az Olvasót semmire. Ha hasznosnak találod, fogadd meg, ami megfogadható, ha ostobaságnak látod, ne is foglalkozz vele.

Szikszai Szabolcs
A szerző református lelkipásztor, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi lelkésze