– Azt mondtad, racionálisan nem magyarázható az a belső indíttatás, amiért lelkipásztor lettél.

– Nem, racionális magyarázat egyáltalán nincs rá. Tizedikes voltam, amikor egy lelkészcsalád hatására gyülekezetbe kezdtünk járni. Ott tettem meg az első lépéseket. Már az elején különleges vonzás kerített hatalmába. Felemelt, és emiatt könnyedén ki tudtam zárni minden külső, elbizonytalanító hatást.

– A megérzés vagy nevezhetjük belső elhívásnak is mennyire volt kapaszkodó az egyetemi évek alatt?

– Az egyetemi évek elején egy ideális kép élt bennem. A lelkészi szolgálatnak csak a szép oldalát láttam. Ezek mind a mai napig megmaradtak, de évről évre kiegészültek újabb kihívásokkal és természetesen nehézségekkel is. Volt segítségünk, nem maradtunk magunkra a küzdelmekkel. Ellenben a hitünk elemeit magunknak kellett összeillesztenünk, hogy kialakuljon a jövőképünk és a lelkipásztori identitásunk. Az eltelt nyolc évre úgy tekintek vissza, hogy mindenképpen megérte. A tanárainktól sok pozitív visszajelzést kaptam, a diákok közössége is jó csapat volt. Erősítettük egymást.

Református felsőoktatási tájékoztató

Bemutatjuk a 4 magyarországi református felsőoktatási intézményt és képzéseit.

– Friss diplomásként sokan indulnak úgy, hogy ide nekem az oroszlánt is.

– Az évtizedekkel ezelőtt végzett lelkészek és a mi évfolyamunk is úgy gondolta, hogy majd a mi generációink megújulást hoz. Igazából ez bennem, bennünk is ott van. A segédlelkészi évem alatt megláttam, hogy milyen egyszerre szolgálóként és befogadott gyülekezeti tagként részt venni egy gyülekezet életében. Érdekes ebben a kettősségben megtapasztalni, hogy mi az, amihez lehet ragaszkodni és mi az, amiben rugalmasabbnak kell lenni az újdonságra anélkül, hogy az értékeinkből lejjebb adnánk, hogy olyan gyülekezetet „teremtsünk", ahová a felnőttek szívesen elhozzák a fiatalokat is.

Évzáró beszéde közben a Nagytemplomban

– Hol, hogyan képzeled el magad évek múlva?

– Vonz a fiatal korosztály. A hospitálások alatt szerzett élményeim közben tapasztaltam, hogy milyen kihívásokkal küzdenek a hitoktatóink. Tettrekészséget éreztem. A diákság olyan kreatív közeg, akik révén a megújulás ereje könnyedén törhet utat magának az egyházunkban. Őket kell bevonni a gyülekezeti életbe, és ha partnerként kezeljük őket, akkor örömmel vesznek részt a gyülekezet vagy az egyház szolgálatában is. Hiszem, hogy ha együtt dolgozhatok a fiatalokkal, akkor sokat tudok adni. Talán azt, amire éppen szükség van.

Dobos Zita

Forrás: DRHE.HU