Nyitó áhítatában Molnár Elemér esperes Márk feltámadás-történetének küldő igéit emelte ki: a feltámadott Jézus angyali közvetítéssel biztatja a félős tanítványokat, hogy előttük megy a pogányok Galileájába. „Jézus mindenkor előttünk megy, és feltámadásának ereje felhatalmaz arra, hogy lelkészi és presbiteri küldetésünk a jó cél felé vezessen mindenkit” – nyomatékosította mondanivalóját a zempléni egyházmegye esperese.

Az előadások sorát Orémus Zoltán, az Abaúj-Tornai Egyházmegye esperese, a kassai magyar gyülekezet lelkipásztora nyitotta meg, aki Péter elhívásának kapcsán – főként Lukács történetéből kiindulva – az emberhalászatról beszélt a hallgatóságnak. Az esperes feltárta azokat a lépcsőfokokat, melyeket Péternek végig kellet járnia ahhoz, hogy egyszerű galileai halászból olyan tanítvánnyá váljon, aki „embereket fog ki az életre”. „Orémus Zoltán esperes nem száraz kommentárt mondott az evangéliumból, hanem gyakorlati észrevételekkel színesített útmutatást adott arról, mi a tanítványi küldetés mindenkori alapja” – írja beszámolójában Tarr Ferdinánd lelkipásztor.

Fülöp Éva kassai presbiter személyes bizonyságtételében életét és szolgálatát meghatározó igerészeken keresztül mutatta meg azt, hogyan válik egy emberből, aki életében csak egy gyerektáborban vett részt, olyan gyerekmunkás, aki életét tette fel arra, hogy gyerekeket vezessen Jézushoz. Az Úr erőt adott neki ahhoz, hogy képezze magát, fiatalokkal munkálkodjon együtt az évente megrendezett gyerektáborokban, szolgatársakat állítson szolgálatba, valamint évek hosszú során Gyereknaptárt adjon ki. Fülöp Éva elmondta azt is, hogy jelenlegi világi munkahelyén, a Kassai Ipari Szakközépiskola könyvtárában minden alkalmat kihasznál arra, hogy bizonyságot tegyen Krisztusba vetett hitéről.

Horváth Pál, aki szintén a kassai gyülekezet tagja, bizonyságtételében az emberhalászat gyakorlati következményeit tárta a hallgatóság elé. „Kit kell ma kihalászni, ha egy ún. keresztyén Európában élünk, ahol a hitnek több ezer éves hagyománya van?” – tette fel a jogos kérdést előadásában. Horvát Pál válaszában arra mutatott rá, hogy ha kritikusan nézzük egyházunk mai lelki életét, akkor van mit tenni, van kiért beállni ebbe a tanítványi szolgálatba. „Ehhez elsősorban az életünket kell annak kezébe letenni, aki vezet a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig. Mert a gyakorlatot, a gondnoki-presbiteri szolgálatot az kell, hogy irányítsa, aki értünk adta önmagát” – hangzott az előadótól. Horvát Pál olyan kritikus, kényes témákban is hallatta a véleményét, mint a lelkész- és a parókia-fenntartás kérdése, melyről egy fiktív példázatot is elmondott.

A néhány órás templomi együttlétet változatosabba tette a kistárkányi gyülekezet Calix kórusának szolgálata az előadások közötti szünetekben. Segítségükkel egy új éneket is megtanulhattak a résztvevők, sőt gitáros kísérettel egy ifjúsági ének eléneklésére is sor került. A Küldetés-nap úrvacsorás közösséggel zárult, melyen az egyházmegye fiatalabb lelkészei szolgáltak közösen.

Tarr Ferdinánd lelkipásztor beszámolója végén reménységét fejezte ki arra vonatkozólag, hogy a „Küldetés-napon” kapott áldások kellő impulzusokkal szolgálnak minden jelenlévő testvér gyülekezeti szolgálatára nézve: hogy nagyobb kedvvel és több erővel szolgálhatnak Annak, aki bennünket elhívott".

reformata.sk