Új kenyér ünnepére készülve átvillant előttem néhány kép, ami az Újszövetségben a kenyérrel kapcsolatos. E gondolatokat szeretném most megosztani az olvasóval.

Amikor Jézus nyilvános működése kezdetén negyven napig böjtölve kint van a pusztában, akkor a Sátán megkísérti, mondván, hogy a körülötte lévő köveket változtassa kenyerekké. Jézus visszautasítja, mert ő nem kér, és másoknak sem akar adni abból a kenyérből.

Az ötezer ember megvendégelésekor viszont más történik. Nagy a tömeg. A tanítványok nem tudják a két halból és az öt kenyérből megvendégelni őket. A Krisztus beszédébe szinte belefeledkező tömegről viszont gondoskodni kell. Persze igaz, hogy nem csak kenyérrel él az ember, de azzal is. A tanítványoknak el kell jutni annak felismerésére, hogy Krisztus ezt a feladatot nekik adta, de ők erre képtelenek. Szükségük van arra, hogy Jézus azt a kevés falatot a kezébe vegye, megáldja és minden ott lévő igehallgató gyermekét ellássa vele. A tanítványok – ahogy mondani szokták – ingajáratban jártak Krisztus és a letelepített nép között. Vitték üres kosaraikat Jézushoz, és mentek a tele kosarakkal a néphez.

Milyen csodálatos ingajárat lehetett az! Jézus ma is tanítja az övéit templomaink és belső szobáink csendjében ugyanúgy, mint a természet millió helyszínén. Életté is válnak szavai bennünk. Ugyanolyan önfeledten el is hallgatnánk őt egész nap, mert az olyan napok minden percéért érdemes élni. Amikor csendesen és váratlanul átölel a szava. Amikor minden szava gyógyító ír sebhelyes életünkön. Amikor tudom, hogy minden szava élet és békesség. Amikor szavaival feltölt és a megfelelő irányba fordítja életünket. Amikor azért figyelhetünk őreá, mert akkor az az egy és szükséges dolog. Hát nem csodálatos dolog, hogy ő a léleknek is és a testnek is tud eleget adni?

Az is megrendítő élménye minden igehirdetőnek, hogy egyszerű, gyarló emberi szavaink által Isten beszél az övéihez. Lelke által ő tudja megtenni, hogy a mai hallgatók is önfeledt befogadással tudjanak szavaira figyelni. Ugyanakkor áldásának ajándékait, a kenyerekkel tele kosarait ugyancsak a mi emberi kezeinkbe teszi, hogy vigyük és adjuk át úgy, ahogy tőle kaptuk. Közben nem tudjuk elfelejteni, hogy ez nem a mi tudásunk, ügyességünk, tehetségünk, tapasztalatunk, munkánk eredménye, hanem meg nem érdemelt ajándék.

Mostanság azt mondják a mezőgazdasági szakemberek, hogy az idén jó termés várható búzából. Akármennyi, abból mégis csak öt kenyér lesz a mi családi tarisznyánkban. Azzal még menni kell Jézushoz és elmondani, hogy olyan sok éhes szájat mi nem tudunk jóllakatni ennyiből. Majd ő a kezébe veszi, megáldja, és már indít is bennünket a kiosztásra. A maradék pedig az ő ajándékának bőségéről beszél.

A nagy vacsora példázata is arról beszél, hogy Isten téged is meghívott asztalának bősége mellé. Nem tudja elfogadni visszautasításunkat, a kifogásokat, ami miatt mégis távol maradunk az ő asztalától. Ez a hívás is az ő szava. Ugye tudjuk: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! (Zsid 4,7b) „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 3,20) Nagy vacsorát készít most is minden szűkölködőnek. Akik elmennek, akik látják, hogy minden készen volt, azoknak már közösségük van Istennel. Isten mindig, mindenkit még időben hív asztalához. Ha elmész, boldognak fogod magadat is mondani, ha hívását visszautasítod, kizárod magad a vele való közösségből. Neki mondhatod, hogy jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogódzva, meztelen, hogy felruházz, árván bízva, hogy megszánsz...

Magától érthető, hogy még gondoljunk arra a kenyérre is, amit ő – az övéi közösségében, készülve a kereszthalál váltságára – megtörve adott a kezeikbe. A Sátán kezéből, vagy a gonosz biztatására mi is visszautasítjuk a kenyeret, de Krisztus kezéből elfogadni nagy áldás azt. Megtörte és tanítványainak adta... Az ő kezéből kapott kenyér valóban új kenyér, megáldott kenyér: ő maga.

Bartha Gyula

A szerző szatmári esperes, csengeri lelkipásztor. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja ünnepi számában