"Az 1670-es évek a protestáns egyházak életében a próbatétel évei voltak. A magyarországi ellenreformáció idején 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, amely során mintegy háromszáz pap, tanító jelent meg a tárgyaláson – mondta a megemlékezésen Millisits Máté művelődéstörténész. – A beidézett prédikátorok közül a  legállhatatosabbakat, akik semmi fajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vitettek, majd több mint negyven papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak harminckettő maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült 1676. február 11-én."

"Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam."– ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a 26 megmentett prédikátort.

"A Gályarabok Oszlopának nevelő ereje Debrecen első ajándéka... Az ember nem azért tart ki, hogy valaha emlékműre kerüljön a neve, minden értelmes lény ismeretlenül szeret élni, elbabrálni a kertjében munka után, s elvégezni azt, amit hajlama, érdeklődése kijelölt a számára munkakörnek. De előfordul, hogy nem lehet, olyankor az ember kénytelen elvállalni, hogy hős legyen... Ha jó viszonyban akarsz maradni önmagaddal, tanuld meg jókor, csak a hited és meggyőződésed szerint élhetsz, és aszerint kell válaszolnod, ha kérdeznek" (Szabó Magda)

Kép: Millisits Máté