A Magyar Kultúra Napjának alkalmából hagyományosan ünnepi istentiszteletet tartanak a szatmárcsekei református templomban. Az idei ökumenikus alkalmon Fekete Károly tiszántúli református püspök mellett Fabiny Tamás evangélikus püspök hirdetett igét. A templomi szertartás után a résztvevők a református temetőbe vonultak át, ahol megkoszorúzták Kölcsey Ferenc síremlékét. Az ünnepségen ezúttal is átadták a Kölcsey Társaság kitüntetését. A Melocco Miklós szobrászművész által készített elismerést ezúttal Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező kapta.

A Himnusz alkotójának élete, munkássága és hitvallása sok száz, szatmári földről származó embernek adott példázatot és erőt az alkotó hazaszeretetről, ezek közé az emberek közé tartozik Kósa Ferenc is – méltatta a filmrendezőt Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke, megemlítve, hogy a díjazott Tízezer nap című filmje az 1967-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját. A cannes-i siker után az 1956 után megtorlásokat a kultúrában tovább folytató politika nem akarta megérteni a rendező filmjének 1956-ról szóló üzeneteit, ezért „sorozatosan záratta bádogdobozba" filmjeit – tette hozzá. A rendező alkotásait „a berlini falat lebontó vésőkhöz" hasonlító Jánosi Zoltán emlékeztetett, hogy Kósa Ferenc életműve szerkezetében és világlátásában ezer szállal Szabolcs-Szatmár-Bereghez kötődik, hiszen a Tízezer nap alapgondolata is hiteles szabolcsi történetekből állt össze, filmhősei közül többen, például Balczó András és Béres József is szabolcsi gyökerűek.

Kósa Ferenc 1937. november 21-én született Nyíregyházán. A Széchenyi István Közgazdasági Technikumban 1956-ban érettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. A Cannes-ban nyertes Tízezer nap című diplomafilmjét beválasztották a Budapesti Tizenkettő, az 1948-1968 közötti évek tizenkét legjobbnak tartott magyar filmje közé is, melyeket a magyar filmszakma 1968-ban titkos szavazással jelölt ki. Filmjei számos hazai és nemzetközi elismerésben részesültek, alkotásait több mint ötven országban vetítették, Magyarországon filmjei többségét hosszabb-rövidebb időre betiltották. Az 1970-es évektől jelentek meg írásai az Alföld, az Új Forrás, a Tiszatáj, a Valóság és a Tekintet című folyóiratokban, 1972-ben látott napvilágot Csoóri Sándorral közösen írt novelláskötete, a Forradás. A Magyar Szocialista Párt megalakulásától 2000-ig a kultúra, a művészetek és a médiaügyek szakértőjeként az országos elnökség tagja, 1990 és 2006 között a párt főállású országgyűlési képviselője volt.

A díjazott a templomban tartott beszédében elmondta, Kölcsey a „tisztánlátás" embere volt, előre látta a magyar nemzet jövőjét, sorsáért érzett aggodalma, fájdalma pedig költeményeiből is kiérezhető volt. A mostani tisztánlátásunk hiányának történelmi távlatokban beláthatatlan és akár jóvátehetetlen következményei is lehetnek. (...) Országunk és nemzetünk vonata már megint vakvágányon vesztegel és eme jelképes vonat jelképes mozdonyvezetői jószerivel azt sem tudják eldönteni, hogy előre indítsák-e el a vonatot, vagy hátrafelé" – fogalmazott Kósa Ferenc. A filmrendező szavai szerint tisztánlátásra van szükség, „ez emberi jogunk, nemzeti kötelességünk, egyszersmind személyes érdekünk is". Másként alakult volna az ország sorsa, ha Kölcsey szelíd és bölcs intelmeihez igazodva próbálták volna meg a magyarok megteremteni a demokráciájukat – tette hozzá.

Kölcsey Ferenc (1790-1838), a reformkor költője, politikusa és szónoka volt. Kölcsey 1815-ben került testvéreivel megörökölt szatmárcsekei birtokára és rövid megszakí-tásokkal haláláig élt ott. Műveinek nagy részét, közte a Himnuszt is, a hajdani Csekén alkotta. A Hymnus, a' magyar nép zivataros századaiból című művének kéziratát 1823. január 22-én tisztázta le, ezt a napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. Az 1995-ben alapított Kölcsey-emlékplakettet a magyar művésztársadalom azon képviselői kaphatják meg, akik életművükkel és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. A díjazottak között volt Törőcsik Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Vári-Fábián László József Attila-díjas költő, műfordító, Sebestyén Márta népdalénekes, Görömbei András irodalomtörténész-esszéíró, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő is.

MTI, fotó: Barcza János