Testvéregyházunk a gyülekezeteknek kiküldött vezérfonal formájában összegezte a keresztyének és muszlimok párbeszédében és együttélésében szerzett sokéves tapasztalatát. A „Közös út és tanúság a muszlimokkal való párbeszédben” című kiadvány abból a meggyőződésből indul ki, hogy keresztyének és muszlimok közös, hitüktől elválaszthatatlan felelőssége, hogy hozzájáruljanak a békés együttéléshez. Ez egyben a keresztyén hit értelmezésére és a keresztyén tanúságtételére is hatással van. A kiadvány annak a széleskörű párbeszédnek az első lépése, amelynek záró mozzanata a Rajnai Egyház 2018. évi zsinati ülésére tervezett vitanap.

A segédlet eredetileg a 2001-ben „Misszió és párbeszéd a muszlimokkal való találkozásban” című brosúra átdolgozott kiadása lett volna, kiegészítve a szeptember 11-i terrortámadás hatásainak kiértékelésével. Az új kiadvány megjelentetését az időközben megváltozott társadalmi közeg tette szükségessé, ahogy arra Manfred Rekowski, az egyház lelkészi elnöke előszavában rámutat.

Isten üdvakarata minden népnek

A segédlet alapjául az Isten missziójának („missio Dei”) koncepciója szolgál, amelyet a 20. század második felében fogalmaztak meg az egyházak és az 1952-es Világmissziós Konferencia óta világszerte meghatározza a misszió értelmezését. Isten missziója nem más, mint „Isten útja az emberekhez és a világhoz”, fogalmaz a kiadvány. Isten üdvakaratáról szól, amit valamennyi népre nézve kijelentett. A misszió alanya Isten maga, és nem más, például az egyház. Isten missziója messze túlmutat azon, amire az egyház képes. Ebből következik, hogy keresztyének és muszlimok kapcsolatában is a közös megbizatást, küldetést kell felismerni első lépésként.

Ezzel a misszió minden manipulatív formáját elutasítja a szöveg és sokkal inkább a keresztyének és muszlimok kölcsönös, oda-vissza ható tanúságtételéről szól. Nem csak arról van szó, hogy „miként tanúskodnak a keresztyének a muszlimoknak, hanem arról, is, hogy mit tanulhatnak a keresztyének a »missio Dei« keretében a muszlimoktól, mi az ő »missziójuk« a mi irányunkba.”

Tanúságtétel a Szentháromság Istenről

A közösség, még pontosabban a közös úton lét csak akkor valósulhat meg, ha keresztyének és muszlimok egyaránt tanúságot tehetnek hitükről. Ez szükségessé teszi, hogy megtaláljuk „a hit szókincsét és nyelvét”, azt, hogy képesek legyünk szavakban kifejteni hitünk tartalmát, hangsúlyozta Barbara Rudolph, a rajnai egyházvezetés ökumenikus kapcsolatokért felelős tagja, aki egyben az ebben mutatkozó hiányosságokra is utalt: a keresztyéneknek nehézséget okoz tanúságot tenni érthető nyelven a Szentháromság Istenbe vetett hitükről.

A gyülekezeti vezérfonal Krisztus missziói parancsának mélyebb megértésére is kísérletet tesz. Máté evangéliumának sorait felhívásként értelmezni minden ember megtérítésére a kiadvány szerint olyan olvasat, amely először csak a 19. században fogalmazódott meg. A megtérés helyett arról a keresztyén hit bizonyságtételéről van szó a szövegben, amelyet Fülöp és az etióp kincstárnok története példáz az Apostolok Cselekedeteinek 8. fejezetében. Fülöp bizonyságtételét követően nem kényszeríti ki, hogy a kincstárnok megkeresztelkedjen, arra sokkal inkább az ő kifejezett kérésére kerül sor. „Jézus tanítását meg kell ismertetni a világban, minden néppel. Aki hitre jut, annak részesednie kell a keresztségben. Az nem jelenthet kényszerű következményt” – olvasható sok egyéb mellett a napokban megjelent kiadványban.

A Rajnai Egyház nemrég hazánkba látogató elnöke, Manfred Rekowski az egyházvezetői egyeztetésen túl egy tanulmányutat is felajánlott, amelynek keretében magyar lelkészek egy csoportja betekintést nyerhetne a rajnai gyülekezetek és a helyi muszlim közösségek közötti mindennapos kapcsolatokba.

A segédanyag németül elérhető az egyház honlapján.

Külügyi Iroda

Forrás: www.ekir.de