A délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten Jézus boldogmondásai alapján Kiss Jenő hirdette az Igét a nagyszalontai református templomban. „A mai világban az embereket arra nevelik, hogy önállóak és autonómak legyenek, ezzel pedig megfosztják a kapcsolataitól, amely az emberi lét alapvető alkotóeleme” – hangsúlyozta az igehirdető prédikációjában. Önmagában senki nem elég – tette hozzá –, ezért a boldogsághoz hozzátartozik a kapcsolati ember rászorultság-tudata is. „A szelídség, amiről Jézus a boldogmondásokban beszél, lemondást jelent mindenféle erőszakról” – folytatta a teológiai tanár. Az első négy boldogmondás arról szól, hogy Isten kielégíti a mi szükségleteinket, a következő négy vers pedig már a mellettem lévő emberről beszél. Isten felvállalta az én bajom, így nekem a mellettem lévőkre kell figyelnem. „Legyetek irgalmasok, teremtsetek békét” – hangzott a figyelmeztetés.

Visky István szerint ünnep volt az istentisztelet után kezdődő könyvbemutató, hiszen egy 120 éves, mára a nagyközönség számára ismeretlen áhítatos könyvet adott újra ki a Bihari Egyházmegye. Szabó Aladár, a könyv szerzője a 19. század jeles teológusa és tudósa volt, a modernkori református lelkiség elindítója. Áhítatos könyvében Isten megismerésére tanít. Kiss Jenő az igehirdetés gondolatait folytatva elmondta: az ember rá van szorulva Istenre, arra az Istenre, akinek a gazdagságával ebben a könyvben találkozunk. A rászorultság-tudatból folyamodik az ember az olvasáshoz is, hiszen szükségét érzi, hogy Isten jelenlétét megtapasztalja, ebben segít Szabó Aladár áhítatos könyve is.

Visky István az Agnus Rádiónak nyilatkozva a kiadás előzményeként elmesélte, hogy két évvel ezelőtt egy haldokló nőnél volt látogatóban, aki elmondta, hogy minden nap a „harmatból” merít erőt. Ő kezdetben nem értette, hogy mire gondolhat, de az asszony megmutatta a könyvét, egy nagyon régi szakadozott könyvet, amelynek valóban „Lelki harmat” volt a címe. Ez a könyv Szabó Aladár eredetileg 1894-ben kiadott áhítatos könyve volt.

Visky szerint nagyon keveset tudunk Szabó Aladárról. Úgy gondolja azonban, hogy a lelkipásztoroknak is jóval többet kellene tudniuk róla, hiszen a református egyház egyik meghatározó alakja volt, az ébredés és a református belmissziós munka elindítója egyházunkban. Nagyon jó lenne többet tudni arról a lelkületről is, ami Szabó Aladárt hajtotta. „Én hiszem, hogy ez a könyv, csak az első lépés volt azon az úton, amelyik majd elvezet oda, hogy jobban megismerjük Szabó Aladárt, mint személyt, mint teológust, és azt a világot is, amit ő képvisel, és amit ő ránk hagyott” – mondta a kötet szerkesztője.

„Amikor egy több mint száz éves szöveget olvasunk, először mindig fenntartással kezeljük. Amint elkezdtem olvasni Szabó Aladár könyvének a napi áhítatait, azonnal rájöttem, hogy ez nagyon fontos szöveg, ugyanis nem csak egyszerűségében, hanem mélységében is kiváló írás” – nyilatkozta a pelbárthidai lelkipásztor. A szöveg végül annyira frissnek és élvezhetőnek bizonyult, hogy szinte változtatás nélkül adták ki a "magyar Spurgeon" írását.