Szombat reggel hét előtt az Örs Vezér terén felszállok a csömöri HÉV-re és egész a város határáig utazom. Kertvárosi övezetben szállok le, Budapest itt csöndes és nyugodt arcát mutatja. Az egyik kereszteződésben kis épület, mellette harangláb – megérkeztem az árpádföldi református templomhoz. A gyülekezet tagjai már asztalokat pakolnak, padokat szerelnek össze a templomkertben, az első árusok is megérkeztek.

Az első ember, akivel találkozom, Kocsis Attila, a Magyar Református Szeretetszolgálat Egyháztáji programjának vezetője. Munkatársaival azon fáradozik, hogy az egyházhoz kötődő kis- és őstermelők áruinak országszerte piacot, a vásárlóknak pedig megfizethető, jó minőségű árut biztosítsanak. A református lelkész a bizalmat, a sáfárságot és a méltányosságot emeli ki a program előnyei közül. „Fontos, hogy jól gazdálkodjunk értékeinkkel, hogy anyagilag is megbecsüljük a szorgalmas munkát és az is, hogy tudjuk, kitől és milyen árut vásárolunk meg."

Az árpádföldi templom udvarán június 21-én délelőtt mézet, sajtot, lekvárt és szörpöt lehetett kapni. „Több lábon kell élni" – mondja Gábor, miközben saját készítésű mézét kínálja a kíváncsi vásárlóknak. A fiatalember egy mezőgazdasági cégnél dolgozik, szabadidejében szőlőtermesztéssel s méhészkedéssel foglalkozik, húsz méhcsaládot és több rajt tart, virágzási időszaktól függően akác-, selyemfű és vegyes mézet készít. „Rendszerint a helyi piacon árulok, ide úgy kerültem, hogy a gyülekezetből valaki megadta az elérhetőségemet a szervezőknek. Ők felhívtak, s úgy alakult, hogy el tudtam jönni."

Kocsis Attila és Sztanev Bertalan, a XVI. kerületi vásár megálmodói

A Szeretetszolgálat Debrecen, Mátészalka, Mezőcsát, Miskolc és Naszály után most a fővárosban próbál Egyháztáji vásárt meghonosítani. „Örülök, hogy ezen a helyen is elkezdhetünk valamit" – mondja a programvezető. A Pest-környéki gyülekezeteken keresztül szólították meg a termelőket, s bár a legtöbben ezúttal még a „bejáratott" piacokat részesítették előnyben, a vásárlók élénk érdeklődését látva Kocsis Attila bízik a folytatásban. „Olyan ez a mai alkalom, mint a mustármag: hiszem, hogy a kis kezdetből lesznek a nagy dolgok."

Az Egyháztáji híre sokakat vonzott a környékről, nem csak a gyülekezet tagjait. A vásárt meghirdették a kerületi lapban, de még a katolikus plébános is ajánlotta híveinek. A reformátusok süteménnyel, könyvasztallal és egy-egy jó szóval vártak mindenkit. A gyülekezeti teremmel kiegészített kis templomot Nyikos András lelkész mutatta meg az érdeklődőknek, minket is ő vezetett körbe.

Nyikos András öt éve szolgál a gyülekezetben

„Az árpádföldi református templomot adakozásból építették az 1930-as években, ahogy a belső berendezés is a hívek adománya. Akkor még a rákosszentmihályi egyházközséghez, később az önállósult mátyásföldi gyülekezethez tartozott, idén január elsejétől lett önálló missziói egyházközség" – meséli a lelkész. Fatornya helyett az ötvenes években vasból készült haranglábat állítottak az udvarra, ma is kézzel harangoznak, így hívják istentiszteletre az árpádföldieket.

Ötven-hatvan ember jön el vasárnapról vasárnapra: vannak köztük, akik ebben a közösségben élték le az életüket, fiatal családosok is járnak, a nyári hittantáborba negyven gyerek jelentkezett. „Sok a lelkes ember, aki szívügyének tekinti Isten országának építését és ezt a gyülekezetet" – osztja meg örömét Nyikos András, aki 2010 óta szolgál a közösségben. A tavaly szilvesztert is együtt töltötte a gyülekezet, úrvacsorával készültek az idei évre és az önállóságra. A termelői piacot sem egyszerű vásárként fogják fel, sokkal inkább egy lehetőségként, hogy találkozzanak és kapcsolatot teremtsenek a helyiekkel.

Árpádföld a XIX. század végén létrejött főváros-környéki nyaralótelepek egyike. 1950-ben – Cinkota részeként – Budapesthez csatolták, azóta a XVI. kerület része. A kertvárosi övezet népszerű a családok körében, mert sok az új lakópark, jó a közlekedés a belvárosba és közel az autópálya is. Egy évtized alatt tízezerrel nőtt a lakosok száma. „Jó környék, akik itt nőttek fel, általában itt is maradnak. Inkább a betelepülés a jellemző. Én is Budáról, a pasaréti gyülekezetből jöttem át" – mondja a Sztanev Bertalan, a fiatal gondnok, aki kiemeli a mátyásföldi lelkészek segítségét a gyülekezet önállósulásában.

A mezőgazdasági szakreferensként dolgozó férfit tavasszal meghívták előadni a Szeretetszolgálat egyik programjára, ott találkozott az Egyháztáji vásárral, innen jött az ötlet. „Az a célunk, hogy a környékbeliek halljanak rólunk, ismerjenek meg minket, hogy ha nem is kezdenek el gyülekezetbe járni, jussunk eszükbe, ha segítségre lesz szükségük." Ahogy a lelkész a vásár megnyitóján fogalmazott: a templomkertben gazdát cserélő jó minőségű áruk kézzelfogható jelei annak, hogy Isten megáldja az embereket, s az árpádföldi reformátusok azt szeretnék, hogy környezetük is felismerje Isten jelenlétét és munkáját a saját életében

Feke György, képek: Vargosz