A szülinapi gyertya elfújásakor telt ház volt a PROMISSZ jelenlegi otthonában Budapesten, a Gyulai Pál utcai gyülekezetben. Az ünnepi alkalom után Győrffy Eszter egyetemi lelkészt kérdeztük a közösség életéről.

„Bár csak kétévesek vagyunk, sokan még nem voltak velünk a kezdetekkor, később csatlakoztak hozzánk" – kezdte a beszélgetést a református lelkipásztor. „Bogárdi Szabó István püspök úr bízott meg azzal, hogy teremtsünk még több lehetőséget az egyetemistáknak arra, hogy keresztyén közösségbe járhassanak Pesten, így az ő kezdeményezésére jött létre ez a pesti székhelyű egyetemi közösség. Két évvel ezelőtt még nem igazán volt képem arról, hogy hová fejlődhetünk, de napjainkra eljutottunk oda, hogy nyitott, motivált, elkötelezett keresztyén fiatalokból áll a gyülekezetünk, akik szívesen hívnak közösségünkbe nem keresztyén vagy éppen kereső fiatalokat is. Szerető közösséggé lettünk, ezt jelzi az is, hogy a diákok nem csak itt keresik egymás társaságát, spontán programokat szerveznek, barátságok szövődnek. Istentiszteleti alkalmainkra nagyjából negyvenen járnak rendszeresen, és folyamatosan jönnek a bibliaköreinkbe, és az imaközösségbe is."

Győrffy Eszter szerint a fiatalok sokkal hatékonyabbak a világiak megszólításában, mintha egy lelkipásztor hívogatna, akiről azt gondolják, hogy csak hivatalból teszi mindezt, hiszen ez a dolga. „Hitelesebb, hatékonyabb, ha a gyülekezetünk tagjai hívják meg a többieket. Azt tapasztalom, hogy egy-egy jól sikerült közösségi program, kirándulás után még többen érkeznek közénk. Meglepő módon nemcsak a személyes megszólítás, hanem a Facebook is segítségünkre van. A közösségi oldalon meghirdetett programjainkra gyakran olyanok is eljönnek, akik látják a neten, hogy ismerőseik, barátaik is csatlakoznak a programhoz, így hát eljönnek ők is. A fiatalok keresik a valódi közösségeket."

Az egyetemi gyülekezet igyekszik kilépni megszokott közegéből, és egyre többet menni a világi fiatalok közé. Ilyen alkalom volt például a Márk-dráma előadás, amelyet két egyetemi helyszínen is megtartottak. „Nagyon sokan eljöttek az előadásainkra, de mi abban gyengék voltunk, hogy nem készültünk fel, hogyan tarthatnánk a kapcsolatot az ott megszólított fiatalokkal" – vonja le a tanulságokat a lelkész.

A PROMISSZ-ba főként Budapesten tanuló vidéki fiatalok járnak, és valamivel több lány látogatja az alkalmakat, mint fiú. Győrffy Eszter azonban érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet. „Nagyjából negyven-hatvan százalék az arány a lányok javára. Érdekes, hogy a tanulmányozós, gondolkodós bibliakörünkbe sokkal több fiú jár, akár 80-90 százalék az arányuk. Nem tudom, hogy mi lehet a magyarázata. A fiúk egyébként nagyon könnyen aktivizálhatók, ha fizikai munkáról van szó, ha cselekedni vagy mélyen gondolkodni kell. A lányok pedig szívesebben látogatják a tematikus bibliaköröket, előadásokat."

Az egyetemi lelkész reméli, hogy rövidesen állandó otthonra lelhetnek, mert ezzel folyamatos jelenlétet biztosíthatnának a fiataloknak. Ha saját „otthonban" fogadhatnák a diákokat, akkor több lehetőségük lenne a kiscsoportok szervezésére, imakörökre és a személyes kapcsolattartásra.

„Ha madártávlatból nézek az egyetemi misszióra, akkor az lenne az álmunk, ha a missziónk hálózattá válhatna Budapesten. A budai oldalon a MEÖT-székházban már jó helye van a fiataloknak, a pesti missziónak optimális helyszínt adhatna a Kálvin tér környéke, és Óbudán is jó lenne egy hely, mert az ottaniak nagyon kiesnek a város vérkeringéséből a távolságok miatt. Az egyetemi missziókban a fiatalok megtanulhatják, hogy mit jelent felnőtt hívőnek lenni, és mit jelent felelősséget vállalni egyházukért. Az egyház mi vagyunk, és abból épül fel, amit mi adunk bele: lelkit és anyagit egyaránt. Az egyetemi gyülekezetben a fiataloknak módjuk van kipróbálni, és megkeresni, hogy mi a feladatuk az egyházban: hogyan lehetnek tevékenyek és megtanulhatják az adakozási kultúrát is."

Győrffy Eszter szólt arról is, hogy szeretnék segíteni a fiatalokat abban is, hogy beilleszkedjenek majd új gyülekezetükbe tanulmányaik befejezésével, miután kirepültek a PROMISSZ-ból, hiszen az idejárók többsége Budapesten telepszik le az iskola befejezése után.

Fekete Zsuzsa, Parókia Sajtószolgálat

Forrás: parokia.hu