„A munka elkészült, és csak sajnálni tudom, hogy most nem a szépségeit ízlelgetjük, hanem egy polemizáló kitételt magyarázgatunk" – válaszolta Szőnyi Szilárdnak Bogárdi Szabó István a Heidelbergi Káté új kiadása körül kialakult vitáról. A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2012 tavaszán döntött úgy, hogy benne hagyja a hitvallás új fordítású szövegében a misét „katolikus bálványimádásnak" minősítő mondatot. A nyolcvanadik kérdésről májusban hosszas vita foly, mely a zsinati ülés után is folytatódott.

A dunamelléki püspök a nemrégiben vele készült interjúban reményét fejezte ki, hogy a különböző egyházak fölülemelkedhetnek a XVI. századnak ezen az ítélkező jellegzetességén. Hozzátette, hogy a Heidelbergi Káté esetében „az volt a kérdés, hogy eltöröljük-e vagy meghaladjuk-e a múltat". Véleménye szerint utóbbira lenne szükség, s ezért a kényes mondat letagadása nem megoldás. Másrészt felvetette annak lehetőségét, hogy a szöveg megváltoztatása megoszthatta volna a református egyházat. Így szerinte „most a 'nem' volt a kompromisszum".

Szabó István úgy véli, kezdő lelkipásztor korában erős volt az ökumenikus párbeszéd, ma azonban ökumenikus tél van, megvékonyodott a teológiai párbeszéd az egyházak között. Szükségesnek tartja ennek felújítását, s nem tartja kizártnak, hogy a református egyházban lezajlott alapos tisztázás „nyomán újra megkérdezzük, nem okafogyott-e a kemény minősítés". Fájlalja, ha megbántotta a zsinati döntés a katolikusokat, de mint mondta, gesztus értéke van a káté előszavában olvasható történelmi magyarázatnak.

Az interjú végén a püspök a néhai Török István dogmatikaprofesszort hozta példának, aki „úgy harcol a református identitásért, hogy közben nem csapja arcon a katolikusokat". Szerinte, amíg kusza az önazonosságunk, abból érdemi párbeszéd és megbékélés helyett csak üres gesztusokra futja.

>> A teljes beszélgetést elolvashatja a Parókia portálon

reformatus.hu