A konténer a mobilitás szimbóluma – vélik a darab rendezői, ezért is építették fel már az első JeruVille-t konténerekből. A kezdeményezés két éve, a németországi Düsseldorfból indult Petra Lammers vezetésével, ahol német és migráns fiatalok származásra és vallásra való tekintet nélkül játszottak és meséltek egy boldog és szabad világról – és mindarról, ami ezt veszélyezteti. Ezt az előadást látva hívta meg a projektet Magyar­országra a Református Missziói Központ Menekültmissziójának vezetője, Kanizsai-Nagy Dóra, hogy magyar és Budapesten élő migráns fiatalokkal építhessék fel a várost. Persze a düsseldorfi jeruville-iek sem maradtak ki a játékból: az internet segítségével ők maguk is online részesei, sőt, alakítói a történetnek az előadás közben.

Ne csak nézz

Félénken ácsorgó nézők előtt nyílnak a konténerek ajtajai szeptember 2-án, pénteken fél hétkor, és ezzel egy teljesen új, ismeretlen világ kapui is kitárulnak előttük. Első látásra kifejezetten zavaró lehet az élmény: egy olyan világba csöppenünk, ahol nem értjük, mi miért történik. A jól ismert belvárosi park helyett egy olyan nagyvárosban találjuk magunkat, ahol a konténerek és a szereplők ruházata mellett a fű is kék. Kék, a boldogság színe – és egyben a virtuális világot is jelzi. A konténerek között tanácstalanul bolyongó nézőnek csak egyetlen esélye van: ha a nyitottság és elfogadás által maga is jeruville-ivé válik, és elkezd őszintén szembesülni magával, a gondolataival. Ehhez nyújtanak a szereplők segítséget, hovatovább tükröt. JeruVille a találkozás pontja, önmagunkkal, saját őszinteségünkkel is.

Elsőre kiismerhetetlen

Számos világ ötvöződik az előadásban: minden szereplő a saját kérdéseire, személyes harcaira vagy tehetségére is reflektál az előadás alatt. Egy hallássérült grúz lány azt mutatja meg, hogyan fogja meg színekkel és formákkal a világot, társa pedig a boldogságról faggatja a nézőket, és beszámolnak tapasztalataikról a düsseldorfi bázisnak. Van, aki hiphop-szöveggel mondja el, ami a baj a felnőtt világgal, de olyan szereplő is akad, aki JeruVille szeméttelepére gyűjti az olyan felesleges dolgokat, mint a gyűlölet, az alkoholizmus és a háború. Az is kiderül, melyek azok az erők és gondolatok, amelyek láthatatlanul veszélyeztetik szabadságunkat és boldogságunkat. Például a robotszerű munka, a háborúk, önmagunk erőszakos, minden áron nagyobb teljesítményre hajszolása óriási veszély ránk és a világra nézve. A városlakók többször kényszerülnek megnyomni a hatalmas rózsaszín gombot, hogy újraindítsák ezzel a végveszélybe sodródott univerzumot. A nyüzsgő csodaváros megértésének két kulcsa van: a nyitottság és a kíváncsiság. A harc nehéz, de JeruVille nyomot hagy: a darab végén a fiatalok felolvassák kiáltványukat egy ezüstbe öltöztetett fa mellett, jelezve: a világ igenis megváltoztatható, megtölthető értékekkel. Miután a konténerek bezárulnak, már sötét este van, de JeruVille élete csak most kezdődik: a beszélgetésekben ember és ember, fiatal és idős, európai és afrikai fiatal között.

Bagdán Zsuzsanna, kép: Kalocsai Richárd

Az előadás ingyenesen megtekinthető szeptember 9-én és 10-én 18.30-tól, illetve 11-én 15.30-tól Budapesten, az Egyetemisták Parkjában.