Közel ötven, az ország teljes területéről összegyűlt munkatárs részvételével került megrendezésre az egész napos missziói konzultáció a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalában február 21-én. Dani Eszter Missziói Iroda-vezető rövid megnyitó szavait követően P. Tóthné Szakács Zita nagytiszteletű asszony tartott áhítatot, melynek alapvetése a Bibliaolvasó Kalauz által kijelölt aznapi ige, a Kolossébeliekhez írott levél egy részlete volt (4,2–6). A Magyar Református Énekeskönyv 480. és 477. énekeivel keretezett áhítat főbb gondolataiként a Zsinati Hivatal Missziói Irodájának korábbi osztályvezetője a „kívülállók" iránti nyitást, és az Isten előtti hálaadás folyamatos szükségességét hangsúlyozta a jelenlevő, főként reformátusokból, kisebb részt pedig baptista testvérekből álló munkatársi körnek.

A program fő előadója Attie Van Niekerk, a Dél-afrikai Holland Református Egyház (DRCSA) lelkipásztora, a Pretoriai Egyetem teológiai karának professzora volt, aki angol nyelvű, „Resources for Diaconal Mission" (A diakóniai misszió forrásai) című előadásával több évtizedes, főként mélyszegénységben élő, fekete közösségekben végzett szolgálatának elveibe és fontosabb tapasztalataiba nyújtott betekintést.

Van Niekerk professzor, egyetemi feladatai és lelkipásztori szolgálata mellett az 1994-es alapítású Nova Intézet ügyvezető igazgatójaként olyan, számos tudományterület szakembereiből álló kutatói közösséget koordinál, mely a dél-afrikai, a nyomor szintjén élő családok életminőségét növelő komplex rendszer kidolgozásán fáradozik. E rendszer, melyet a tradicionális protestáns értékek alapéletelvvé emelése mellett egy igen erős gazdaság- és környezettudatos szemlélet jellemez, a legmesszebbmenően számol mind az emberi egyén, mind pedig az emberi közösség spirituális és fizikai igényeivel, illetve emberi létünk minden aspektusának hosszú távú következményeivel, hatásaival.

Attie Van Niekerk meggyőződéssel vallja, hogy keresztyénként nem „csupán" emberekért és kisebb-nagyobb emberi közösségekért, de a teljes teremtett világért felelősek vagyunk. Mindez komoly teológiai kihívás lenne önmagában is, de ott különösen az, ahol – miként a Dél-Afrikai Köztársaságban – egy nyílt diktatúra után keletkezett űrt kell kitölteni, és hosszú-hosszú időkön át sérelmek tömegét elszenvedett és a végletekig hiszterizált közösségeket kell megbékéltetni.

A mai Dél-Afrika református gyülekezetei egy fekete és egy fehér táradalomban léteznek, melyeket olykor fizikai valóságukban is létező hatalmas falak választanak el. Nem elég az egyháznak e két, „elszeparált" társadalom szerves részévé válni, de aktív részesévé, sőt alakítójává kell lennie azoknak a kapcsolatoknak, amelyek által a teljes, minket körülvevő világra kiterjesztheti a megbékéltetés munkáját.

Jelen körülmények között a kapcsolatok gyógyulására van mindennél nagyobb szükség. S látnunk kell, hogy a szegénység és a nyomor is kapcsolatok eredménye, olyan kapcsolatoké, amelyek nem működtek. Alapvető kapcsolatainknak négy formája van: (a) az Istennel, (b) az egymással, (c) az önmagunkkal és (d) a teremtett világgal való kapcsolataink – mondta el Attie Van Niekerk. Ezeket mélyebben megvizsgálva rájöhetünk, hogy napi szinten használt dolgaink, készségeink olyan dolgokkal is kapcsolatba hoznak mindannyiunkat, amelyeknek nem is vagyunk tudatában. Ha közösségi szinten gondoljuk át a teljes teremtett világ gyógyításának lehetőségét, akkor a környezettudatosság, az energiatakarékosság, és az általunk termelt mindennapi hulladék kérdése – ennek lehetőség szerinti minimalizálása, feldolgozása, újrafelhasználása is alapvető jelentőségű területekké lesznek.

A misszióról és általa az emberi közösségek és a teremtett világ közös jövőjéről való látásunk gazdagítása, a teológiai eszköztár és szociális ismereteink fejlesztése mellett a gazdasági és természettudományos kihívások is állandó megfelelést jelentenek.

Az Attie Van Niekerk professzorral való kötetlenebb beszélgetés során kérdéseket lehetett feltenni az előadónak. Munkatársaink némelyike a hazai cigányság és Dél-Afrika fekete lakosságának helyzete között próbált párhuzamot vonni, az ebből kialakult beszélgetés elsősorban annak árnyalására adott lehetőséget, hogy miért és mennyire fontos a különböző, az egyházi segítség mellett gyakorta politikai beavatkozást is igénylő helyzeteket a maguk komplexitásában megérteni.

A Magyarországi Református Egyház Cigánymissziós munkatársai műhelymunka keretében folytattak egyeztetést egyházunk készülő missziói stratégiájáról, melynek szándékaink szerint az áprilisi zsinat elé kell majd kerülnie.

Attie Van Niekerk, a Pretoriai Egyetem teológiai karának professzora 1978 és 1984 között az egykori Afrikai Holland Református Egyház (DRCA) lelkipásztoraként fekete közösségekben szolgált, majd 1984-től 1993-ig egyháza teológiai képzésének professzora volt az azóta a Limpopo Egyetembe beolvasztott Északi Egyetemen. 1994-ben részt vett a Nova Intézet létrehozásában, amelynek ügyvezető igazgatója.

Szöveg és fotók: Landauer Attila/Missziói Iroda