Csillaghegyi banánkenyér

Banánkenyér, spenótos marhahús, kameruni palacsinta és banán minden mennyiségben – a csillaghegyi gyülekezet asszonyai nemcsak a Kamerunból érkező lelki, hanem a testi táplálékra is kíváncsiak voltak. Az ő gyülekezetükben 2007 óta évről évre így szervezik meg az imanapot – általában a lelkipásztor asszony, aki idén nem tudott ebben a feladatban részt venni. „Ez évben Ligeti Zsuzsanna, a gyülekezet egyik presbitere vállalta magára az imanapi előkészületek koordinálását” – tudtuk meg Battyányi Gézától, a gyülekezet lelkipásztorától. Az előkészítő szakaszban többen is a segítségére voltak a presbiter asszonynak, aki az imanapi bevezető beszédében így fogalmazta meg a nap célját: „Azzal ez erővel vagyunk felruházva, amit a mi Urunktól, Jézus Krisztustól kapunk, és ezt szeretnénk használni az ő dicsőségére.” Minden gyülekezeti tag tudása és szeretete legjavát adta az előkészületekbe – még színes kitűzők és nyakláncok is jutottak a résztvevőknek. „A sütőm rossz, viszont kreatív ember vagyok, miért ne szereznék hát ezzel örömet?” – válaszolt kérdésünkre kérdéssel a díszek készítője, Németh Katalin.

Tizenkét asszony

Óbudán a református gyülekezeti teremben tizenkét asszony olvasta fel az egybegyűlteknek az imanapi liturgia szövegét. Mint kiderült, a felolvasók között ugyanúgy voltak reformátusok, mint evangélikusok, metodisták és katolikusok is – Óbudán ugyanis példás az ökumené. „Minden évben más felekezet ad otthont az imanapnak” – mondta el Csaholcziné Kádár Marianna, a református gyülekezet lelkipásztora. Az egyik felolvasó, Bartha Sándorné presbiter asszony nőszövetségi tagként már negyedszer vesz részt az imanapi előkészületekben. „Én azért szeretem ezt az imanapot, mert összehozza a keresztyén közösségeket, és az nagyon jó” – mondta el a presbiter asszony. Kiss Istvánné ugyancsak felolvasott – ő maga is több éve szolgál a világimanap megszervezésében. „Nagy dolognak tartom azt, hogy szerte a világon együtt imádkozunk egy népért – és természetesen a saját népünkért is. Nagyszerű érzés arra gondolni, hogy a világ minden táján egyszerre imádkozunk, ugyanazért.”
Ez évben azért az országért imádkoztunk, amit úgy is hívnak: Afrika kicsiben. A sok érdekes hangszer és íz mellett eltakarhatatlanul ott vannak azok a súlyos nyomorúságok, ami az ottani emberek mindennapjait megkeseríti. Ahogy azt Bálintné Varsányi Vilma óbudai evangélikus lelkésznő az Ézs 42,10–17 alapján igehirdetésében elmondta: Isten sokszor kemény eszközökkel fordítja maga felé a tekintetünket, de odahajol a benne bízókhoz, kegyelmet ad az alázatosoknak, és új úton vezeti őket – a halál árnyékának völgyében is utat mutat Krisztus világossága.

Könnyezve énekeltek a kalocsai fegyházban

„Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj:/ha tiéd Isten, tiéd már minden./Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: elég Ő néked” – énekelte könnyezve Kalocsán a fegyház-, és börtön szép kápolnájában közel 100 fogvatartott, köztük nagy ítéletű, életfogytiglanos és kisebb ítéletű női elítélt a vigasztaló dalt az elmúlt vasárnapon a délelőtti liturgián, amit a Nők Ökumenikus Világimanapja alkalmából tartottak. Az intézet katolikus lelkésze, Szántó Ambrus atya vezette az ünnepi alkalmat, melyen vendégként igehirdetéssel, ismertetővel szolgált Dr. Békefy Lajos pálhalmai börtönlelkész és felesége, Dr. Békefy-Röhrig Klaudia református lelkész, pasztorálpszichológus. Megemlékeztek a 25 éves hazai múltra visszatekintő mozgalom évfordulójáról, ismertették a világimanapi mozgalom jelképének felépítését: a földet az éggel összekötő horizontális-vertikális vonallal, az imádkozó figurával, a körrel, mely az egész lakott földet körülölelő imamozgalomra utal és középen a fehér kereszttel, ami az újrakezdést, a bűnbocsánatot, a „tiszta lapot” jelképezi, amit Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata tett lehetővé azoknak, akik azt hittel és bűnbánattal elfogadják. Az alkalmon Dr. Békefy Lajos hirdette az Igét az Apostolok Cselekedetei 16,16 és következő versei alapján, s utalt az okkultizmustól és a rászedettségtől, a kihasználástól való szabadulás jézusi lehetőségére, valamint Pál és Szilász példája nyomán az éjféli éneklés és imádság személyiséggyógyító áldásaira. Az alkalmon jelen volt Agyagási Béla református ny. lelkész, aki már 20 éve hűségesen jár be a kalocsai fogvatartottakhoz igei és lelkigondozói szolgálatra.
Több éves szokás szerint a kápolnát ez alkalommal betöltötte a magyarul és cigányul énekelt evangéliumi ének, amit a jelenlévők zengő hangon, sodróan énekeltek: „Kámimó tável amende/Kámimó pábol pábol,/Kámimó szi ileszá. – Szeretet áradjon köztünk,/Szeretet gyúljon bennünk!/Szeretet töltsön el minket…”

Lelki imaláncolat Pálhalmán

Vasárnap délután a pálhalma-mélykúti női alegységben folytatódott a világimanapi vasárnap, hasonló műsorszerkezettel. Ennek érdekessége és sajátossága volt, hogy a 23 tagú Kodály-kórus adta elő a liturgiát, harmonikus és egyöntetű szövegolvasással, imádságmondással, megragadó énekléssel. Az egész liturgia alatt a kameruni, idei imanapi liturgiát kidolgozó afrikai nők hazájáról peregtek a képek, színesítve a hallottakat a látnivalókkal is. Mindkét helyen meghallgatták a női fogvatartottak az Ökumenikus Tanács által kiadott CD-ről azt a ritmusos, sodró éneket, amit a kameruni nők afro-pidzsi nyelven adtak elő Krisztus szeretetéről, ami ezen a napon is minden kontinens imádkozóinak a szívét egy hatalmas lelki imaláncolatba fogta össze. Mindkét helyen szívből zengett az ének az istentiszteleti alkalom végén: „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,/Néked énekelünk boldog éneket./Te vagy mindig velünk…”.

Bagdán Zsuzsanna - Dr. Békefy-Röhrig Klaudia