Az állam és az egyház, illetve az állam és a vallások jelenlegi együttműködésének történelmi gyökereit vizsgálta a bécsi egyháztörténész professzor, Rupert Klieber új tanulmányában. Szerinte a dunai monarchiában kifejezetten jóakaratú együttműködési modellt sikerült kialakítani a sokvallású és soknemzetiségű viszonyok között. A mai jó együttműködés gyökerei a 19. század második felére nyúlnak vissza. Az alapos tanulmány alcíme: „Zsidó, keresztyén, muszlim világok a Dunai Monarchiában 1848–1918 között”. Az 50 milliós monarchiában a vallások és a felekezetek produktívan működtek együtt az oktatásban és a szociális kérdésekben. A monarchiában 34 millió katolikus, 10 millió ortodox, 4 millió protestáns, 2 millió zsidó és 600 000 muszlim élt és tudtak produktívak maradni az egész birodalom érdekében. Ugyanakkor arra is rámutat művében, hogy bizonyos területeken a vallások hozzásegítettek a túlfűtött nacionalizmus kialakulásához. Így említi ebben a tekintetben a szerb-ortodoxok, a román-ortodoxok és az orosz-ortodoxok szerepét. Könyvének végső mérlege: „Mindent egybevetve megkockáztathatjuk azt a következtetést, hogy a vallás tényezőjének pozitív hatásai igencsak megmutatkoztak a monarchia életében a vizsgált időszakban. A vallási közösségek hatékony értelemhordozók voltak, melyek a hétköznapokra jelentős hatást gyakoroltak. A vallások nélkül a Monarchia országai kulturálisan szegényebbek, szociálisan ridegebbek lettek volna.” (kathpress.at – 2010-05-06 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)