1942 januárjában egy kiterjesztés során magyar katonai alakulatok az 1941 tavasza óta visszafoglalt Bácskában (Újvidéken és környékén) etnikai alapú tömeggyilkosságot követtek el, melynek körülbelül 3300-3800, főként szerb és zsidó nemzetiségű polgári személy esett áldozatul, de voltak közöttük magyar nemzetiségű kommunisták is.

1942. január 4-én Zsablyán kezdődött el a Magyar Királyi Honvédség délvidéki nagy tisztogató akciója, amely „hideg napok” néven vonult be a történelembe. Az eredetileg a partizánok ellen indított razzia vérengzésbe torkollott és csúcspontján, január 21. és 23. között Újvidéken 1246 szerb zsidó és roma nemzetiségű embert gyilkoltak meg, majd az áldozatok holttestét a Dunába dobták.

Az erőszak erőszakot szült, és tízszeres erővel ütött vissza. 1944-1945 telén ugyanis Bácskába bevonultak a szerb csapatok, és bevezették a katonai közigazgatást, majd több hónapos megtorló hadjáratot kezdtek az ártatlan polgári lakosság ellen. Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több ezer embert gyilkoltak meg és földeltek el jeltelen tömegsírokban. Újvidéken eddig nem volt emlékműve azoknak az ártatlan áldozatoknak, akiket a város „szerb felszabadításakor” vagy azt követően végeztek ki.

Az igazságosság fái

A nagygyűlés résztvevői vasárnap délután csatlakoztak a tragédia helyszínén, a Duna-parton felállított emlékműnél tartott békeimához. Ezt követően a tömeg egy rövid békezarándoklattal látogatott el azokhoz a hidakhoz, köztük a Varadin-hídhoz, melyeket a NATO a délvidéki háborúban 1999-ben lebombázott. Christopher Hill elnök vezetésével a megbékélést jelképező aktusra is sor került, amikor elültették az „igazságosság fáit” és a különböző politikai rendszerek és kultúrák közötti megbékélésért imádkoztak.

„A CEC hisz a megbékésében, még a politikai rendszerek és ellenséges kultúrák megbékélésében is. Ez magába foglalja az ökumenikus Európa összetett valóságát és egyben esélyét, sőt, a vallások közötti békét a kontinensen” – fogalmazott Hill.

Megemlékezés, megbocsátás, remény – ez volt Heikki Huttunen főtitkár legfontosabb üzenete. Huttunen emlékeztetett arra, hogy a délvidéki háború éveiben a CEC külön munkacsoportot állított fel a helyi vallási közösségek közötti egyeztetésre, a szervezet korabeli vezetői pedig személyesen is beutazták a háború sújtotta országot, hogy a konfliktusban érintett egyházak vezetői között pártatlanul, de határozottan közvetítsenek a béke jegyében – szembeszállva a „vallások politikai eszközül való felhasználásával”.

„Imádkozunk azokért, akiket elfeledtek, akik ma is a kirekesztés áldozatául esnek, hogy az igazságosság hatalmas erővé válhasson – hangsúlyozta a főtitkár. – Imádkozunk a megosztott népekért és a megbocsátás bátorságáért a megbékélésért az igazságtalanságban és a kölcsönös sérelmekben, amiket mi magunk okoztunk.”

További képek a CEC oldalán érhetőek el.

 

Külügyi Iroda